Egyed Zoltán - író, színikritikus
Székelyvásárhelyi és pókai Egyed Zoltán (Válaszút, 1894. április 19. [17.?] – Budapest, 1947. június 8.) magyar író, újságíró, színikritikus síremléke a Fiumei úti Sírkertben látogatható.
(A síremlékről készült fotók, és a sír pontos helye a szócikk végén találhatók.)
Bár Egyed Zoltán már hosszú ideje nem lehet velünk, idézzük fel alakját kortársa, az őt jól ismerő Stella Adorján (1897–1967) író, újságíró, műfordító emlékező szavai által.
"1918 tavaszán »snájdig« fiatal hadnagy viharzott be a kolozsvári helyőrségi kórház irodájába. Két óra felé járt az idő, a nagyfejűek mér ebédelni mentek, jómagam is köpenyben, sapkával a fejemen készültem a menázsiosztáshoz. A hadnagy összecsapta a bokáját:
– Egyed Zoltán vagyok. Szamosújvárra akarok utazni, nyílt parancsot kérek.
– Sajnálom, hadnagy úr, de a kapitány úr már ebédelni ment, a hivatalos óra elmúlt, tessék holnap délelőtt jönni.
Éktelen dühbe gurult. Az asztalt csapkodva üvöltötte:
– Ültök itt a jó meleg irodákban, dekkoltok és ha egy frontot járt sebesült bajtárs el akar utazni a családjához, akkor ebédeltek! Rohadt, lapuló banda!
Majdnem pofon vágott. A katonai fegyelem nem engedi meg a fellebbvalóval való vitatkozást. Némán kellett tűrni a temperamentumos hadnagy sértéseit. Így ismerkedtem meg harminc évvel ezelőtt Egyed Zoltánnal.
Este a színház nézőterén összeütköztünk. Berky Lili énekelte a Csárdáskirálynő fülbemászó dallamait és a pattogó fiatal hadnagy viharosan tapsolt. Megismert és hozzám lépett. Most köpeny nélkül látott és felfedezte a mellemen a frontszolgálat nyomait.
– Én tőled ünnepélyesen bocsánatot kérek!
Megölelt, megcsókolt a színház nyilvánossága előtt. Ilyen volt Egyed Zoltán. Szertelen, rapszodikus, könnyen robbanó ifjú, akit impulzív természete sokszor elragadott.
Féktelen természete csaknem jóvátehetetlen kalandba sodorta. Az ellenforradalom idején Bécsben el akarta rabolni Göndör Ferencet, a kiváló baloldali újságírót. Ezt a kísérletet Göndör a felszabadulás után »ifjúkori csínynek« minősítette, és a nagy nyilvánosság előtt bölcs szavakkal bocsátott meg a demokrácia szolgálatába szegődött, derék és bátor Egyed Zoltánnak.
Nincs az a kalandorregény, amely gazdagabb lenne fordulatokban, mint Egyed Zoltán viharos élete.
Felkerült Budapestre és a Déli Hirlapnál riportereskedett. Később Rivalda címen színházi lapot indított, de ennek a hetilapnak a beköszöntője egyáltalán nem volt sablonos. Két héttel a lap megjelenése előtt csinos szőke hölgy jelent meg a Színházi Élet szerkesztőségében. Előadta, hogy kecskeméti színésznő és menyasszony. Szeretné a fényképét közöltetni a lapban.
– Menyasszony vagyok és a vőlegényemet boldoggá tenném, ha megjelenne a képem az újságban.
Bús-Fekete László, a lap segédszerkesztője, gyanútlanul közölte a képet. Egyed lapjának első száma szenzációs leleplezéssel szolgált. Megállapította, hogy a szőke nő utcai lány és klisében mellékelte a rendőri lapját. Egyed bérelte fel, hogy diszkreditálja a konkurens újságot. Bús-Fekete kétségbeesetten és logikusan védekezett:
– Nem priorálhatok minden fényképet a rendőrség erkölcsrendészeti osztályán!
A furcsa eset nagy port vert fel. De a »leleplezés« és a botrány nem használt Egyed lapjának. Megbukott.
Később ő maga is a kelepcébe csalt színházi laphoz szerződött, és csakhamar a budapesti színházi újságírás első számú híressége lett. Két évtizedig ő volt a színházi világ fenegyereke. Sokan szidták, sokan imádták, de mindenki becsülte bátor és éles tollát, és mindenki rettegett tőle. Külön stílust teremtett, azt a furcsa, agresszív írásmódot, amelyet csakhamar két tucat színházi újságíró kezdett reménytelenül utánozni. Ezeket a pesti argo »negyedzoltánoknak« nevezte.
Rajongott
a színházért. Heves vérmérséklete incidensekbe, botrányokba
sodorta. Hol párbajt vívott az ország legjobb kardforgatóival,
hol összeverekedett az ellenfeleivel; gyakran szerepelt a főváros
társadalmi életének krónikájában. Érdekes feje megvillant
minden főpróbán és a színpadról a fiatalok izgatottan
kukucskáltak le: vajon tetszem-e Egyed Zoltánnak?
Szenvedélyes
felfedező volt. Bár egyik legkedvesebb gazdája, a hétfői lap
főszerkesztője, mosolyogva jegyezte meg, hogy "felfedezettjeinek
legnagyobb része kórista marad" – meg kell állapítani, hogy
Egyed rengeteg fiatal művészt fedezett fel, közöttük két
hírességet: Hajmássy Ilonát és Karády Katalint. Mind a kettőnél
csalódás érte és mind a kettőt később regényben énekelte
meg. (Hajmássy: Hollywoodi kaland – Karády: A szerelem elfárad.)
Hajmássy miatt Hollywoodba is elzarándokolt. Tízezer pengő értékű
ajándékot vitt a szép szőke művésznőnek, de a filmfővárosban
még azt sem engedték meg neki, hogy találkozzék imádottjával.
Két szerelme volt: a színház és a nő. Mind a két területen érték sikerek és kudarcok. Háromfelvonásos darabját, »Az égő szoknyá«-t nagyobb izgalommal várta Budapest, mint egy Molnár-premiert. Megbukott. Versenyeztek a kritikusok a ledorongolásában. »Amikor a hóhért akasztják.«
Többször nősült és mégis mint agglegény halt meg. A feleségei között akadt színésznő, úrilány, elvált asszony. Az egyik esküvője után egyenesen az Otthon-klubba hajtatott a két tanúval (Nádas Sándor és Tarján Vilmos), és soha egy pillanatig sem élt együtt a hitvesével.
Nehéz
időkben bátran viselkedett és élete kockáztatásával tett
tanúságot a szabadság és a humánum eszméi mellett. A
zsidótörvények idején a lapjában kizárólag zsidók dolgoztak.
Azonnal otthagyta az árjásított »Az Est«-et. Súlyos betegen is
hirdette a nácik közeli pusztulását és a demokratikus népek
győzelmét. A nyilas uralom alatt elhurcolta a Gestapo, és Egyed
Zoltán végigszenvedte a mártírok szomorú sorsát. Élő
halottként érkezett vissza a deportálásból. …"
("Politika",
1947. június 14., 1. évfolyam, 11. szám)
Egy
másik nekrológban szintén tisztelettel emlékeznek meg róla:
"... Ő volt »a« színházi újságíró, a bátor kritikus, színésznők és színészek felfedezője, aki élete utolsó esztendejét szinte magával tehetetlenül, betegen, szobában ágyhoz láncolva töltötte el.
Erdélyi gyerek volt. Az első világháborúban számos bravúrt hajtott végre. Szíve, lelke a színház felé vonzotta őt. Felkerült Pestre és egyéni ízű írásai hamarosan népszerűvé tették. Izgatott természetű, »fenegyerek« típus volt, aki tűzön-vízen keresztül elérte, ha valamibe belekezdett. Külön bírálati stílust teremtett magának, s a közönség mindig elhitte, amikor egy-egy színészről, színdarabról megírta a véleményét. Egyed Zoltán kritikái után sokan jártak színházba. Öltözködésében, viselkedésében, hangosságában is egyéni volt. Hozzátartozott a színházi világhoz, mint a Vígszínház épülete, vagy a színpadi szerzők egyesülete, vagy a zsöllyeszék, amibe beleül az ember. Mert kiválóan tehetséges volt.
A »Reggel« s »Az Est« hasábjain jelentek meg érdekes kritikái. A Városi Színházban adták Kálmán Imre operettjét, amelyben fellépett egy fiatal énekesnő: Hajmássy Ilona. Egyed Zoltán fedezte fel. Lángolt, tüzelt, lelkesedett minden sora, amit a színésznőről írt. Abban az időben Egyed Zoltán hollywoodi szerződést kapott »Színiiskola« című filmkönyvére, s ő inkább azon dolgozott, hogy Hajmássy Ilonát szerződtesse a Metróhoz. Hajmássy elutazott, Egyed utána. (Megjegyzés: a színésznő később Ilona Massey néven szerzett jelentős hírnevet, s csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.) A történetet (azt, hogy elüldözték Hollywoodból) megírta »Hollywoodi kaland« című regényében.
Amerikából való hazatérése után újra habzsolni kezdte az életet, a színházakat és mozikat, s meglátott egy érdekes hangú és külsejű nőt, Karády Katalint, akinek színpadi karrierje érdekében megismételte a Hajmássy Ilona -féle »publicity«-t. Sikerrel. Ebből is könyv született "A szerelem elfárad" címmel. Közben megszűnt »Az Est«, Egyed nem akart megmaradni »Pest« című utódjánál. Önálló lapot alapított »Film Színház Irodalom« címmel. Akkor már életbe lépett a zsidótörvény, de Egyed Zoltán a származásuk miatt üldözött írók, újságírók és rajzolók seregének adott titokban kenyeret. Hirtelen fortyant fel minden apróságon, de amikor arra került a sor, hogy segíteni kell egy bajba jutott emberen, nyomban rendelkezésre állt. Az utolsó falatját megosztotta barátaival és mindazokkal, akik rászorultak.
1944 októberében a Gestapo elfogta Egyed Zoltánt. A svábhegyi cellából már nem tudott hazamenni: kivitték Jávor Pállal együtt Mauthausenbe. Lapját elvette Váró Andor… Egyed ekkor már meglehetősen gyenge volt. ... A szíve annyira leromlott, hogy nehezen bírta a fogságot. Felszabadulás után hazajött és látszólag jobban érezte magát. Miért vitték el? Az egyik vádpont az volt ellene, hogy Balatonfüreden 1944 nyarán, amikor a zsidókat tehervagonokon elhurcolták, ott állt a pályaudvaron és a csendőrök előtt így kiáltott oda egy ismerősének a vagonba:
– Ne félj… Megvárom, amíg visszajöttök… Nem fog soká tartani…
Állandóan szidta a németeket és terjesztette a külföldi rádiók híreit. Nyíltan, hangosan beszélt a rezsim ellen kávéházban, szerkesztőségben, klubban, színházban…
1945 őszén már kórházba kellett feküdnie. Megviselte a sok izgalom... … Tudta, hogy meg fog halni. Meg is akart halni, mert nem akart »így«, tehetetlenül élni, munkaképtelenül, ő, akiben két-három motor is dolgozott. Színdarabokat, verseket, regényeket írt, a sok-sok ezer kritikán kívül, amelyért a nemzetközi kritikus szövetség alelnökévé választotta…
Lázadozott,
toporzékolt, verekedett az életben karddal és tollal. Egyéni ízű
jelzői sokáig megmaradnak az olvasóközönség és a színészvilág
emlékezetében…"
("Világ", 1947. június 10.,
606. szám)
E
különleges, az egykoron volt hazai színházi világ vibráló-bájos
lényének életműve jelentős és hatalmas, kalandos életútja
és munkásságának emlékezete ez idáig nem
örökítődött meg róla szóló könyvben – méltó
lenne rá.
Az 1913-ban alapított, a Drámai Kritikusok Társaságának utódjaként szolgáló The Critics' Circle, a brit kritikusok köre az 1935-ös esztendőben tiszteletbeli tagjává választotta Egyed Zoltánt. (Díjaikat a mai napig egyedülállónak tartják, amelyeket az ország legtapasztaltabb profi művészeti újságírói és kritikusai ítélnek oda az Egyesült Királyság és Írország legszélesebb körű előadásainak meghallgatása alapján.)
"Ez az első eset, hogy ez az irodalmi kör, amely tagjai közé számítja Bernard Shaw-t is, és amelynek összesen három külföldi tagja van, magyar írót és újságírót tisztelt meg a tagsággal – olvasható a korabeli színházi lap hasábjain. – Mutatja a megtiszteltetés fokát az a tény is, hogy Egyed Zoltán felvételével az összes nagy londoni lapok irodalmi rovatai foglalkoztak. Egy Londonban élő magyar újságíró, Menczer Ernő felkereste ebből az alkalomból George V. Bishopot, aki egyben a Criric's Circle elnöke is, és kérdést intézett hozzá Egyed Zoltán felvételéről.
– Én
magam sohasem jártam Magyarországon –
felelte George V. Bishop –, de Wilson Disher, a Daily Mail színházi
rovatvezetője tavaly Pesten járt és ő hívta fel
figyelmemet Egyed Zoltán briliáns, szellemtől
szikrázó kritikáira. Ettől kezdve egy magyarul tudó
angol barátom segítségével hétről hétre elolvastam a magyar
író kritikai tanulmányait. Meglepett áradó temperamentuma,
csillogó elokvenciája és komoly szakszerűsége. A felvétellel az
angol kollégák őszinte elismerését akartuk tolmácsolni."
("Szinházi
Élet", 1935. november 24-30., 25. évfolyam, 48. szám)
Egyed Zoltán síremlékének pontos helye:
Budapest, Fiumei úti Sírkert
Parcella, szakasz, sor, sír:
33, N/A, 3, 47
(A sírhely és síremléke 2001 óta védetté nyilvánított.)
A
FOTÓK FORRÁSAI:
– Az első (1.) kép: Egyed Zoltán
A kép készítője: Angelo
A kép
forrása:
Anonim:
"Egyed szerkesztő úr" –
"Szinházi Élet", 1934.
január 21-27., 24. évfolyam, 5. szám
– A második (2.) kép: Egyed Zoltán
A kép készítője: Ismeretlen
A kép
forrása:
Egyed Zoltán látható az újság
címlapján – "Szinház", 1947. június 10., 3. évfolyam, 24.
szám
– A harmadik (3.) kép: Egyed Zoltán
A kép készítője: Ismeretlen (nem tudtam rájönni a szignóból, ki lehet)
A kép
forrása:
Kristóf
Károly: "Egyed Zoltán meghalt" –
"Világ",
1947. június 10., 606. szám
– A negyedik (4.) kép: Karinthy Frigyes, Lengyel Menyhért és Egyed Zoltán
A kép készítője: Ismeretlen
A kép
forrása:
Egyed Zoltán: "Interju-meccs
Lengyel Menyhért és Karinthy Frigyes között" –
"Szinházi Élet",
1929. február 24. –
március 2., 19. évfolyam, 9. szám
– Az ötödik (5.) kép: Csathó Kálmán (jobbra) interjút ad Egyed Zoltánnak (balra)
A kép készítője: László
A kép
forrása:
Egyed Zoltán: "Sörtéskalap a
fogason" –
"Szinházi Élet",
1938. október 15., 28. évfolyam, 43. szám
– A hatodik (6.) kép: Alpár Gitta színésznő-énekesnő, Egyed Zoltán és Emőd Tamás költő-újságíró, színházigazgató az új Cochran-revü készítésének folyamata közben
A kép készítője: László
A kép
forrása:
Anonim: "Pesten készül Alpár
Gitta számára az új Cochra-revü. Írják: Egyed Zoltán és Emőd
Tamás" – "Szinházi Élet", 1936. április 26. –
május 2., 26. évfolyam, 18. szám
– A hetedik (7.) kép: Egyed Zoltán
A kép készítője: Jánossi Viktor
A kép
forrása:
Egyed
Zoltán: "Cortinai napló" –
"Szinházi Élet",
1937. február 14., 27. évfolyam, 8. szám
– A nyolcadik (8.) kép: Egyed Zoltán kutyájával, Bénóval
A kép készítője: Angelo
A kép
forrása:
Anonim: "Egyed Zoltán" –
"Szinház", 1947.
június 10., 3. évfolyam, 24. szám
– A kilencedik (9.) kép: Signor Ciano, Egyed Zoltán, Signora Ciano és Indig Ottó, a kor szintén jelentős színmű- és újságírója (1890–1969)
A kép készítője: Jánossi Viktor
A kép
forrása:
Egyed
Zoltán: "Cortinai napló" –
"Szinházi Élet",
1937. február 14., 27. évfolyam, 8. szám
– A síremlékről készült képek: saját készítésű fotók
AZ
ÉLETRAJZI ADATOK FORRÁSAI:
– Nemzeti Örökség Intézete – "Egyed Zoltán, székelyvásárhelyi és pókai" szócikk:
– Magyar Színházművészeti Lexikon – "Egyed Zoltán" szócikk – Az Akadémiai Kiadó és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában készült / Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; elektronikus változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz06/35.html
–
Kozák Péter / Névpont –
"Egyed Zoltán, székelyvásárhelyi és pókai" szócikk:
https://www.nevpont.hu/palyakep/egyed-zoltan-0b32f
– Stella Adorján: "Műsoron kívül – Búcsú Egyed Zoltántól" – "Politika", 1947. június 14., 1. évfolyam, 11. szám
– Anonim: "Egyed Zoltán" – "Az Ember", 1947. június 28., 22. évfolyam, 25. szám
– Anonim: rövid hír Egyed Zoltán haláláról – "Dunántúli Népszava", 1947. június 10., 3. évfolyam, 128. szám
– Anonim: "Agyműtét után meghalt Egyed Zoltán" – "Hirlap", 1947. június 10. 2. évfolyam, 229. szám
– Anonim: Egyed Zoltán temetésével kapcsolatos rövid hír – "Hirlap", 1947. június 11., 2. évfolyam, 230. szám
– Anonim: "Meghalt Egyed Zoltán író" – "Szentesi Ujság", 1947. június 10., 2. évfolyam, 127. szám
– Anonim: "Egyed Zoltán" – "Szinház", 1947. június 10., 3. évfolyam, 24. szám
– Kristóf Károly: "Egyed Zoltán meghalt" – "Világ", 1947. június 10., 606. szám
– Halász Péter: "Egyed Zoltánról" – "Amerikai Magyar Népszava", 1997. június 20., 107. évfolyam, 25. szám
– Lendeczki Kinga / Magyar médiatörténet – A "Pest" nevű lap adatai:
https://mediatortenet.wordpress.com/2014/12/01/pest-1939-1944/
– Wikipedia – "Hajmássy
Ilona" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hajm%C3%A1ssy_Ilona
– Wikipedia – "Alpár
Gitta" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alp%C3%A1r_Gitta#cite_note-9
– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Emőd Tamás" szócikk – Az
Akadémiai
Kiadó és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
gondozásában
készült
/ Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; elektronikus változat –
Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz06/81.html
– Wikipedia – "Emőd
Tamás" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Em%C5%91d_Tam%C3%A1s
– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Stella Adorján" szócikk – Az Akadémiai Kiadó és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában készült / Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; elektronikus változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz23/305.html
– Anonim: "George V. Bishop elmondja: miért választotta tiszteletbeli tagjává Egyed Zoltánt a Critic's Circle" – "Szinházi Élet", 1935. november 24-30., 25. évfolyam, 48. szám
– Wikipedia
– "The Critics' Circle" szócikk:
https://en.wikipedia.org/wiki/The_Critics%27_Circle
– Hangosfilm
– Egyed Zoltán adatlapja:
https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/egyed-zoltan
– Nemzeti Filmintézet – "Bús-Fekete, László (1896–1971)" szócikk:
– Anonim: "A Modern-Szinpad megnyitó müsora" / benne a "Szerződés" című színdarab premier-dátuma (1916. augusztus 19.) – "Világ", 1916. augusztus 18., 7. évfolyam, 229. szám
– Anonim: Színházak aktuális, 1916. augusztus 19-ei műsora / benne feltüntetve a "Szerződés" című színdarab – "Magyarország", 1916. augusztus 19., 23. évfolyam, 230. szám
– Anonim: "A Modern Szinpad bemutatója" (Színikritika az 1916. augusztus 19-ei premierről) – "Budapesti Hirlap", 1916. augusztus 20., 36. évfolyam, 231. szám
– Anonim: "Szinházi este az Andrássy-uti Szinházban" (benne a "Rouge et noir" című színdarab premier-dátuma) – "Világ", 1920. november 17., 11. évfolyam, 271. szám
– Anonim: "Szinház, müvészet – Rouge et noir" (Színikritika az Andrássy úti Színházban bemutatott "Rouge et noir" című színdarabról) – "Világ", 1920. november 19., 11. évfolyam, 273. szám
– Anonim: Rövid kritika az Andrássy úti Színházban bemutatott "Rouge et noir" című színdarabról – "Pesti Napló", 1920. november 19., 71. évfolyam, 273. szám
– Anonim: "A Marusja főpróbája" (Beszámoló a színdarab főpróbájáról, amelyet 1928. május 10-én tartottak meg.) – "Magyar Hirlap", 1928. május 11., 38. évfolyam, 107. szám
– Anonim: Színházak aktuális, 1928. május 10-ei műsora / benne feltüntetve: a "Marusja" című színdarab főpróbája, valamint a darab alkotói és szereposztása – "Magyar Szinpad", 1928. május 10., 31. évfolyam, 131. szám
– Anonim: A színházak aktuális, 1928. május 11-ei műsora / benne a "Marusja" című színdarab, amelynek ezen a napon tartották a premierjét az Új Színházban – "Ujság", 1928. május 11., 4. évfolyam, 107. szám
– Anonim: "Néhány évi várakozás után csak most kerül színre Az égő szoknya." (Benne: a darab premier-dátuma: 1928. szeptember 8.) – "Uj Nemzedék", 1928. szeptember 5., 10. évfolyam, 201. szám
– Papp Jenő: "Égő szoknya – Szinmü 11 képben. Irta: Egyed Zoltán. Bemutatja szombaton a Magyar Szinház" – "Magyarság", 1928. szeptember 8., 9. évfolyam, 204. szám
– www.szinhaztortenet.hu – a "VIII. Henrik" című színdarab 1936. január 3-ai bemutatójához kapcsolódó adatok
– Anonim: "Színházi műsor" / Benne feltüntetve: a "VIII. Henrik" című színdarab premier-dátuma és helyszíne (1936. január 3., Nemzeti Színház) – "Magyarság", 1936. január 3., 17. évfolyam, 2. szám
– Dömötör István: "VIII. Henrik – A Nemzeti Színház bemutatója" – "Budapesti Hirlap", 1936. január 4., 56. évfolyam, 3. szám
– Anonim: "Uj magyar darab Bécsben" (Rövid hír a "Színiiskola" című színdarab közelgő bécsi bemutatójáról) – "Pesti Hirlap", 1938. február 24., 60. évfolyam, 44. szám
– Anonim: "A »Színiiskola« bemutatója Bécsben" (Benne a tervezett színházi premier-dátum: 1938. március 8.) – "Pesti Napló", 1938. március 3., 89. évfolyam, 50. szám
– Anonim: "Ma este lesz Székely János és Egyed Zoltán darabjának bemutatója – Bécs, március 8., Az Est tudósítójától" – "Az Est", 1938. március 9., 29. évfolyam, 55. szám
– N. T.: "A »Sziniiskola« bécsi bemutatója." – "Pesti Hirlap", 1938. március 10., 60. évfolyam, 56. szám
– Anonim: "A »Színiiskola« nagysikerű filmbemutatója New Yorkban" – "Az Est", 1938. december 21., 29. évfolyam, 277. szám
– IMDb
– a "Dramatic School" / "Színiiskola" című film
adatlapja:
https://www.imdb.com/title/tt0030079/?ref_=fn_t_1
– Hangosfilm – "Indig Ottó író, forgatókönyvíró" szócikk és adatlap:
https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/indig-otto
– Magyar Életrajzi Lexikon A–Z (Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes) – "Indig Ottó" szócikk / elektronikus változat – www.arcanum.com:
– Wikipedia – "Indig Ottó (színműíró)" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Indig_Ott%C3%B3_(sz%C3%ADnm%C5%B1%C3%ADr%C3%B3)
A SÍRHELY ÉS SÍREMLÉKE ADATAINAK FORRÁSAI:
– Nemzeti Örökség Intézete – "Egyed Zoltán, székelyvásárhelyi és pókai" szócikk: