Egressy Ákos - színész, színigazgató, író
Egressy
Ákos (született:
Galambos
Ákos; Kassa,
1832. november 9.
– Budapest,
1914.
december 25.)
színész, színigazgató,
író síremléke
a Fiumei úti Sírkertben látogatható.
(A síremlékről készült fotók és a sír pontos helye az életrajz-összefoglaló végén találhatók.)
Édesapja, akivel síremlékén osztozik, Egressy (Galambos) Gábor (1808–1866), a kor kiemelkedő jelentőségű színművésze, aki rendezőként, direktorként és műfordítóként is alkotott. Bővebben róla itt olvashatnak:
Egressy Gábor – színész, rendező, direktor, műfordító
Ákos édesanyja Szentpétery Zsuzsanna (1816–1888) színésznő, feleségeként pedig Petheő Ilona (?–1909) színésznőt tudhatta maga mellett, aki társa volt vidéki színjátszásai során is.
Idézzük most fel Egressy Ákos alakját a korabeli nekrológok segítségével, amelyekben megelevenednek élete színes fordulatokkal teli eseményei is.
"… Egressy Ákos… Híres művész-család sarja volt, atyja Egressy Gábor volt, a magyar színművészet örök dicsősége, bátyja Egressy Béni, a nagy zeneszerző, a Szózat dallamának zeneköltője, keresztanyja Déryné, keresztapja Bartha, Lear király egyik legkitűnőbb magyar ábrázolója volt. Már gyermekkorában szinte állandóan a színpad levegőjében élt. A Nemzeti Színház első éveiben gyermekszerepekben többször fel is lépett. A nagy példák, nagy művészek, akiket állandóan maga körül látott, nagy ambíciókat, nagy terveket keltettek az ifjú lelkében. Álmodozásait, tervezgetéseit hirtelen félbeszakította a szabadságharc kitörése. A fiatal művész a színpad deszkái helyett a csatatéren kereste a dicsőséget.
Huszonkét csatában vett részt. Kossuth Lajos kormánya vitézségi éremmel tüntette ki. Egyike volt Budavár hős ostromlóinak. Később is gyakran mesélgetett az ifjabb generációnak a nagy napok mozgalmas, kalandos élményeiről. Sokszor emlegette azt a vacsorát, amelyet atyja adott Budavár bevételének napján; ott volt a vendégek között Petőfi Sándor is. Itt látta utoljára a nagy költőt Egressy Ákos.
Ekkor már szállingóztak a hírek a közeledő orosz hadakról. Petőfi és Egressy Gábor ezután Erdélybe mentek, és Bem oldalán küzdöttek tovább. Egressy Ákos Görgey seregében küzdötte végig a szabadságharc utolsó csatáit. A világosi fegyverletétel után a közös hadseregbe sorozták be; ott is a főhadnagyi rangig vitte fel. Megszabadulva a katonai fegyelemtől, színi pályára lépett. Néhány évig külföldön bolyongott s Olaszországban, Franciaországban, Németországban tanulmányozta az akkori idők legnagyobb mestereit. Később hazatért, eleinte vidéken szerepelt, majd 1878-ban a Nemzeti Színház tagjává lett. Megizmosodott, kifejlődött tehetségével most már nagyobb feladatokra vállalkozott. Hamlet, Bánk bán, Shylock, Essex, II. Fülöp és Macbeth voltak a leghíresebb alakításai. Huszonhat éven át volt tagja a Nemzeti Színháznak, s csak egyszer hagyta el rövid időre a legelső magyar színpadot, amikor a borsod-vármegyei színi választmány igazgatóvá választotta meg. Ezután a Tiszán inneni kerület nagyobb városaiban harcolt kitartóan az akkor még nehéz akadályokkal küzdő magyar színművészet ügyéért.
Tíz évvel ezelőtt búcsúzott el a színpadtól, amelyhez egy élet küzdelme, sok drága emlék fűzte. Hetvenkét éves volt akkor, de a közönség még friss erőben, egészségesen látta mozogni a színpad deszkáin. Macbethet játszotta; először lépett a budapesti közönség elé ebben a hatalmas szerepben – búcsúzóul. Színésztársai, nézőinek tömege egyaránt meghatottan, szeretettel ünnepelték az Egressy név utolsó képviselőjét a Nemzeti Színház színpadán. …" – olvasható a "Pesti Napló" 1914. december 27-ei lapszámában.
("Pesti Napló", 1914. december 27., 65. évfolyam, 328. szám)
"A nagy Egressy Gábornak, a forradalmat megelőző korszakban az ország legünnepeltebb hősszínészének a fia... ... meghalt. Egressy Ákos méltó akart lenni atyjához, őt is a legmagasabb becsvágy hevítette. Shakespeare hőseit játszotta ő is a legszívesebben kora ifjúságától hajlott koráig. A nagyközönség előtt, mely Salvini és Rossi alakításait ismerte, e világművészekkel nem állta a versenyt, mégis van egy shakespeare-i szerep, melyben senki sem mérkőzhetett meg vele. Julius Caesart megragadóan adta. Tudvalevőleg a szerep nem nagy, Caesar a fórumra indul, leinti a jóst, ki vissza akarja tartani, aztán a fórumon szónokol, míg az összeesküvők reá rontanak. Egressy Ákos fejedelmi tartásával, nemes páthoszával az igazi Caesar illúzióját keltette.
»Szilárd vagyok, mint a sark csillaga, melyhez kimérten nyugvó szerkezetre hasonló nincs az éjnek boltozatján…« – e jellemzetes szavakat mondva a művész, a fenség magaslatára emelkedett. Mikor a páthosz kultusza a színpadról eltűnt, Egressy Ákos egyre idegesebbnek érezte magát azokon a deszkákon, melyek többé nem az ő világát jelentették.
A
modernekhez nem tudott, nem is akart alkalmazkodni, ezért
búcsúztatták el a színpadtól olyankor, amikor ő maga még nem
érezte ereje hanyatlását. A búcsúztató beszédre haragosan
válaszolt: »Ennek nem kellett volna megtörténnie!« –
kiáltott föl. Ezt arra értette, hogy a színháznak nem kellett
volna a páthosz kultuszával fölhagynia. A pihenés évei megtörték
őt, ma ravatalánál állunk…"
("Pesti
Hirlap", 1914. december 27., 36. évfolyam, 328.
szám)
"A
magyar színészdinasztiák nem tudnak állandóságra szert tenni.
Utódok nélkül hagyják el a dicsőséges pályát. … Csak Lendvay
és Egressy nevét tartotta ébren egy-egy fiú. Ifjabb Lendvay
Márton már 1875-ben meghalt. Most az Egressy név is eltűnt. …
Jobb hangzású név nem volt a magyar színművészetben, mint az Egressyé. Négyen viselték: Egressy Gábor, Béni, Ákos és Árpád. Az utóbbi, Gábor fia, fiatalon halt meg.
A család hírét, nevét Egressy Gábor alapította meg. A múlt század fényes színészgárdájának legtekintélyesebb tagja volt. Petőfi egyik költeményében rajongással szól talentumáról. Tudjuk, hogy Petőfi csak nagy dolgokért rajongott. Egressy Gábort, mint valamennyi társát, előítélet és szülői harag kísérte a viharos pályára. Ő maga jegyezte föl, hogy atyját, az öreg lászlófalvi református lelkészt a bánat vitte a sírba. Azon való bánata, hogy fia színész lett. Kétszer ment utána és vitte haza. De Gábor harmadszor is megszökött, hogy fölvett nevét (a családneve Galambos volt) halhatatlanná tegye.
Érdekes, hogy ez a nagy színész részben maga is osztotta apja előítéletét. Ő sem óhajtotta, hogy fiai színészek legyenek. Különösen ellenkezett, hogy Ákos, ki a hadseregben már főhadnagyi rangot viselt, letegye a kardbojtot.
– A színészet nem fog annyit nyerni vele, mint amennyit a hadsereg veszít – mondotta apai keserűséggel.
Mert szebb, délcegebb katonája nem volt a hadseregnek, mint Egressy Ákos. Arca szabályos, kifejező, parancsoló. Olyan, aminőt a római imperátorok korában készült érméken látunk.
Ez a délceg katona már tizenhét éves korában részt vett, mint honvéd, Budavár ostromában. … Ákos a szabadságharcot apja oldalán, mint segédtisztje küzdötte végig. A szabadságharc leverése után Egressy Gábor számkivetésbe ment, Ákost pedig besorozták az osztrák hadseregbe katonának, s kivitték Olaszországba. Mikor onnan 1860-ban mint huszárfőhadnagy hazakerült, színész lett. Apja, mint már említettük, ellenezte, s ez feszült viszonyt hozott létre köztük. Évekig nem találkoztak.
1866-ban érdekes jelenet játszódott le apa és fiú között. Akkor jelent meg Egressy Gábornak »A szinészet könyve« című munkája. A fiú hévvel, lelkesedéssel olvasta apja írását. Csaknem betéve tudta. A találkozás egy vidéki városban történt, ahol Egressy Gábor vendégszerepelt, s ahol a fiú is játszott.
– Hát, Ákos – mondotta az apa –, mégiscsak színész lettél?
– Igen, követtem apám példáját.
– Nem jól tetted, nem annak születtél. Még az alakod sem felel meg egészen.
Ákos elmosolyodott, s elővette zsebéből apjának munkáját. Felütötte és fölolvasta azt a fejezetet, amelyben Egressy Gábor, mint színész-pedagógus leírja, hogy milyennek kell lenni a színész alakjának: arányos termet, szabályos arc, nagy hajlott orr…
– Nos, apám, hát nem ilyen vagyok én?
Egressy Gábor a fejét rázta, aztán megszólalt:
– Az ördögbe, különb arca és alakja van, mint nekem.
…
Az
elhunyt az úgynevezett jó színészek kategóriájába tartozott.
Nem örökölte apjának nagy kvalitásait, amije volt, azt gonddal,
lelkiismeretességgel fejlesztette. Kis és nagy szerepet
nyugodtan lehetett rábízni. … Szerénysége, egyszerűsége
szinte példátlan volt. Nem kereste senkinek a barátságát, de ő
szívesen gyakorolt baráti önfeláldozást. Az összehasonlítás
nagy nevű apjával mindig kárára esett, azért igazi öröme csak
abban tellett, ha apjáról beszéltek, vagy ő beszélhetett. …"
("Budapesti
Hirlap", 1914. december 27., 34. évfolyam, 328.
szám)
Egressy Ákosról szintén tudni érdemes, hogy hazánkban ő hozta színre legelőször Shakespeare "János király" című művét, 1867-ben, Kolozsvárott, és ő volt az, aki először adatta vidéken Shakespeare "VIII. Henrik" című drámáját, 1870-ben, Miskolcon.
Valamint a korabeli sajtót is gazdagította írásaival, 1870-től többek között útleírásokat, szabadságharci emlékeket, életrajzokat, Shakespeare-tanulmányokat, esztétikai dolgozatokat írt olyan lapokba, mint a "Szini Világ", "Szinpad", "Kolozsvári Közlöny", "Borsod", "Szilágy-Somlyó", "Bajai Közlöny", "Vasárnapi Ujság", "Pesti Hirlap", "Egyetértés", "Budapesti Hirlap", vagy az "Ország-Világ" és a "Magyar Salon".
Könyvei:
Kiadta édesapja hátrahagyott műveinek egy részét:
– Egressy
Galambos Gábor emléke (Pest, 1867) és
– A szinészet
iskolája (Pest, 1879) címmel,
később pedig édesapja és saját iratainak sajtó alá rendezésével foglalkozott.
Saját írásaiból született könyvei:
– Egressy
Ákos: Emlékeim az 1848-49-dik évi szabadságharcz
idejéből (Budapest, 1893)
– Egressy
Ákos: Festett világ (Budapest, 1906)
– Egressy
Ákos – Farkas Emőd: Petőfi Sándor életéből
(Budapest, 1909)
Egressy Ákos síremlékének pontos helye:
Budapest, Fiumei úti
Sírkert
Parcella, szakasz, sor, sír:
29/1, N/A, 2, 9
(A sírhely és
síremléke 2001 óta védetté nyilvánított.)
Fontos, hogy ez Egressy Ákos jelképes síremléke – eredeti sírja az Új Köztemetőben volt, azonban a sírt sajnos idővel – valószínűsíthetően 1945 után – felszámolták.
Ugyanezen sírban nyugszanak:
– Édesapja: Egressy Gábor
(1808–1866)
– Édesanyja: Egressy Gáborné Szentpétery
Zsuzsanna (1816–1888)
–
Testvére: Egressy Etelke (Etelka – férjezett nevén: Telepy
Károlyné; 1834–1909)
A családhoz tartozik Egressy Árpád (Buda, 1837. március 23. [keresztelés] – Pest, 1869. január 30.) színész is, aki nagyon fiatalon, csupán 31 esztendősen csatlakozott az égi társulathoz. Sírhelyét, ha van, egyelőre nem sikerült felkutatnom. Árpád vidéki színészként kezdte pályafutását, 1866-ban elvégezte a Színművészeti Akadémiát, majd ugyanez év március 28-án a Nemzeti Színház szerződtetett tagjává lett. Korai halálát betegség okozta.
A róla szóló rövid megemlékező írást itt olvashatják:
A
FOTÓK FORRÁSAI:
– Az első (1.) kép: Egressy Ákos
A kép készítője: Ismeretlen
A kép forrása:
Dr. Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara / Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban – "egresi és galambosi (?) Egressy Ákos" szócikk / elektronikus változat – www.arcanum.com:
– A második (2.) kép: Egressy Ákos
A
kép készítője: Ismeretlen
Szerkesztett
kép: Az
első (1.) kép AI által nagyított változata
A kép forrása:
Dr. Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara / Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban – "egresi és galambosi (?) Egressy Ákos" szócikk / elektronikus változat – www.arcanum.com:
– A harmadik (3.) kép: Egressy Ákos
A
kép készítője: Ismeretlen
Szerkesztett
kép: A
negyedik (4.) kép AI által élesített változata
A kép forrásai:
a) Szalisznyó Lilla: "Egressy Gábor a Színészeti Tanoda katedráján" – "Szcenárium", 2020. november 1., 8. évfolyam, 7. szám
b) Szalisznyó
Lilla: "Egressy Gábor a Színészeti Tanoda katedráján" –
"Szcenárium",
8. évfolyam, 7. szám
(A
cikk közzétételének dátuma: 2020. november 15.)
https://nemzetiszinhaz.hu/magazin/2020/11/egressy-gabor-a-szineszeti-tanoda-katedrajan
– A negyedik (4.) kép: Egressy Ákos
A kép készítője: Ismeretlen
A kép forrásai:
a) Szalisznyó Lilla: "Egressy Gábor a Színészeti Tanoda katedráján" – "Szcenárium", 2020. november 1., 8. évfolyam, 7. szám
b) Szalisznyó
Lilla: "Egressy Gábor a Színészeti Tanoda katedráján" –
"Szcenárium",
8. évfolyam, 7. szám
(A
cikk közzétételének dátuma: 2020. november 15.)
https://nemzetiszinhaz.hu/magazin/2020/11/egressy-gabor-a-szineszeti-tanoda-katedrajan
– Az ötödik (5.) kép: Egressy Ákos
A
kép készítője: Goszleth István fotográfus (1850–1913)
Szerkesztett
kép: A kép AI
által élesített változata
A kép forrásai:
a) Wikipedia – "Egressy Ákos" szócikk
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_%C3%81kos#/media/F%C3%A1jl:Egressy_%C3%81kos.jpg
b) Szathmáry
Károly: "Hogy lett jobbágygyá Gyepesi Ambrus bá?" –
"Vasárnapi
Ujság", 1885. január 18., 32. évfolyam, 3. szám
– A hatodik (6.) kép: Egressy Ákos
A
kép készítője: Ismeretlen
Szerkesztett kép: A hetedik (7.) kép AI által élesített változata
A kép forrása:
"Családtörténetek" nevű honlap:
Fónagy Zoltán: "Vérzik szívem értetek, de
jobban vérzik hazámért / Anyák a szabadságharcban: nyilvános
elvárások és magánérzelmek"
(A
cikk közzétételének dátuma: nem ismert)
– A hetedik (7.) kép: Egressy Ákos
A
kép készítője: Ismeretlen
A kép forrása:
"Családtörténetek" nevű honlap:
Fónagy Zoltán: "Vérzik szívem értetek, de
jobban vérzik hazámért / Anyák a szabadságharcban: nyilvános
elvárások és magánérzelmek"
(A
cikk közzétételének dátuma: nem ismert)
– A síremlékről készült képek: saját készítésű fotók
AZ ÉLETRAJZI ADATOK FORRÁSAI:
– Wikipedia
– "Egressy Ákos" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_%C3%81kos
– Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái – "Egressy Ákos" szócikk / elektronikus változat – www.arcanum.com:
– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Egressy Ákos" szócikk – Az Akadémiai Kiadó és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában készült / Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; elektronikus változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz06/17.html
– Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931; szerkesztő: Schöpflin Aladár) – "Egressy Ákos" szócikk – Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Budapest, 1929–1931; elektronikus változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/22/22992.htm
– Anonim: "Halálozás. Egressy Ákos meghalt" – "Pesti Hirlap", 1914. december 27., 36. évfolyam, 328. szám
– Anonim: "Egressy Ákos meghalt" – "Pesti Napló", 1914. december 27., 65. évfolyam, 328. szám
– Anonim: "Egressy Ákos – 1832–1914" – "Budapesti Hirlap", 1914. december 27., 34. évfolyam, 328. szám
– Z. M.: "Egressy Ákos" – "Pesti Napló", 1904. április 19., 55. évfolyam, 109. szám
– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Egressyné Szentpétery Zsuzsanna" szócikk – Az Akadémiai Kiadó és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában készült / Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; elektronikus változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz06/21.html
– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Egressy Árpád" szócikk – Az Akadémiai Kiadó és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában készült / Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; elektronikus változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz06/18.html
– Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931; szerkesztő: Schöpflin Aladár) – "Egressy Árpád" szócikk – Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Budapest, 1929–1931; elektronikus változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/22/22993.htm
–
Wikipedia
– "Egressy
Árpád" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_%C3%81rp%C3%A1d
– Opera
Digitár – Goszleth István fotográfus adatai:
https://digitar.opera.hu/szemely/goszleth-istvan/14939/
A SÍRHELY ÉS SÍREMLÉK ADATAINAK FORRÁSAI:
–
Nemzeti
Örökség Intézete – "Egressy Gábor (Galambos Gábor)"
szócikk:
https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/egressy-gabor-galambos-gabor
–
Wikipedia
– "Egressy Ákos" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_%C3%81kos
– Országos Széchenyi Könyvtár / Pannon Digitális Egyesített Archívum – Egressy Ákos gyászjelentése (1914):
A
fotó készítője és a kép tulajdonosa:
Országos
Széchenyi Könyvtár – Pannon Digitális Egyesített Archívum
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/241710#
– Zsolt.: "Esti levél. – Jeltelen sirok" – "Pesti Hirlap", 1921. november 1., 43. évfolyam, 244. szám
– Markó Miklós: "Séta a Kerepesi temetőben" – "Képes Krónika", 1923. október 28., 5. évfolyam, 44. szám
– m. m.: "Harminckét siremléket állit a főváros régi nagyjainknak" – "8 Órai Ujság", 1924. április 3., 10. évfolyam, 78. szám