Felföldi Anikóra emlékezve...

Tavaly ilyenkor még erősen készült Karácsonyra Felföldi Anikó, ami Körmendi Vilmos férje nélkül már nem volt az igazi. Kollégáit hívta meg magához. Aztán nem sokkal később, január első napjaiban befejeződött ez a nagyszerű pálya, néhány héttel a Kossuth-díj átvétele előtt. Pedig mennyire megérdemelte volna, hány kollégának viselte sorsát a szívén... minden jótékonysági tranzakció mögött egyszer csak belefutottunk személyébe... Haját, melyet ezen a képen is már viselt - elmondása szerint - Sennyei Vera alakíttatta ki. Egy nap magával vonszolta a fodrászához Verácska, és hosszas keresgélés után meglett a megoldás: Na, Mucikám ez lesz Neked a legjobb... haláláig így fésülte, gondosan, hosszan. Hiányzik nagyon szeretetével, jellegzetes hangjával, humorával...

Egy nap, sok évvel később Dayka Margitot vonszolta Ő a kozmetikushoz, fodrászához, hasonló célból, szeretetből keressenek Margitkának egy új fizimiskát. Margit egy darabig tűrte a kozmetikusi és fodrász-macerákat, majd csavarókkal a fején, néhány arcpakolással az arcán visítva kirohant az üzletből... egy épp ott álló taxiba ült bele, és még visszaszólt: Drága Ancsám, ez nem nekem való... Ne haragudj... és elrobogott...

Az eredeti poszt közzétételének ideje: 2020. december 22. 
A poszt elérhetősége: https://www.facebook.com/photo?fbid=3924591824220050&set=gm.3854227861288491  

A fotó forrása: Taki eredeti posztja:
https://www.facebook.com/photo?fbid=3924591824220050&set=gm.3854227861288491