Gróf Bethlen Bolnai Miklós - magyar honvédtiszt, író, drámai színész, költő és hírlapíró

Gróf bethleni Bethlen Bolnai Miklós (Kolozsvár, 1831. augusztus 18. – Budapest, 1899. május 21.) magyar honvédtiszt, író, drámai színész, költő és hírlapíró síremléke a Fiumei úti Sírkertben látogatható. 

"A gróf-színész

Írta: Galamb Sándor

1854. október 11-én a Nemzeti Színház Julius Caesar előadását szo­katlanul nagy érdeklődés kísérte. A jegyek legnagyobb része elővételben kelt el s a nézőtér zsúfolásig megtelt. Hogyisne? Hiszen Antonius szerepé­ben egy gróf lépett fel. Egy igazi, vérbeli gróf, egy fényes történeti névnek viselője. Márpedig grófot színpadon látni nem utolsó dolog. Igaz, a színlapra nem a grófi sze­replő igazi neve volt kinyomtatva, de azt minden színházjáró borbélylegény tudta akkor Pesten, hogy Bolnai álnév alatt Bethlen Miklós rejtőzik. A históriában járatos embereknek eszébe jutott ugyan, hogy maga a napkirály, XIV. Lajos sem tartotta méltóságán alulinak balettben fel­lépni, de azért az előadásra ők is jegyet váltottak, hiszen azért mégsem mindennapi látványosság az arisz­tokrata szereplő, akár bukás, akár siker lesz is a vége. A színházi bennfentesek azonban – ne felejtsük, hogy az ötvenes éveknek is megvoltak a maguk intim pistái! – fogadást ajánlottak, hogy nagy siker lesz. Nem a bemutatkozó művésznek rangja miatt, hanem mert Bethlen-Bolnai alapos előkészület után lépett a színpadra. Tanítását nem kisebb művész, mint a nagy Egressy Gábor vállalta magára. Meg is jegyezték so­kan, hogy a magyar színészettörténetben ez az első eset arra, hogy valaki elméleti stúdiumok után lép a lámpák elé. A színésziskolák hiánya miatt­ addig a magyar színpadnak minden jelese voltaképpen autodidakta volt.

Csatamezőkről a színpadra

De a bennfentesek a kíváncsiskodók­nak a gróf-színészről egyéb érdekes adatokkal is tudtak szolgálni. El­mondták, hogy a fiatal arisztokrata, bár mindössze 23 éves, már némi múlttal rendelkezik. Mikor a szabad­ságharc kitört, még alig töltötte be 17-ik életévét, mégis honvédnek csa­pott fel s vitézül verekedvén, századosi rangig emelkedett. Sőt azt is megsúgták az érdeklődőknek, hogy a fiatal gróf már csak családi tradíciói miatt sem kedves ember az abszolút hatalom előtt. Erre vonatkozólag egy érdekes történettel is szolgáltak.

Édesapja a nagy Bethlen János volt, az erdélyi liberális párt vezetője. Ő volt a vezére annak a kampánynak, amely Estei Ferdinánd főherceg kormányzó-jelöltségét, Metternichnek ezt az olyan kedves tervét, megbuktatta. Pedig a nemes gróf megdolgozása érdekében mindent elkövetett a kormány. Felajánlották neki, hogy Miklós fiát – a későbbi Bolnait – a gyermektelen főherceg adoptálja. Bethlen János az ajánlatot visszautasította, s a főherceg tervét, amely már-már sikerülni látszott, ügyes taktikával az utolsó percben meghiúsította. Amikor Estei Ferdinánd értesült a visszautasításról, e szavakra fakadt: »Azt mondják, hogy Wesselényi Miklós veszedelmes ember. Nohát, én jobban szeretnék Wesselényivel egy szobában lakni, mint Bethlennel egy országban.« 
Nem csoda hát, a fiatal grófnak fellépését a fővárosi közönség olyan nagy várakozással fogadta.

Az első siker

A várakozásában nem is csalatkozott. Bolnai Antoniusáról az egykorú híradások mind nagy elismeréssel nyilatkoznak. Az akkor még szigorúan pártatlan kritika egyhangúlag elismeri nagy intelligenciáját és tanultságát, ami azonban mégsem szegi szárnyát művészi hevületének és a közönséget magával ragadó lendületének. Arcjátékának kifejező erejét különösen becses művészi kvalitásúnak mondják. Ha van valami, amit kifogásolnak benne, az a versmértéknek kelleténél erősebb éreztetése, s bizonyos szótagoknak indokolatlan megnyújtása. Egyébként játékában a mesternek, Egressy Gábornak hatását több mozzanatban felismerik, anélkül azonban, hogy az önállóságot elvitatnák tőle.

Második fellépése Hamlet címsze­repében történt. Bár ez a szerep jóval nehezebb Antoniusnál, az egy­korú bírálatok szerint Bolnai jelen­tékeny haladást mutatott első fellépésével szemben. Beszédmodora javult, színpadi mozgása fesztelenebb lett, s általában a mélabús dán ki­rályfit imponáló elmélyedéssel ábrá­zolta. A fővárosi sikerek híre a vidéki színigazgatókat arra bátorította, hogy vendégszereplésre hívják meg a magyar színpad új tehetségét. Sőt hírneve még az ország határán is túl hatolt, s a magyarul, németül és franciául egyformán jól beszélő grófot a bécsi Burg-színház is meghívta ven­dégjátékra. Hogy a bécsi szereplés megtörtént-e, arról nincs híradásunk, de a magyar vidéki városokban való turnéjáról tudjuk, hogy nem kisebb művésznő kísérte vándorútján, mint Jókainé Laborfalvi Róza.

Nemes gesztus

A nagy sikerekkel induló és felette érdekesnek ígérkező színészi pálya azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem mintha a művész nem fejlődött volna a kezdet reménységeinek megfelelően tovább, hanem mert 1855-ben – amikor a Nemzeti Színház szerződtetni akarta – a megtiszteltetést elhárította magától. Tettének indoka a lehető leg­nemesebb volt. A színháznál ugyanis éppen ez időben aktuálissá vált a fia­tal Lendvay Márton szerződtetése is. Mivel azonban szerepkörük érintke­zett egymással s mivel mindkettőjük fizetésére a színház anyagi fedezetet találni nem tudott, Bolnai nemeslelkűen visszavonult pályatársa elől. Antoniuson és Hamleten kívül azonban még eljátszotta Jókai Man­lius Sinisterének, Dobsa Lajos Guttenbergjének, Berényi Antal Vak Bélájának címszerepét, Schiller Haramiáiban Ferencet és Shakespeare Romeo és Júliájában Mercutiót. Az egykorú híradások ezt a legutóbbi szerepét tartják legkitűnőbb alkotá­sának. Színészi pályájáról még csak annyit tudunk, hogy 1856-ban Hamburgban Hamletet játszotta, 1856-57-ben Párizsban vett leckéket a Conservatoire-ban, s hogy még néhányszor, 1858-ban fellépett a Nemzeti Színházban.

Egyébként azonban a Párizsban való tartózkodása ezt a sokoldalú érdeklődésű egyéniséget egyre jobban a politika felé kormányozta. Cikkeket írt a párizsi lapokban és sokszor megfordult III. Napóleon udvarában, ahol a vezető európai államférfiak közül sokakkal megismerkedett. Majd hazajött és két politikai röpiratot adott ki. Az egyiknek címe: A magyar kérdés európai szempontból (Pest, 1864), a másiké: Ein Wort an Deák (Bécs, 1865).

Vissza a hadak útjára

Nyugtalan temperamentumát az 1866-ban kitört osztrák-német háború élénken érintette. Kardot kötött, s az egykori negyvennyolcas századosból lelkes hadnagya lett Ferenc Józsefnek. Ez időbeli politikai álláspontját A történelem regénye c. későbben írt munkájában a következőképpen jellemzi: »Fejemet, karomat és lábamat szívesen felajánlom az ellenség golyói­nak, ha tudom, hogy Ferenc József német császár lesz, mert ekkor ha­zám, Magyarország felszabadul, és független állammá válik, miután a német császárság és Magyarország közt – Ferenc József egyszersmind magyar király lévén – csakis a per­sonális unió viszonya képzelhető.«

A fiatal hadnagy bakái azonban más véleményen voltak. Ők bizony nem szí­vesen ajánlották fel Ferenc Józsefnek karjukat, lábukat és fejüket. Annyira nem, hogy amikor a königgrätzi csata egyik előjátéka, a jecini ütközet meg­indult, a poroszok előtt gúlába rakták a fegyvereiket. A fiatal gróf kiugrott a sorok elé és ékes orációban kezdte harcra buzdítani katonáit. Úgy látszik azonban, hogy a lelkes gróf most sok­kal kevésbé meggyőzően szónokolt, mint annak idején Antonius szerepében, mert a nép hangulatát ezúttal sehogy sem sikerült megfordítani. A kínos helyzet­nek egy ellenséges golyó vetett véget, amely súlyosan megsebezte a szónokló tisztet. A bakák átpártoltak a poro­szokhoz, akik Kossuth éltetésével ölel­ték magukhoz a magyar fiúkat. A se­besült grófot egy közeli hercegi kastélyban vették ápolás alá. Betegsége alatt maga Bismarck is meglátogatta s teljes félóráig beszélgetett vele poli­tikáról.

Kardforgatóból tollforgató

A kalandos életű gróf 1868-ban haza­jött és állandóan Budapesten telepedett le. Mivel vagyona időközben felemész­tődött, írói munkássággal kereste ke­nyerét. Írt elbeszéléseket, politikai és társadalmi dolgozatokat s – vissza­sóhajtva régi szerelméhez – egy csomó színészeti vonatkozású cikket. Nevével a legkülönbözőbb lapok tárcarovatában találkozott a magyar olvasó közönség. De nemcsak magyar lapoknak dolgozott. Rendes levelezője volt az »Independence Belge«-nek és a »Kölnische Zeitung«-nak. Sőt maga is szerkesztett egy »Diplomatische Wochencshrift« és egy »Correspondance Hongroise« című kőnyomatos lapot, melyekkel a külföldi lapokat tájékoztatta a magyarországi politikai eseményekről.

Politikia irányú működése mellett egyszer még kiruccant a szépirodalom terére is. Írt egy »Divatos erkölcsök« című regényt, amelyet azután ő maga színdarabbá dolgozott át.

Csendes életének 1899. május 21-én vetett véget a halál. Utolsó éveiről a »Vasárnapi Ujság« 1899, 22. számában ezeket olvasom:

»A Nemzeti Szállodában lakott, hol régi, hű emberével, az öreg Kohn Lajossal, ki harminckét éven át szolgálta, igen elvonult, sőt különködő életet élt. Társaságban ritkán fordult meg. Legjobban szeretett csöndes magányában gazdag emlékeivel foglalkozni. Rendesen egész éjjeleken át dolgozott, s csak reggeli 7-8 órakor szokott nyugalomra térni.

Egy ideig kisebb hivatal is volt a miniszterelnökségen, melytől 1896-ban történt nyugalomba lépte óta csekély évdíjat is húzott. Ezelőtt néhány héttel megbetegedett a 68 éves öreg úr, s régi barátja, Korányi Frigyes egyetemi orvos-tanár klinikájára vitette magát ápolás végett. Életereje azonban annyira megfogyatkozott és csökkent napról napra, hogy betegágyát többé el nem hagyhatta. Néhány hírlapíró és régi honvéd állta körül koszorúkkal díszített ravatalát az öreg grófnak, ki fejedelmi családból származott, de oly szegényen halt meg, hogy hamvait az írói körök közköltségen helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartást Könyves Tóth Samu, református lelkész végezte, ki után Rákosi Jenő és Kacziány Géza megható beszédekkel búcsúztatták el a boldogultat. Temetése pünkösd utáni kedden, május 23-án ment végbe«." 
("Kincses Kalendáriom", 1931, 35. évfolyam)

Érdekesség gróf Bethlen Bolnai Miklósról, hogy ő volt az első gróf, aki a színészi pályát választotta, valamint "az első magyar recitátori – felolvasó – előadás 1862. január 13-án volt Budán, midőn gróf Bethlen (Bolnai) Miklós »Julius Caesar«-ból a nagy fórumjelenetet olvasta fel". 

Síremléke pontos helye:

Budapest, Fiumei úti sírkert
Parcella, szakasz, sor, sír:
28, N/A, 18, 24

(A sírhely és síremléke 2001 óta védetté nyilvánított.)

A FOTÓK FORRÁSAI:

– A felső, első (1.) kép: Gróf Bethlen Bolnai Miklós

A kép készítője: Ismeretlen

A kép forrása:
Anonim: "Ifj. gróf Bethlen Miklós 1831–1899" – "Vasárnapi Ujság", 1899. május 28., 46. évfolyam, 22. szám

­– A síremlékről készült képek: saját készítésű fotók 

AZ ÉLETRAJZI ADATOK FORRÁSAI:

– Névpont / www.nevpont.hu – "Bethlen Miklós, bethleni gr." szócikk:
https://www.nevpont.hu/palyakep/bethlen-miklos-ad9d4  

– Wikipedia – "Bethlen Miklós" szócikk: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bethlen_Mikl%C3%B3s_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz)   

– Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931; szerkesztő: Schöpflin Aladár) – "Bethlen /Bolnai/ Miklós gróf" szócikk:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/21/21381.htm   

– Magyar Életrajzi Lexikon – "Bethlen Miklós, bethleni, gróf, Bolnai" szócikk:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/b-74700/bethlen-miklos-bethleni-grof-bolnai-74BC1/   

– Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái – "Bethlen Bolnai Miklós" szócikk – elektronikus változat:
https://adt.arcanum.com/hu/view/SzinnyeiMagyarIrok_01/?query=Bethlen+bolnai+Mikl%C3%B3s%2C+divatos+erk%C3%B6lcs%C3%B6k&pg=521&layout=s  

– "Szinházi Élet", 1918. március 31. – április 7., 7. évfolyam, 14. szám

– Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931; szerkesztő: Schöpflin Aladár) – "Első magyar recitátori-előadás" szócikk:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/23/23179.htm  

– "Szinházi Élet", 1918. június 16-23., 7. évfolyam, 25. szám

– Galamb Sándor: "A gróf-színész" – "Kincses Kalendáriom", 1931, 35. évfolyam

A SÍRHELY ÉS SÍREMLÉKE ADATAINAK FORRÁSAI:

– Nemzeti Örökség Intézete – "Bethlen Miklós, bethleni gróf (Bolnai Miklós)" szócikk:
https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/bethlen-miklos-bethleni-grof-bolnai-miklos