Kacsóh Pongrác - zeneszerző, zenepedagógus, tanár
Marossellyei Kacsóh
Pongrác (Kacsóh Pongrác; Budapest,
1873. december
15. – Budapest,
1923. december
16.) zeneszerző,
zenepedagógus, tanár
síremlékét a Fiumei úti Sírkert őrzi.
(A
síremlékről készült fotók és síremlékének pontos helye a rövid életrajz-összefoglaló
alatt találhatók.)
Az
alábbi életrajz-összefoglaló részlet az egykor Taki
által megírt Kacsóh Pongrácz-életrajzból, amely
a "Színészkönyvtár" nevű internetes magyar színházi
adatbázisba készült, és abban volt szabadon hozzáférhető.
Helyenként kiegészítéseket, pontosításokat eszközöltem… de
csupán annyira, amennyire szükségét láttam. Így kedves Olvasóim
javarészt az eredeti Taki-írást olvashatják azon kevesek közül,
amelyek megmaradtak.
Bepillantás Kacsóh Pongrác életének néhány mozaikjába
Kacsóh
Pongrác Budapesten születik, 1873. december 15-én. Édesatyja a
Magyar Államvasutak főtisztviselője, s nem sokkal a kis Pongrác
születése után Kolozsvárra áthelyeztetik, és az ottani
államvasúti üzletvezetőség kötelékében teljesít szolgálatot.
A család tehát Kolozsvárra kerül. Így természetes, hogy amikor
eljön az idő, iskolai tanulmányait is Kolozsváron végzi mint a
református lyceum növendéke. Jó tanuló, s tanárainak is hamar
feltűnik a serdülő gyermek kivételes akaratereje, éles
megfigyelőképessége. Középiskolai tanulmányaival
párhuzamosan a kolozsvári konzervatóriumban zongorázni és
fuvolázni tanul, sőt, a zeneelmélet elemeire maga Farkas Ödön, a
konzervatórium igazgatója, az ismert kiváló magyar zeneszerző
tanítja.
Kitűnő szervező-talentumáról is bizonyságot tesz azzal, hogy a lyceum növendékei körében iskolai zenekart szervez, s azt több alkalommal maga vezeti. Hajlamait követve, a középiskola elvégzése után a tanári pályát választja élete céljául. A kolozsvári egyetemen a bölcsészeti fakultás hallgatója lesz, s bölcsészetdoktori oklevelét a természettudományi szakon – summa cum laude – szerzi meg. Nehéz és komoly egyetemi stúdiumai idején sem hanyagolja el azonban zenei tanulmányait. A zene iránt táplált rajongó szeretete arra ösztönzi, hogy magát ebben az irányban is tovább képezze. Lelkesedéssel tanulmányozza a nagy mesterek örökbecsű műveit, s mint ahogy a történelmi emlékekben gazdag Kolozsvár patinás falai között megtelik a lelke az izzó magyarság érzéseivel, úgy szívja magába Beethoven szonátáiból és szimfóniáiból a klasszikusok tiszteletét is.
"... sokszor hallottam tőle, hogy elfáradva a legnehezebb matematikai problémák fejtegetései közben, üdülést és felfrissülést csak egy-egy örök életű zenemű eljátszásában talált" – mondja kortársa, jó ismerője, Szabados Béla. Az egzisztencia megteremtésének gondjai később sem téríthetik el a művészettől, a zene iránt érzett rajongó szeretete állandóan ott parázslik minden szépért hevülő ifjú szívében.
Kacsóh
Pongrác miután kézhez kapja tanári oklevelét, 1898-ban visszatér
a fővárosba, s megkezdi tanári működését Budapesten, a Vlll.
kerületi állami főgimnáziumnál.
Kacsóh zenei érdeklődése újjáéled
Erre
az időpontra esnek Kacsóh
tudományos dolgozatai, értekezései, amelyek a szak-, és
tudományos körök figyelmét a fiatal pedagógusra irányítják,
ugyanakkor, és a fentiekkel szinte egy időben zenei érdeklődése
is új lendületet vesz. Állandó látogatója a hangversenyeknek,
az Operának, aktív részese a főváros zenei életének, ráadásul
a legszűkebb baráti körben már egy-egy kompozíciója is
elismerést arat. E szerény sikerek zenei képzettségének,
tudásának tökéletesítésére ösztönzik. A zeneszerzés iránti
érdeklődése vezeti el oda, hogy korábbi zenetanulmányokkal
kiegészülő ösztönös tehetségét továbbképezve, magánúton
az elméleti zenei tudását tökéletesítse. Baráti közvetítéssel
jut el Herzfeld Viktor zeneakadémiai
tanárhoz, és tanulmányokat folytat az ő vezetése mellett.
Gyakorlati tapasztalatainak gyarapítása végett viszont zenetanári
állást vállal a Málnai-féle, akkor ismert leánynevelő
intézetben. Az állandó zenei foglalkozás csakhamar kibontakozásra
juttatja Kacsóh
Pongrác igazi hivatását. Komoly és kitartó zenei tanulmányai
hatására megérlelődik benne, és lassan kikristályosodik
talentuma.
Kacsóh Pongrác elindul a zenei pályán
Egy iskolai színielőadásra, a Málnai-féle intézet növendékei részére, "Csipkerózsika" címmel daljátékot ír. A bemutatóra elhívja néhány barátját és ismerősét, aminek kapcsán magára vonja Bakonyi Károly, Huszka Jenő, és általuk a Király Színház igazgatója, Beöthy László figyelmét is. Huszka Jenőt, a modern hazai operett egyik első, hanem épp a legelső tagját még az egyetemről ismeri; amikor Kacsóh a szegedi egyetem egy-egy szemeszterére átjárt, ott ismerkedett meg a szegedi jogászhallgató Huszkával, pontosabban Huszka húgával és annak férjével, Klimkó Istvánnal. A Huszka-házban gyakoriak a hangversenyek és a baráti összejövetelek, itt számos alkalommal zongorázik együtt Huszka és Kacsóh. Huszka jó zenésznek tartja Kacsóht, és kapcsolatuk – még ha laza szálon is, de – később is tovább fut, Budapesten is gyakorta találkoznak. Huszka nyomon követi Gráci sorsát, bár Kacsóh tanári állása miatt eleinte nem mint kollégára, hanem mint régi szegedi ismerősre tekint. Véleménye és álláspontja akkor változik meg jelentősen, amikor Gráci szíves meghívásának eleget téve közös barátjukkal, Bakonyi Károllyal elmennek az iskolai bemutatóra. A "Csipkerózsika" zenéjének keresetlen magyarsága, mezei virágokhoz hasonló harmatos üdesége megnyeri a kényes ízlésű színházi szakemberek tetszését. Egyébiránt Bakonyi Karcsit is régről ismeri Kacsóh, szintén a szegedi Huszka-házból.
A
"János vitéz" előzménye
Huszka
Jenő és Bakonyi megírják a "Bob herceg" című
kirobbanó sikerű operettjüket, és a nagy szériát ígérő darab
közeledik a századik előadáshoz a Király Színházban, amikor
Gráci tollából egy beharangozót olvasni a zenei újságban:
"...felhívjuk olvasóink figyelmét a Népszínház következő
újdonságára, a »Kínai mézeshetek« című operettre, amelynek
főszereplője mindannyiunk kedvence, Küry Klára..."
Hogy Kacsóh cikke hatott kedvezőtlenül a színház vezérkarára vagy csak véletlenek egybeesése, ma már nem tudni, de annyi bizonyos, hogy a 100. előadás után a "Bob herceg"-et – sikere teljében – leveszik a műsorról. Huszkát és Bakonyit érzékenyen érinti, megbántódnak, mert a cikknek tulajdonítják, hogy darabjuk nem adatik elő tovább, és különösen bánkódnak, hogy Kacsóh a cikk szerzője. Csak később tudják meg, hogy hátsó szándék nélküli az ügy, egyszerűen arról van szó, hogy Kacsóh "rajong" Küry Kláráért...
Bakonyi második – immáron nagy jelentőségű közös operettjükre gondolva – elkészíti Petőfi "János vitéz"-ének operett-librettóját. Huszka ez idő alatt "Aranyvirág" című operettjével van elfoglalva, majd a bemutatók izgalma köti le. Közben érkezik barátja és szerzőtársa megkeresése, hogy szerezzen muzsikát a "János vitéz"-re. Huszka fiókba teszi a szövegkönyvet, amelyhez időközben már Heltai Jenő egy-két dalnyi verset is ír. Az "Aranyvirág" körüli események foglalják le figyelmét, amikor Bakonyi többszöri figyelmeztetése ellenére sincs változás a "János vitéz" körül. Huszka átfutja ugyan a szövegkönyvet, de magára nézve nem lát benne fantáziát, húzza az időt. Bakonyi egy napon a librettó átadására szólítja fel, Huszka pedig sűrű bocsánatkérés közepette visszaadja a fiókban rekedt művet. Bakonyi külön köröket fut, persze barátságukat ez az incidens nem befolyásolja. Sztojanovits Jenőt kéri fel a zene megkomponálására.
Sztojanovits nagy tekintélyű zeneszerző, jó muzsikus, de a darabhoz írt zenéje mégsem nyeri el Bakonyi tetszését. Az ügy annál is kínosabb, mert hosszú heteket foglalkozott már vele, és majdnem kész, amikor Bakonyi visszavonja a megbízatást. Ismét Huszkához fordul, hogy veselkedjék már neki, hisz ebből nagy sikert lehet kovácsolni. Huszka vonakodik, bár már tetszik neki az ötlet, különösen Heltai népdalszerűen csengő verse kelti fel érdeklődését. Ugyanakkor jól ismeri Sztojanovitsot, nem szeretne vele konfrontálódni.
"Hidd
el, lenne kedvem hozzá – mondja Huszka Bakonyinak –, de
Sztojanovits kitűnő muzsikus, jó barátom is, dolgozott már a
darabon, beleélte magát. Én sem örülnék, ha velem ilyesmi
történne..." Abban az időben érkezik Kacsóh iskolai
bemutatójának a meghívója, s mindketten elmennek a zenés
háromfelvonásos mesejáték előadására.
Nehéz
Bakonyit meggyőzni...
Kicsit neheztelnek ugyan Kacsóhra a "Bob herceg"-ügy miatt, de a felcsendülő muzsika hatására pillanatok alatt a régi jó barátság bársonyos melegségével lelkesednek Kacsóh zenéje iránt, elfeledve minden korábbi bosszúságot.
"– Nagyon tehetséges, eredeti magyaros ízű muzsika – közli Huszka Bakonyival. – Te, Karcsi, tudod, mit gondoltam? Ez a Gráci remekül megzenésíthetné a »János vitéz«-t. Ő talán nem ismeri Sztojanovitsot, s így nem lehetnek lelkiismereti aggályai. A muzsikájában pedig van valami elbűvölő népies íz, egyszerűség, ami remekül illik a darabodhoz. Még ebből a mesejátékból is át lehetne szinte minden változtatás nélkül venni egy-két számot...
– Szóval, Te nem vállalod? – kérdi Bakonyi.
– Lásd
be, hogy nem tehetem. De próbálkozz meg Grácival, s ha nem megy,
majd kieszelek valamit. De szerintem menni fog!" –
emlékezik vissza Huszka Jenő a "Csipkerózsika"
bemutatójára. Ki írhatná le Kacsóh határtalan örömét, amikor
a nem remélt kitüntető megbízást kapja!
A bemutató körülményei
A
"János vitéz" bemutatójának kellemesen megágyaz Huszka
és Bakonyi "Bob herceg"-sikere. Beöthy bízik Bakonyiék
jó megérzésében, ráadásul neki is teszik a darab, fantáziát
lát benne, és nagy sikert sejtet a sok-sok betétdal... Elmondható
ugyanakkor, hogy az isten is a "János vitéz" bemutatására
érlelte meg az időt! 1904 őszén az ellenzéki pártok komoly
ideológiai rohamra készülnek a királyhű kormánypárt ellen,
mindenáron meg akarják buktatni a Tisza-kormányt. A Függetlenségi
Párt programját a 1848-as eszmék éltetik, és meg kívánják
teremteni a független Magyarországot, a Monarchia felmondásával,
elszakadva Ausztriától. "Lerázni Bécs igáját" a
jelszó. Ezzel a politikai hátszéllel kialakul az a szemlélet,
mely szerint minden utálatos, ami külföldi, és minden kedves, ami
hazai, legyen szó konkrét termékről, vagy szellemi termékről.
Fedák a főszerepet adja a darabban, miközben maga is a Bárd-kiadó
pultjánál állva dedikálja a "János vitéz" kottáit,
és a közben népszerűsíti a tulipán jelvényt, amely annak
bizonyítása, hogy az illető nem vásárol külföldi árut. Nohát,
Fedák e mozgalom élére áll... talán érdemes megjegyezni, hogy
Fedák is a szegedi Huszka-ház gyakori vendége egykor, és innen
fogva mind Bakonyit, mind Huszkát, mind pedig a tanár urat, Kacsóht
gyereklány kora óta ismeri. Ez utóbbit később letagadja, és jó
néhány évvel később őszinte megdöbbenésének ad hangot a
"János vitéz" próbáinak elején, hogy egy ismeretlen
kezdő darabjában őt fel meri valaki léptetni...
Elkészül a mű...
Kacsóh 5 hónap alatt, tehát a legjobbkor készül el a "János vitéz"-zel. A zenét elsőként Huszka zongoráján játssza el, kikérve a jó barát és a neves szakember véleményét. Huszkát őszintén megindítja Gráci dallamainak szívhez szóló egyszerűsége, és az ízig-vérig magyaros melódiák. Bár őszinte kritikaként megfogalmazza, hogy hiányoznak a hangszerelésből a dalok, a kettősök, együttesek meleg hangszínei, s a bensőséges hangulat. Kacsóh talán irigységnek véli Huszka kritikáját, és úgy gondolja, hogy talán a féltékenység beszél belőle. Azután a gyakorlat bizonyít, a próbák során Konti karmester szembesíti a valóval, és a zenekar feje olyan nyomatékkal ad hangot véleményének, hogy a végén Beöthy újrahangszerelteti Vincze Zsigmonddal a darab jelentős részét. A darab talán épp ezért is kirobbanó siker, és percek alatt országos hírű zeneszerzőt csinál a tanár úrból, és olyan légkörben zajlik, hogy például az ellenzéki Zichy Jenő gróf egy parlamenti szék letört lábával érkezik a Király Színházba – ugyanis aznap bukott meg a Tisza-kormány. Amíg Pesten tomboló siker a "János vitéz", addig Bécsben a király fogadja a három ellenzéki párt legmagasabb rangú képviselő urainak küldöttségét, akik az audiencián megpróbálják kijárni Ferenc Józsefnél, hogy legalább a közös hadsereg honi osztagaiban engedélyezze a magyar vezényszavak használatát.
"Az
urak pedig egyszer és mindenkorra vegyék tudomásul, hogy erről
pedig szó nem lehet" – hangzik a fenséges dörgedelem a
bécsi Burgban. A dalok verseit egyébiránt Heltai Jenő írja, aki
aggodalmának ad hangot, hogy egy ismeretlen zeneszerző dallamaihoz
verset írni elég nagy rizikó neki. Bakonyi habozás nélkül
benyúl a kabátzsebébe, és a nála lévő hatszáz koronáért
örök áron megveszi a verseket a darab számára. Heltai
megnyugszik, hogy bukás esetén is megvan a tantiemje... később
ezerszer megbánta az elhamarkodott döntését. Hosszas kérelmezésre
később minden huszonötödik előadás után kapott még további
100 koronát a versek aggodalmas költője, legalábbis a Király
Színháztól, illetve Beöthy Lászlótól... halála után aztán
még azt sem.
A "János vitéz"
A partitúra tehát csakhamar elkészül, magába foglalva Kacsóh kivételes, eredeti tehetségének legszebb kivirágzását. A művet a "Csipkerózsiká"-ban is feltűnt egyszerű, tiszta, keresetlen, édes-bús magyarság jellemzi. A naivitásában elbájoló népies elem megkapóan szövi át a "János vitéz" dalait. A dallamok feldolgozása, formába öntése természetes, és mesterkéltség nélkül való. Minden hangja szívből fakad, és szívhez szól. És ami a legcsodálatosabb: a fiatal szerző sehol sem esik a kezdők szokásos túlzásainak hibájába. A drámai jeleneteknél sem veszti szem elől a helyes mértéket, a mesejáték egyszerű, gyermekies hangja sohasem téved a szertelenség útvesztőjébe. A második felvonás francia miliője sem zökkenti ki a helyes irányból: itt is megőrzi az egyszerű, népies hangot, csodálatos ösztöne nem engedi lesiklani a mese poézisének virágos ösvényéről. Mindent összevéve a "János vitéz" tündöklő sikerének titka, hogy zenéjének megírását éppen Kacsóh Pongrácra bízták, viszont az is, hogy Kacsóh tüneményes felbukkanását főleg az magyarázza, hogy éppen a János vitéz megzenésítésére kapott megbízást.
A
"János vitéz" premierje
1904.
november 18-án este a Király Színház zenekarában Konti József
karmesteri pálcájának intésére először csendül fel Kacsóh
Pongrác gyönyörű muzsikája, és ezzel elkezdődik – nemcsak az
előadás, hanem a "János vitéz" azóta is
megállíthatatlan karrierje.
"Petőfi
szőke Iluskáját és János vitézét ma operett-formában játsszák
a Király Színház színpadán. Feltámadt körülöttünk az egész
gyönyörűséges regevilág, a pipacsvirágos rét, ahol Kukoricza
Jancsi nyáját legelteti, a söprűn lovagoló gonosz mostoha, a
szerelmes francia királylány, a piros dolmányos huszársereg és a
szépséges Tündérország, ahol János vitéz viszontlátja szíve
Iluskáját. Be szép is ez a mese. Üde és pompázatos, mint a réti
virágból font koszorú. Sok édes poézis és bűbájos naivitás.
Olyan, aminő csak a nép lelkéből és a nép költőjének
fantáziájából fakadhat... Kacsóh Pongrác a költő nyomán
haladva nem törölve le durva kézzel a szép mese hímporát, édes
naivitását, nem zavarta meg ízléstelen operett-trükkökkel,
csodálatos szép muzsikája magyarságával, őszinte népies
hangvételével élesen különbözik minden eddigi operettzenétől"
– írja Páriss Pál »Az Ujság« hasábjain megjelenő
kritikájában másnap.
"Fedák
Sári játssza János vitézt. Amikor cifra szűrében, karikás
ostorával nagyokat csattintva a színpadra lép, zajos tapssal
fogadja a közönség... – folytatja »Az Ujság«-beli leírást
Páriss Pál –, a szőke Iluska-szerep a színház új tagjának,
Medgyaszay Vilmának jutott. (Ez a darab hozza meg átütő
sikerét.) Nagyon szépen énekelt és játszott. Iluska
mostohájának szerepében a fiatalságát sikerrel palástoló
Csatay Janka vívta ki a közönség elismerését. Bagó trombitás
szerepét felejthetetlenül és meghatóan játszotta Papp Mihály, a
humorról a francia király szerepében Németh Jóska gondoskodott,
alaposan megkacagtatva a publikumot..." – fejezi be a korabeli
leírás.
Kacsóh
Pongrác "János vitéz"-ével új korszak nyílik meg a
magyar zeneirodalom, a hazai operett és a Király Színház
történetében. Ez a darab jelenti az operett és a Király Színház
aranykorát – mondja Rátonyi Róbert az "Operett" című
kétkötetes operett-történeti áttekintésében.
Kacsóh Pongrác, az ember
Szenvedélyesen
szereti az életet. Baráti társaságokban, összejöveteleken
sodró, pezsgő habitusával valósággal felvillanyozza baráti
körét, vagy hallgatóságát. Mondják, tanítani, nevelni is ilyen
szenvedélyes hevülettel égett az órákon. Magyarázataival,
gyakorlatias példáival sokszor elbűvöli hallgatóságát, amely
pedagógiai szemlélet nem korlátozódik matematika- és
fizikaóráira, átterjed zenei nevelésére, a zene iránti szeretet
hallgatóságában való felgyújtására. Előadásokat tart szinte
mindenütt, ahol csak teheti, ahol a hallgatóság érdeklődésének
csak a kis szikrája is érzékelhető, így többek között az
akkori Német utcában működő, úgynevezett Erzsébet Népakadémián
is. Hosszan és szenvedélyesen beszél arról, hogyan hallgassunk
zenét, milyen az a zene, amelynek hallgatásával fejleszthetjük
zenei ízlésünket, milyen érzéseket fejezhetünk ki zenével.
Síkra száll a giccs-zene ellen, és egyik előadásában ezzel
kapcsolatosan a következőket mondja: "A közönséges muzsika
rosszabb a krajcáros, piaci versfüzetnél, az olajnyomatnál és a
gipszfiguránál, mert mélyebben hinti el mételyét a lelkekben,
tehát káros hatása nehezebben orvosolható."
Halála
Éppen csak túléli az ötvenedik születésnapját. Korai halála kettészeli gyönyörű ívű zenei karrierjét, de legelső színpadi daljáték-sikere, a "János vitéz" örökre halhatatlanná teszi nevét.
"EGY SUDÁR TÖLGY dőlt ki a magyar muzsika ősrengetegében. Egy tölgy, amelynek kisarjadzását senki sem vette észre, növekedését senki sem figyelte. Csak akkor vettünk tudomást róla, amikor törzse jelentékenyen kimagaslott az őserdőből, és koronájának dús lombozata nagy területet árnyékolt már be. Hirtelen nőtt, páratlanul, társtalanul és keményen állt aránylag rövid ideig" – írja Harmat Artúr professzor Kacsóh halála kapcsán, 1923 decemberében.
Szirmai
Albert, a kolléga és jó barát visszaemlékezése a "Nyugat"-ban
"Tizenhat
év óta ismertem. Soha mást nem tudtam benne látni, mint a
muzsikust. Tágra nyílott, nagy szemeiben valami szent tűz
lobogott. Furcsa, tar feje, kissé raccsoló, de mégis meleg,
melodikus beszéde, sajátságosan ritmikus járása erősen egyéni
bélyeget adtak neki. Nem is lehetett volna más, mint muzsikus.
Pedig élete java részét a pedagógia emésztette meg. Előbb a gimnázium, aztán a főváros zenei intézményei, amelyeket mind az ő fanatikus hite teremtett meg. Örök kár, hogy élete utolsó dekádjaiban a zenei szervezkedés, igazgatás bürokratikus munkája csaknem teljesen elvonta őt a zenei alkotás teréről. Örök kár, hogy Kacsóh Pongrácnak aktákat kellett szerkesztenie, hivatalos órákat betartani, referálni és városházi urak előtt hajbókolni, hogy megélhessen. ...
Kacsóh
zenéje a legigazibb zene volt, amit magyar zeneköltő valaha adott.
Ez a titka Kacsóh hódító sikereinek és ez a nyitja annak, hogyan
tudta ez a kolozsvári matematikatanár egy egész ország lelkét
elandalítani és elbűvölni."
(Szirmai
Albert: "Kacsóh Pongrác" – "Nyugat", 1924. 1. szám, 17.
évfolyam / Figyelő)
Zeneműve
nyomán készült film:
János
vitéz (1938)
MŰVEI:
Dalművek:
Kacsóh
Pongrác: Csipkerózsa (daljáték)
–
1904. május vége
Kacsóh Pongrác: János vitéz (daljáték)
–
1904. november 18. (Király Színház)
Kacsóh Pongrác: Rákóczi
(daljáték)
–
1906. november 20. (Király Színház)
Kacsóh Pongrác:
Mary-Anne (operett) –
1908.
Kacsóh Pongrác: A pityergő (daljáték) –
1914. április 9. (Medgyaszay Kabaré)
Kacsóh
Pongrác: Dorottya (Posthumus bemutató) – 1929. január 9., Szeged
Kísérőzene:
Pásztor
Árpád: "A harang" című drámai legendájához dalok
(1907)
Molnár Ferenc: Liliom (1909) –
betétdalok
Molnár Ferenc: A fehér felhő (mirákulum) –
kísérőzene – 1909; 1916. február. 25. (Nemzeti Színház)
Molnár
Ferenc: Aranyásó –
kísérőzene –
(1918)
Maeterlinck: A kék madár –
kísérőzene
Publikációi:
–
Prolegomena
a zene pozitív aesthetikájához (Bp.,
1904);
–
A
zene fejlődéstörténete (A
Műveltség Könyvtára Bp., 1909).
–
A
pataki énekes kódex (Magyar Figyelő 1911.)
–
Az
elemi iskolai énektanítás pedagógiája (Bp., 1912.);
– Cikkek
a Zenevilágban és az Új Életben;
– Zenekritikák
a Pesti Naplónál.
–
Tanulmányok
az elektromos rezgésekről, konszonanciáról-disszonanciáról.
Kötetei:
– Az
egyenlőségi és egyenlőtlenségi elv viszonya a mechanikában;
Ajtai Ny., Kolozsvár, 1896
– Prolegomena
a zene positiv aesthetikájához; Károlyi Ny., Bp., 1904
– János
vitéz. Daljáték; szöveg Bakonyi Károly, vers Heltai Jenő;
Budapesti Hírlap, Bp., 1904
– A
zene fejlődéstörténete; Athenaeum, Bp., 1909 (hasonmásban:
Comenius, Pomáz, 2000)
– Az
iskolai karénektanítás paedagógiája; Rozsnyai, Bp., 1910
– Az
elemi iskolai énektanítás pedagógiája. Vezérkönyv tanítóknak,
1–2.; Rózsavölgyi, Bp., 1912
– Pedagógiai
rész
– Zenei
anyag
– Az
elemi iskolai énektanítás pedagógiája. Segédkönyv a tanító
részére; Kacsóh Pongrác nyomán szerk. Harmat Arthur, Karvaly
Viktor; 2. átdolg., bőv. kiad.; Rózsavölgyi, Bp., 1931
–
János
vitéz. Daljáték Petőfi Sándor verses elbeszélése nyomán;
zene Kacsóh Pongrác, vers Heltai Jenő, szöveg Bakonyi Károly,
újrahangszerelte, kieg. Kenessey Jenő, átdolg. Karinthy Ferenc;
Zeneműkiadó, Bp., 1952
– A
zene története; Anno, Bp., 1997
– János
vitéz; zene Kacsóh Pongrácz, vers Heltai Jenő, szöveg
Bakonyi Károly, prózai szöveggond. Vörös Róbert; Nemzeti
Színház, Bp., 2008 (Nemzeti Színház színműtár)
Cikkei: a Magyar Figyelőben, az Új Életben, és a Zenevilágban (1903–1910)
Kacsóh
Pongrác síremlékének pontos helye:
Budapest, Fiumei úti Sírkert
Parcella,
szakasz, sor, sír:
10, N/A, 1, 61
(A művész sírhelye és síremléke 2001 óta védetté nyilvánított.)
Síremlékének
domborműve: legnépszerűbb
daljátékának egyik ismert jelenetét (Kukorica Jancsi
embernagyságú figuráját) örökíti meg. A síremlék reliefje
Füredi Richárd (1873–1947) szobrászművész munkája.
A FOTÓK FORRÁSAI:
– Az első (1.) kép: Kacsóh Pongrác
A
kép készítője: Ismeretlen
A
kép készítésének dátuma: 1900 körül
A kép forrásai:
a) Wikimedia:
https://commons.wikimedia.org/w/index.php?search=kacs%C3%B3h+&title=Special%3AMediaSearch&type=image
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/09/Kacs%C3%B3h_Pongr%C3%A1c.jpg
b) "Papageno":
"Egy matematika tanár, akinek a János vitézt köszönhetjük –
Kacsóh Pongrácra emlékezünk"
(A
cikk közzétételének dátuma: 2020. december 16.)
Képaláírás
a cikkben: "Kacsóh Pongrác fotója a János vitéz 1904-es
első kiadásából"
– A második (2.) kép: Dr. Kacsóh Pongrác
A fotó készítője: Ismeretlen
A fotó forrásai:
a) Wikimedia:
Kacsóh Pongrác 1906-ban az "Ország-Világ" nevű lapban:
https://commons.wikimedia.org/w/index.php?search=kacs%C3%B3h+&title=Special%3AMediaSearch&type=image
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/43/Kacs%C3%B3h_Pongr%C3%A1c_1906.jpg
b) Farkas Emőd: "Megölt szivek" – "Ország-Világ", 1906. november 25., 27. évfolyam, 48. szám, 951. oldal
c) "Ország-Világ", 1904.
november 27., 25. évfolyam, 48. szám, 955. oldal
– A harmadik (3) kép: Bakonyi Károly novellaíró, színmű- és tárcaíró
A fotó készítője: Ismeretlen
A fotó forrásai:
a) Wikipedia – "Bakonyi Károly" szócikk:
b) "Ország-Világ",
1904.
november
27.,
25.
évfolyam,
48. szám, 955.
oldal
– A negyedik (4.) kép: A "János vitéz" című operett kottakönyvének borítója, rajta a nagy sikert aratott előadás első szereposztása, a Király Színházban (Budapest, 1904. november 18.)
A
grafikus neve: nem ismert
A kiadvány kiadója: Bard Ferenc
(1865–1938)
Első
kiadás
Kiadás éve: 1904
A kép forrása:
Wikimedia:
– Az ötödik (5.) kép: A "János vitéz" teljes kottájának első kiadás-borítója
A
kiadvány kiadója: Bard Ferenc (1865–1938)
Első
kiadás
Kiadás éve: 1904
A kép forrása:
Wikimedia:
https://commons.wikimedia.org/w/index.php?search=j%C3%A1nos+vit%C3%A9z&title=Special%3AMediaSearch&type=image
https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1nos_vit%C3%A9z_%28dalj%C3%A1t%C3%A9k%29#/media/F%C3%A1jl:Pongarcz_Kacsoh-J%C3%A1nos_Vit%C3%A9z_operetta_music-cover_first_edition_1904.jpg
– A hatodik (6.) kép: Fedák Sári a "János vitéz" című daljáték címszerepében
A fotó készítője: Strelisky Sándor
A kép forrásai:
a) Wikipedia – "Fedák Sári" szócikk: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fed%C3%A1k_S%C3%A1ri#/media/F%C3%A1jl:Fed%C3%A1k_S%C3%A1ri-001.jpg
b) Hungaricana – Képcsarnok:
https://gallery.hungaricana.hu/hu/SzerencsKepeslap/155085/?img=0
– A hetedik (7.) kép: Fedák Sári mint Kukorica Jancsi és Medgyaszay Vilma mint Iluska Kacsóh Pongrác "János vitéz" című daljátékában
A
fotó készítői: Strelisky Lipót / Strelisky Sándor
A
kép az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona
A kép forrása:
Wikipedia –
"János vitéz (daljáték)"
szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1nos_vit%C3%A9z_%28dalj%C3%A1t%C3%A9k%29#/media/F%C3%A1jl:Strelisky_Fed%C3%A1k_Medgyaszay_1904.jpg
–
A
nyolcadik
(8.) kép: Fedák Sári a
"János vitéz" című daljáték címszerepében
A kép forrása:
hacsa.:
"A
gyötrelmes, erős, szűz vihar –
Fedák
Sári (1879–1955)"
(A
cikk közzétételének dátuma: 2020. május 5.)
https://arcanum.blog.hu/2020/05/05/a_gyotrelmes_eros_szuz_vihar
– A kilencedik (9.) kép: Kacsóh Pongrác otthonában, kislányával
A kép készítője: Ismeretlen
A kép forrása:
Vajda László:
"Hogyan készül a szindarab – Képek a kulisszák világából"
–
"Tolnai Világlapja", 1907. január 27., 7. évfolyam, 5.
szám
– A tizedik (10.) kép: Kacsóh Pongrác
A kép készítője: Ismeretlen
A kép
forrása:
jegy.hu – "Kacsóh Pongrác" szócikk:
https://www.jegy.hu/person/kacsoh-pongrac-9049
AZ ÉLETRAJZI ADATOK FORRÁSAI:
TAKI A KÖVETKEZŐ FORRÁSOKAT HASZNÁLTA AZ ÉLETRAJZ-ÖSSZEFOGLALÓ MEGÍRÁSAKOR:
– Fridereczky
Frigyes: Magyar zeneszerzők – Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2000
– Magyar
Színházművészeti Lexikon – Athenaeum, Budapest, 1994
– Bános
Tibor: Aki szelet vet... – Magvető
Könyvkiadó, Budapest, 1986
– Rátonyi
Róbert: Operett I-II. – Zeneműkiadó, Budapest, 1984
– Huszka
Jenőné Arányi Mária: Szellő szárnyán... – Zeneműkiadó, Budapest, 1980
– Rátonyi
Róbert: Az operett csillagai I-II. – Színháztudományi Intézet, Budapest, 1967
– Gál
György Sándor – Somogyi
Vilmos: Operettek könyve – Budapest, 1960
– Bókay
János: Egy rózsaszál szebben beszél (regény) – Budapest, 1962
– Kellér
Andor: Bal négyes páholy – Budapest, 1960
– Anonim: "»János
vitéz«
örökében" – "Délibáb", 1943. október 21. (23.?),
18.
évfolyam, 43. szám
– p.
n.: "Kacsóh Pongrác fia vezényelte Nagyváradon a »János
vitéz«-t" –
"Délibáb", 1941. május 24., 15.
évfolyam, 21. szám
– Szirmai
Albert: Figyelő / "Kacsoh Pongrác" – "Nyugat", 1924., 1. kötet, 1. szám, 17.
évfolyam
– Torday
Lajos: Dalművek könyve – Szerzői
magánkiadás, Budapest,
1936
JÓMAGAM A KÖVETKEZŐ FORRÁSOKAT HASZNÁLTAM A TAKI-ÍRÁS PONTOSÍTÁSA, KIEGÉSZÍTÉSE SORÁN:
–
Részlet a Kacsoh Pongrácról
szóló szócikkből, amely az egykori "Színészkönyvtár"
nevű online színházi adatbázis oldalán volt olvasható / Írta a "Színészkönyvtár" egykori
tulajdonos-főszerkesztője: Takács
István – Taki
– Lengyel
Emese: A János vitézen túl / Kacsóh Pongrác élete a
természettudományok és a zeneművészet metszetén ("Gramofon
– Klasszikus és Jazz" nevű folyóirat / 2023 ősz)
(nálam
csak a böngészőbe bemásolva nyílik meg a link):
chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://epa.oszk.hu/02900/02964/00050/pdf/EPA02964_gramofon_2023_02_12-15.pdf
Maga a folyóirat ezen a linken érhető el, szeretettel ajánlom kedves Olvasóim figyelmébe is:
https://gramofon.hu/a-lap-bemutatasa/
– Alpár
Ágnes: A Cabaret / A fővárosi kabarék műsora 1901–1944 –
Magyar Színházi Intézet, Budapest, 1978
– Magyar
Színművészeti Lexikon (1929–1931; szerkesztő: Schöpflin
Aladár) – "Kacsóh Pongrác dr." szócikk –
Országos
Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Budapest, 1929–1931; elektronikus
változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26335.htm
– Magyar
Életrajzi Lexikon A–Z (Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes) – "Kacsóh Pongrác" szócikk / elektronikus változat – www.arcanum.com:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kacsoh-pongrac-76108/
– Wikipedia
– "Kacsóh Pongrác" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kacs%C3%B3h_Pongr%C3%A1c
– Siskovits
Attila – Köztérkép: "Kacsóh Pongrác síremléke"
https://www.kozterkep.hu/17411/kacsoh-pongrac-siremleke
A SÍRHELY ÉS SÍREMLÉKE ADATAINAK FORRÁSAI:
– Nemzeti Örökség Intézete – "Kacsoh Pongrác, marossellyei (Kacsóh Pongrác)" szócikk:
– Siskovits
Attila – Köztérkép: "Kacsóh Pongrác síremléke"
https://www.kozterkep.hu/17411/kacsoh-pongrac-siremleke
– Magyar
Életrajzi Lexikon A–Z
(Főszerkesztő:
Kenyeres Ágnes) – "Füredi
Richárd" szócikk /
elektronikus változat –
www.arcanum.com:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/f-7547C/furedi-richard-757CB/