Márkus László emlékére

A végjáték

Évtizedek óta a szilveszteri kabaréműsorok rendszeres előadója volt nem csak a rádióban, így volt ez 1985-ben is. Körmendi János a partnerét alakította egy szomorkás bohóctréfában. A december 29-i próbán fuldokolni kezdett, Körmendi támogatta, hogy el ne essen, de végigcsinálta a próbát. Másnap, az Ádám Ottóval és feleségével folytatott szokásos reggeli telefonbeszélgetés során megígéri, hogy befekszik a kórházba, de a főpróbát és a szilvesztert még végigcsinálja. Az esti előadás után, útban a Kongresszusi Központ felé a taxiban kolléganőjének, Tóth Enikőnek iszonyatos fájdalmakra panaszkodik, ami a színésznőt megrémíti, Márkustól korábban sohasem lehetett hallani ilyesmit. Az öltözőben orvost kér maga mellé. Mikor öltözőtársai, Körmendi és Gálvölgyi János megérkeznek, még van ereje üdvözölni őket, de pár perc múlva összeesik. Az újraélesztési kísérletek, a mentők, az elektromos sokkoló mind hiábavaló. 58 éves volt. A szilveszteri műsor az elkészült felvételek felhasználásával, de már nélküle került adásba. A legszomorúbb szilveszterem volt – emlékezik vissza Gálvölgyi János:

"1985. december 30. Kongresszusi Központ... megérkeznek a mentők. A sarokba húzódom. Még látom, hogy az elektromos sokkolótól megemelkedik a teste. Kikullogok az öltözőből, és azt mondom, hogy ilyen nincs, ez nem lehet igaz. A főpróba után Körmendi Jánossal, és Kern Andrással az én kocsimon a kórházba megyünk. Éjjel kettő. A folyosók üresek. Zöldes fényben dereng minden. Ott állunk hárman és várunk. Én azt képzelem, hogy kivágódik a csapóajtó, megjelenik Márkus hálóingben – rövidben, hogy a lába jól érvényesüljön –, széttárja a karját, a kisujján megcsillan a gyűrű, és jellegzetes nevetéssel elénk siet… Ehelyett a folyosó végén nyikordul egy ajtó, és lassú léptekkel egy pár fehér orvosi klumpa közeledik. Jön kopogva, kimérten. Majd azt mondja nagyon halkan és visszavonhatatlanul:

– Meghalt – és távozik. 

Mi hárman elhúzódtunk egymástól és bőgtünk. Én úgy érzem, bennem egy korszak lezárult. Valami véget ért..."

(Gálvölgyi János: In memoriam Márkus László 1927–1985) 

Az eredeti poszt közzétételének időpontja: 2020. december 30.
A poszt elérhetősége: https://www.facebook.com/photo/?fbid=3945467638799135&set=gm.3874975715880372  

A kép forrása: Taki eredeti posztja:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=3945467638799135&set=gm.3874975715880372