Molnár György - színész, direktor, a Budai Népszínház megteremtője

Molnár György (1830. április 13., Nagyvárad, Bihar vármegye – 1891. szeptember 30., Budapest) tragikus színész, színi direktor, író, a Budai Népszínház megteremtőjének síremléke a Fiumei úti Sírkertben látogatható.

(A síremlékről készült fotók, valamint a síremlék helyszínének adatai a szócikk végén tekinthetők meg.) 

Tényként maradt ránk, napjainkban élőkre, hogy Molnár György a maga történelmi korában és színházi korszakában újító tehetségként volt jelen, s mindaz, amit ezen történelmi időben és színháztörténeti korszakban tett, jelentős hatást gyakorolt a hazai színházi világra és annak jövőjére. Mivel a művek színrevitelénél elsőként fektetett jelentős hangsúlyt a rendezésre, így országunk első nagy rendezőjének tekinthető, különleges ötleteivel s azok kivitelezésével megelőzte korát.

1830. április 13-án, Nagyváradon, katolikus kántor fiaként látja meg a napvilágot Müller György. Nevét 1846-ban változtatja Molnár Györgyre, ekkor megszakítja nagyváradi tanulmányait, Pápára megy, és Komáromy Sámuel alakuló színtársulatánál lesz cédulakihordó és színházkellékes. Az 1848-as események őt is magukkal sodorják, honvéd tüzérként vesz részt a szabadságharcban, s ezen élmény egész életét és színházi munkásságát is áthatja és meghatározza.

A világosi fegyverletételt követően ismét a színház világában találjuk, majd 1858-ban Debrecenben szervez színtársulatot, s később, 1861-ben társulata tagjaival érkezik Budára. Ez évben, kitartásának köszönhetően szeptember 14-én megnyílik a Budai Népszínház, helyszíne a Lánchíd budai hídfője, ahol egy régi épület áll – egykor katonai szénaraktár, amely állítólag Mátyás királyt szolgálta istállóként. A direktor természetesen maga Molnár.

Molnár György ellentmondásos, érdekes egyéniségével, hiúsága, emberi és művészi becsvágya hajtóereje által színt visz a budaiak életébe, bár nincs könnyű dolga Buda konzervatív polgárságával, akik a színházba járást úri mulatságnak tekintik, s önmagukra nézve nem illendőnek, így nem is szorgalmazzák jelenlétüket a színi előadások alkalmával. Mint fentebb említtetett, Molnár gondolkodásmódja és érzelmi világa erősen kötődik a szabadságharc idején megéltekhez, színházigazgatói tevékenységének is jelentős mértékben irányt szab a magyarság-tudat, és színi előadásaival célja annak erősítése, valamint a nagyrészt német ajkú budai polgárság magyarosítása; a Budai Népszínház homlokzatán felirat hirdeti: "Hazafiság a Nemzetiségnek". 

Molnár a mostoha társadalmi és nyelvi körülmények ellenére a megvalósítás lehetőségeit keresi, s ugyan színészként nem produkál igazán kiemelkedőt, színigazgatóként kora egyik legmeghatározóbb személye lesz. Mivel a művek színrevitelénél elsőként fektet jelentős hangsúlyt a rendezésre, így országunk első nagy rendezőjének tekinthető, különleges ötleteivel s azok kivitelezésével megelőzi korát.

Színháza megnyitását követően az érdeklődés nagyfokú hiánya csak gyér bevételeket eredményez, a közönség elmarad az előadásokról.

Így Molnár taktikát vált, s további produkcióiban a könnyedségre és látványosságra fekteti a hangsúlyt, az Offenbach-operettek felé fordulva. Így kerülnek színre a Budai Népszínházban a Nemzeti színpadán is előadott "Eljegyzés lámpafénynél", valamint a "Férj az ajtó előtt" című egyfelvonásos Offenbach-darabok.

Az operettek sorozatát folytatva 1863 januárjában adatik elő a "Dunanan apó utazása" című háromfelvonásos Offenbach-operett, amely során először láthatja a közönség a kánkánt színpadon – az előadásszám meghaladja a százat, amely ez időben ugyancsak jelentős; a bevételek azonban még mindig nem segítik ki a színházat a kedvezőtlen pénzügyi helyzetből.

Molnár Párizsba utazva a francia színdarabokat és a látványszínház mikéntjeit, annak technikáját és előadásmódját tanulmányozza; s a reklámnak is nagy figyelmet szentel, ennek módját szintén Párizsban tanulja: póznákra feszítve hordárok viszik körül a városban az aktuális előadás hirdetőtábláit, az utcasarkokon pedig ajtónagyságú hirdetések reklámozzák az előadást. 

1863. december 10-étől – a Molnár által Franciaországból hazahozott – "Az ördög pilulái" című, szintén látványdarabra válthat jegyet a publikum, amely újra csak elkápráztatva tér haza Molnár színházából, aki vérbeli rendezőként kitűnően kamatoztatja a Párizsban látottakat, úgymint a világítási trükkök ismeretét, a nagyszámú szereplő irányítását; az előadáshoz szükséges süllyesztőrendszer és zsinórpadlás kiépítéséhez, és üzemeltetéséhez pedig színházához szerződtet egy párizsi, az ottani színházban működő gépeket jól ismerő gépészt, Alexander Bauquert, aki később Bauquer Sándorrá lett magyar honban. (Őt vesztegeti meg Molnár Párizsban, hogy bejuthasson a színfalak mögé a látványokat segítő gépezeteket tanulmányozni.)

"Az ördög pilulái"-t kitüntetett figyelemmel várja a közönség, s az izgatottság a levegőben érezhető:

"... Mióta Magyarországban szinház fennáll, nem beszéltek és irtak előre annyit darabról, mint erről. ... Ma a reggelinél s az ebédnél épen nem beszéltek másról. »Tehát végre előkerülnek az 'Ördög pilulái!' Valjon nem marad el ismét?« »Nekem már van jegyem, – tiz nap előtt szereztem!« – »Ah, mutassa, hogy néz ki?« – »Boldog ember, 5 forintot igértem zártszékért, és nem lehet kapni!« – »Uraim, itt egy jegy«... szólott délben a pincér, »Öt forint!« »Hat!« »Én hetet adok!« – Volt példa rá, hogy 2 forintos páholyülésért tizet fizettek. ..." – a "Hölgyfutár"-ban olvasható újságcikk a jelen állapotainak ragyogó tükre.
(Anonim: "Az ördög pilulái" – "Hölgyfutár", 1863. december 12., 14. évfolyam, 71. szám)  

 … A Budai Népszínház három esztendeig szórakoztatja a közönséget s – részben a zsákutcába vezető pénzügyi gazdálkodás miatt – idővel csődbe megy. Molnár ezt követően vidéki vendégszerepléseket vállal, majd 1867. június 13-án ismét megnyitja a Budai Népszínház kapuit, amelynek direktora továbbra is ő marad.

A Budai Népszínház második ciklusában érkezik társulatához a 17 esztendős Jászai Mari is, s Molnár kezei alatt kedvező talajt kap kezdő szárnypróbálgatásaira és bimbózó művészete finomítására. A tehetségeknek Molnár lehetőséget biztosít a fejlődésre, s több későbbi nagynevű színművész kerül ki kezei alól, többek között Blaha Lujza, Náday Ferenc, Vízvári Gyula, és maga Jászai Mari is – mind a Nemzeti Színház, mind a később megnyíló pesti Népszínház profitál tehetségnevelő tevékenységéből. A kor későbbi sikeres írói-színpadi szerzői közül a Budai Népszínháznál indul Rákosi Jenő, Berczik Árpád, Dóczi Lajos, Toldy István pályafutása is.

Molnár György síremlékének pontos helye:

Budapest, Fiumei úti sírkert
Parcella, szakasz, sor, sír:
34/1, N/A, 3, 17

(A sírhely és síremléke 2004 óta védetté nyilvánított.)

Az Ő sírja az egyik, amelyet – testi adottságaimhoz mérten – gondozásba vettem: porcsint és sziklakerti növényt ültettem a sírra, s legnagyobb örömömre virágba borult síremlékhez sétálhattam ki, amíg az időjárás ezt lehetővé tette.

A FOTÓK FORRÁSAI:

– A felső, első (1.) kép: Molnár György színész (1830–1891) körülbelül 40-45 éves korában

A fotó készítője: Ellinger Ede –magyar császári és királyi udvari fényképész, portréfotós

A kép forrása:
Wikimedia:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c4/Moln%C3%A1r_Gy%C3%B6rgy-Ellinger.jpg 

– A síremlékről készült képek: saját készítésű fotók

AZ ÉLETRAJZI ADATOK FORRÁSAI:

– Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái – "Molnár György" szócikk:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/m-96B16/molnar-gyorgy-9ACC1/  

– Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (Magyar Színházi Intézet, Budapest, 1979)

– Magyar Színháztörténet 1790–1873 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990)

– Schöpflin Aladár: Magyar Színművészeti Lexikon (Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Budapest, 1929-1931)

– Földes Anna: Jászai Mari és a magyar színház (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)

– Galamb Sándor: "Népszínházak és a Népszínház"– Napkelet, 1925., 3. évfolyam, 8. szám / elektronikus változat (nálam a böngészőbe bemásolva nyílik meg a link):

chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://epa.oszk.hu/02000/02076/00180/pdf/EPA02076_Napkelet_1925_08_240-249.pdf

– Vándor Kálmán: "Az ördög pilulái"
(Elektronikus változat: Budapest: Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2021; Készült a Summa Artium támogatásával):
https://mek.oszk.hu/20500/20591/ 

– M. Császár Edit: "Molnár György, a rendező" (Színháztudományi Intézet – Országos Színháztörténeti Múzeum, Budapest, 1964)
– Anonim: "Az ördög pilulái" – "Hölgyfutár", 1863. december 12., 14. évfolyam, 71. szám
– Magyar Életrajzi Lexikon – "Molnár György" szócikk:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/m-76AF9/molnar-gyorgy-muller-76EC8/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNzQyOEQiXX0sICJxdWVyeSI6ICJtb2xuXHUwMGUxciBHeVx1MDBmNnJneSJ9  

– "Mesélő fényképek - F/1,4 - Fotótörténeti szemelvények" nevű Facebook oldal posztja – "Ellinger Ede (Eduárd)": 
(A poszt közzétételének dátuma: 2024. augusztus 19.)
https://www.facebook.com/HistoryofPhotographyHU/posts/ellinger-ede-edu%C3%A1rd-1846-%C3%A1prilis-26-%C3%A1n-sz%C3%BCletett-fotogr%C3%A1fiai-m%C5%B1terme-melyet-test/881278764055262/  

A SÍRHELY ÉS SÍREMLÉK ADATAINAK FORRÁSAI:

– Nemzeti Örökség Intézete – "Molnár György" szócikk:
https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/molnar-gyorgy-muller-gyorgy