Nagy Endre - író, konferanszié
Nagy Endre (Nagyszőllős, 1877. február 5. – Budapest, 1938. máj. 5.) író, konferanszié, kabaréigazgató síremléke a Fiumei úti Sírkertben alussza örök álmát.
A sír pontos helye:
Budapest, Fiumei úti Sírkert
Parcella, szakasz, sor, sír:
11, N/A, 1, 8
(A sírhely és síremléke 2001 óta védetté nyilvánított.)
Sírszobra Sidló Ferenc szobrászművész alkotása.
(A síremlékről készült fotók a szócikk alatt találhatók.)
Az ifjú Nagy Endre jogi pályára készült, azonban eleven, bohém természete az újságírói pálya felé terelte őt. 1895-től 1897-ig a nagyváradi "Szabadság" nevű napilap munkatársa lett, ez időben Ady Endre is itt bontogatta költői szárnyait, s a két fiatalember baráti viszonyba került egymással. (Barátságuk élethosszig tartott.)
Nagy Endre eleinte különösen az irodalommal kacérkodó krokival próbálkozott, és munkája eredményeként igen jól hangzó nevet szerzett a nagyváradi társadalomban, és általában véve a magyar vidéki hírlapírók között.
1900-tól a budapesti "Magyar Szó", 1901–1910 között a "Pesti Napló" munkatársa. Novellái a "Pesti Napló"-ban, karcolatai az "Ország-Világ"-ban jelentek meg.
1907-ben Budapestre költözött, ez évben, 1907. március 1-jén Budapesten nyílt meg az első igazi magyar kabaré, Fővárosi Cabaret Bonbonnière néven a Teréz körút 28. szám alatt. Vezetője Kondor Ernő színész volt, aki váratlan örökséghez jutva döntött úgy, hogy egy borozószerű helyiségben megnyitja az első pesti kabarét. Szerződtette a Ligeti Színkörből Somlay Artúrt, Szép Ernőt, aki csípős rigmusokat mondott, valamint Nyáray Antalt, a sanzon kiváló előadóját.
A Bonbonnière anyagilag már küzdő igazgatója ez idő tájt azt az ajánlatot tette Nagy Endrének, hogy esténként olvasson föl valami novellát a műsor keretében. Nagy Endre vállalkozott is erre, de az amúgy is problematikus sikerű vállalkozást, vagyis a novella-fölolvasást, egy alaposan becsípett és okvetetlenkedő nézőtéri alak állandó közbeszólásokkal zavarta. Így, a novella-fölolvasás, mint olyan, nem nagyon érvényesült, de a fölolvasó fiatal író, Nagy Endre és a nézőtéri részeg ember között egy valóban mulatságos párbeszéd fejlődött ki, amely nagyon tetszett a közönségnek. Taps, kacaj, vígság pecsételték meg a jövendőbeli konferánszié, Nagy Endre sorsát, és a Bonbonnière tulajdonosa ettől kezdve gondoskodott róla, hogy legyen valaki a nézőtéren, aki – ha nem is részegen, mégis – bele-beleokvetetlenkedjék Nagy Endre fölolvasásába.
Rövidesen aztán ez a fölolvasási forma elmaradt és Nagy Endre, mint »félszeg« prológus (konferánszié) ötölt-hatolt a közönség előtt a színpadról, és krokikat mondott a napi és országos eseményekről. Ez a színpadi kroki lett aztán a magyar konferálás szülője. Nagy Endre szellemes vénája, ötletessége, egyre bővebben és bátrabban okvetetlenkedett a Bonbonnière színpadáról, amelyet végül is át kellett vennie a saját vállalkozásába, mert az elődök sorra megbuktak a később mozivá lett udvari helyiségben. Nagy Endre kabaréja 1907. augusztus 29-én nyílt meg, Budapesti Cabaret-Szinház néven.
Az 1908-es esztendőben a megalakuló "Nyugat" törzsgárdájának tagja lett, és szintén 1908-ban, bérleményként átvette Faludi Sándortól az Andrássy út 69. szám alatti helyiséget, ahol addig a Modern Színház Cabaret működött, és megalapította Modern Színpad Kabaré elnevezéssel a magyar kabarét, amelyet 1913-ig vezetett. És ami az elődöknek sehogy sem akart sikerülni, Nagy Endrének várakozáson fölüli sikereket hozott. Szellemes, merész konferanszaiban a közélet visszásságait radikálisan bírálta, állította pellengérre.
Nagy Endre színpadán lett a pesti közönség kedvence többek között Huszár Károly, aki Huszár Pufi néven lett ismertté, és aki a későbbiekben jelentős hírnevet szerzett mind a hazai, mind nemzetközi némafilmek szereplőjeként.
"Ez a magyar kabaré Nagy Endre legsajátosabb műfaja. Kis színház, amely egyszerre ad tréfát, igazi irodalmat és politikai publicisztikát. Főalakja a konferanszié, aki élőszóval napról napra értelmezi harcosan szatirikus stílusban a közélet eseményeit, és úgy mellékesen még a következő számot is bejelenti. Ez volt maga Nagy Endre. Eddig is tudták róla, hogy felettébb bölcsen szórakoztató kávéházi csevegő. Ebből a tehetségéből irodalmi műfajt alakított; irodalmat, amelyet élőszóval közölt, rendszerint rögtönzött. Még eredendő beszédhibáját is – kissé dadogott – hasznosítani tudta a hatáskeltéshez. Akadozó beszédmódja hatásosabbá tette a csattanóit. Ellenzéki politikát és a haladó irodalom propagandáját egyesítette szavaival is, műsorpolitikájával is.
A legjobb írók lelkesen írtak kabaréja számára egyfelvonásosokat és tréfás jeleneteket. Móricz Zsigmond és Szép Ernő Nagy Endre kabaréjában tanulta meg a dialóguskészítés művészetét. Molnár Ferenc és Heltai Jenő mellett még az olyannyira finomkodó Szomory Dezső sem tartotta rangon alulinak, hogy Nagy Endre kabaréjának írjon humoros jeleneteket. A költők pedig egyenest versengtek azért, hogy a kabaré valamelyik művésze vagy művésznője, mindenekelőtt a mindenkinél nagyobb, vonzóbb, csillogóbb Medgyaszay Vilma mondja vagy énekelje a versüket. Nagy Endre műsorában egymás mellett, egymást váltogatva hangzottak fel a régi, már rég nem szavalt klasszikusok, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály meg a közelmúltbeliek, főleg Reviczky és a Nyugat modernjei. Ady és Babits is helyet kért magának ebben a kabaréban. Ady egyenest Nagy Endrének írta a »Kató a misén«-t meg a »Zozó levelé«-t. Babits »Merceriá«-ját és »Gáláns ünnepség«-ét Medgyaszay Vilma művészete ihlette. Két fontos költői műneme volt ennek a kabarénak: a franciás, enyhén érzelmes sanzon, meg a csúfondáros, jellegzetesen pesti humorú kuplé. Nagy Endre egész költői nemzedékben ébresztett kedvet a népszerű kabaréköltészetre. Szép Ernő, Emőd Tamás, Heltai Jenő szinte egymással versengve írta a sanzonokat, kuplékat, tréfás jeleneteket. Móricz Zsigmond egy egész kötetre való humoros falusi egyfelvonásossal gazdagította a műsort. Nagy Endre ismerte fel a nagy tehetséggel induló fiatal romanista nyelvészben, az ófrancia és provence-i költészet bravúrosan verselő, tudósnak induló tolmácsában, Gábor Andorban a kitűnő kabaréköltőt és vérbeli humoristát. Egy ideig a budapesti közönség legkedveltebb, legötletesebb, legképtelenebb nyelvi és gondolati játékokkal rakétázó humoristája volt" – írja róla Hegedüs Géza, a "Magyar irodalom arcképcsarnoka" című kötetében.
Nagy Endre 1913-ban Párizsba utazott tanulmányútra, majd hazatértét követően "Az Est", valamint a "Budapesti Hirlap" munkatársa lett.
A háború alatt – az újságírás mellett – a Royal Orfeumban, mint szerződött konferánszié működött. Ilyen minőségben az akkoriban még működő Télikertben is vállalt szerepet.
1921-ben a Gresham-palotában újból kabarét nyitott. Ez azonban néhány éles konferánsz miatt nemsokára megszűnt.
1922. június 1-jén a Városligetben Lomb Színház néven alapított új vállalatot, majd ennek megszűntével 1923-ban megnyitotta a Pesti Kabarét, és 1924-től kezdve a Terézkörúti Színpad társigazgatója (Salamon Bélával) és konferánsziéja volt 1929-ig, amikor is elbúcsúzott a színpadtól.
A színpadtól való visszavonulását követően az újjáalakult »Budapesti Hirlap« számottevő munkatársává lett.
Az 1930-as években "Az Ujság" belsős munkatársa, utolsó éveiben pedig
a Nyugat Baráti Körének előadóestjét vezette. Számos regénye, novelláskötete és
humoros munkája jelent meg. Több színművét színpadon is bemutatták. A hazai
film világából is övé egy piciny szelet: ő volt "A sakkjáték őrültje" (1909) című
némafilm rendezője (a film kópiája sajnos elveszett), valamint "A háromszáz
éves ember" (1914) című, szintén némafilm társszerzője.
Schöpflin Aladár: Búcsú Nagy Endrétől
"… Azt kell hinni, hogy a kabaré megvolt már a közönség igényében, valami öntudatlan homályban, csak emberére várt, aki megformálja. Készen voltak hozzá a színészek, prózaiak és énekesek, a zeneszerzők, a szövegírók, rá vártak s az ő szerencséje csak az volt, hogy megtalálta és felismerte őket. Az amalgám, amely sokféle apróságból álló programot összeforrasztotta, az ő konferansza volt. Kilépett egyszerű ruhában, minden ünnepélyesség nélkül a függöny elé, megszólalt póz nélkül, egyszerű modorban s abban a pillanatban megvolt a közvetlen lelki kapcsolat a közönséggel. Az emberek készen hozták magukkal a diszpozíciót, ő ezt elmélyítette szinte bizalmas viszonnyá. A teljes közvetlenség érzése volt a nézőtér és a színpad között.
… Kitűnő színész volt a maga nemében, olyan szerepkörben, amely ő maga volt. Beszéde úgy hatott, mintha akkor, ott a közönség előtt rögtönözte volna, pedig tudtuk, hogy gondosan megírja és színész módjára megtanulja s úgy mondja el, hétről hétre egyformán, mint egy szerepet. Sokkal jobban becsülte mesterségét és a közönséget, semhogy készületlenül oda mert volna állni s rábízni magát a pillanat ihletére.
Amit elmondott, könnyű, mulatságos tréfálkozás volt, aktuális és
mindig aktuális dolgokról. De a gondolkozó ember tréfálkozása, élceiben sugárzó
okosság rejtőzött s könnyű mondataival minduntalan rátapintott valamire, amire
érdemes volt rátapintani. A budapesti polgárember típusát játszotta meg s ennek
lett szószólója. Volt valami rejtett, ösztönszerű kapcsolata a közhangulattá,
amelynek árama úgy élt benne, mint a villamos áram a vezetékben. Ez a
polgárember okos, derült ember volt, nyugtalanságai, elégedetlenségei, haragjai
élcek módján fejeződtek ki. Ezért tudott a kis színpad ítélőszék is lenni, a
közvélemény ítélőszéke. Sokszor mondták: a kabaré elbeszélt, előadott, énekelt
élclap volt s ez igaz is, de több is volt: a város és sokszor az ország
temperatúrájának kifejezője. Természetesen a háború előtti szólásszabadság
kellett hozzá, hogy ilyenné lehessen" – írja Schöpflin Aladár Nagy Endréről írt
nekrológjában.
("Nyugat", 1938, 6. szám)
Budapesti hangosfilm kabaré (1930, részlet) - Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum:
Nagy Endre főbb művei:
Gyönyörű
lovagkor (elb., Nagyvárad, 1905)
A miniszterelnök (színmű, Bp., 1903)
Gróf Mach Zsigmond (r., Bp., 1919)
Udvari történet (r., Bp., 1926)
Lukits Miklós kalandjai (elb., Bp., 1927)
Hajnali beszélgetés Lukits Miklóssal (elb., Bp., 1930)
A kupléénekes (r., Bp., 1930)
A kabaré regénye (Bp., 1935)
Egy város regénye (Bp., 1936)
Várad-Pest-Párizs (Visszaemlékezések, Kellér Andor előszavával, Bp., 1958)
Egész estét betöltő darabjai:
»A zseni« (tragikomédia 3 felv.) 1912. okt. 19. (Utóbb a bécsi Johann Straus-Theaterben is színre került, 1913. szept. 23.)
»Piri papája«, bohózat 3 felvonásban. 1919. december. Dunaparti Színház.
»A vasáros« egy darab élet 3 felv. Ezzel nyitották meg a Belvárosi Színházat, 1926. dec. 18-án.
»A nyárspolgár«, vj. 3 felv. 1930. máj. 23. Uj Színház.
Források:
A fotók forrásai:
– Felső, 1. fotó: Nagy Endre az 1910-es esztendőkben
A
fotó készítője: ismeretlen
A kép forrása:
Diósi Judit: "Nagy Endre és a
pesti kabaré aranykora"
https://oszmi.hu/sites/default/files/images/Nagy_Endre.jpg
A fotó itt is megtalálható:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Endre_(%C3%ADr%C3%B3)#/media/F%C3%A1jl:Nagy_Endre_2.jpg
– A 2. fotó: Nagy Endre karikatúrája
A
fotó forrása:
Pannon
Enciklopédia – "A kabaré és az operett":
– A síremlékről készült képek: saját készítésű fotók
Az
életrajzi adatok forrásai:
– Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerkesztő: Schöpflin Aladár)
– Magyar
Életrajzi Lexikon:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/n-ny-76F7D/nagy-endre-76FC3/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNzQyOEQiXX0sICJxdWVyeSI6ICJuYWd5IGVuZHJlIn0
– Hegedüs
Géza: A magyar irodalom
arcképcsarnoka:
https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/index.htm
– Diósi
Judit: "Nagy
Endre és a pesti kabaré aranykora":
https://oszmi.hu/hu/hirek/honap-mutargya/nagy-endre-es-pesti-kabare-aranykora
– Diósi
Judit: "Nagy Endre és a pesti kabaré aranykora"
(közzététel
időpontja: 2021. július 29.):
https://szinhaz.online/nagy-endre-es-a-pesti-kabare-aranykora/
– Péter
I. Zoltán: "Százéves a váradi kabaré" – "Várad",2011, 10.
Évfolyam, 1. szám
Újság forrása: www.arcanum.hu
A sírhely adatainak forrása:
https://www.nekb.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/nagy-endre-grosz-endre