Paulay Ede - színész, rendező, műfordító, a Nemzeti Színház egykori főigazgatója

Lőcsefalvai Paulay Ede (Tokaj, 1836. március 12. [14.?] – Budapest, 1894. március 12.) színész, rendező, dramaturg, színészpedagógus, igazgató, műfordító, a Nemzeti Színház egykori főigazgatója, valamint a Kisfaludy Társaság tagjának síremléke a Fiumei úti Sírkertben látogatható.

A Nemzeti Színház egykori direktorával egy sírban nyugszik felesége, Paulay Edéné Adorján Berta (Nagyvárad, 1864. február 8. – Budapest, 1941. július 9.), színművésznő. 

Közös gyermekük Paulay Erzsi (1886–1959) színművésznő. Erzsike az 1904-es esztendőben a Nemzeti Színház szerződött tagjává lett, majd 1908-ban férjhez ment, de házassága válással végződött. Ezt követően, 1923-ban Vittorio Cerutti olasz nagykövettel lépett frigyre, és lezárta színészi pályáját. Olaszországban, Valenzában hunyt el 1959. június 26-án. 

(A síremlékről készült fotók, valamint a sír pontos helye a szócikk végén találhatók.) 

Paulay Ede – a Nemzeti Színház direktora

Az 1836. március 12-én Tokajban született Paulay Ede 1852-ig kassai diák, majd ez évben – vélhetően – Miskolcon lép színpadra, életében először – pályáját álnéven kezdi. Több mint tíz esztendeig az ország első vidéki színpadjait járja; vándorszínészi időszakára a teljesség igénye nélkül kitérve: 1854 szeptemberében már Láng Boldizsár társulatának tagja, amely társulatnál titkári teendőket is ellát, majd a Havi-Hegedüs társulatnál játszik tagként, ezt követően 1858 márciusától a Latabár Endre-féle társulattal lép színre; s lelkesedéssel fogadja őt a kolozsvári, szegedi, debreceni és győri közönség is.

A színészetet szentségnek tekinti, s e szemmel nyitottan és komoly felfogással fordul a színházmesterség kérdései és részletei felé – hírneve drámai színészként jelentőssé válik a vidéki nézők körében. A fővárosba való szerződését megelőzően a kolozsvári színházban tölt három évet mint színész és rendező, majd meghívást kap Pestre, s néhány jelentősebb szerepében mutatkozhat be a fővárosi színházszeretőknek. 1863 augusztusában Hamletként lép színre, amelyet még néhány előadás követ, és sikere nyomán 1863. szeptember 1-jétől a Nemzeti Színház szerződött tagja lesz.

Bár színészi munkássága e színházban nem válik kiemelkedővé, drámai rendezői-igazgatói tevékenysége azonban mérföldkőnek számít a magyar színház történelmében. Kitartó önképzésével, rendkívüli szorgalmával és kiemelkedő műveltségével járul hozzá a nemzeti színházi közeg gyarapodásához, színvonalbeli és szakmai emelkedéséhez, s européer szemléletmódja alapjaiban határozza meg a hazai színjátszás ekkori jelenét és jövőjét – munkásságában méltó folytatója Egressy Gábor és Szigligeti Ede életművének.

Szigligeti 1873-as évi igazgatói kinevezését követően Paulay Ede lesz a színház drámai főrendezője, ezt megelőzően azonban már 1864-től részt vesz a Drámabíráló Választmány munkájában (amely szervezet 1863-ig Drámabíráló Bizottság néven működik), szintén az 1864-es esztendőtől az ország és a magyar színháztörténelem első színészképző intézményének, a Színészeti Tanodának titkára, ugyanitt drámai gyakorlatot tanít 1868-tól kezdődően, az intézmény aligazgatója lesz 1873-ban, s főigazgatója 1893-tól egy esztendeig, haláláig. 

Már a Nemzeti Színház tagja, amikor a belügyminiszter meghatalmazása által 1872-ben Nyugat-Európába utazik, hogy az akkori, jelentősebb színházak munkamódszereit és szervezetét tanulmányozza, így munkájában is azonnal kamatoztatandó ismereteket szerez többek között Bécsben, Münchenben, Lipcsében, Berlinben és Drezdában, valamint Francia- és Olaszországban, majd később, 1876-ban – ismét – Párizsban és Londonban. 

A Nemzeti intendánsa, báró Podmaniczy Frigyes Szigligeti Ede halálát követően az 1878-as esztendőben Paulay Edét nevezteti ki a színház drámai szakigazgatójává, s Paulay Ede igazgatóságának időszaka az "aranykorként" kerül be a magyar színházi históriába. 

Élete során több száz színdarabot rendez, ő viszi színre elsőként az addig csak könyvdrámaként elismert Madách Imre-művet, "Az ember tragédiáját", s Paulay jóvoltából adatik elő újra, már felújított változatban Vörösmarty Mihály "Csongor és Tündé"-je is. A magyar dráma útját és fejlődését támogatva fiatal írók seregét karolja fel, többek között a még kezdő Herczeg Ferencét.

Széleslátókörűsége nem hagy helyet a konzervativizmusnak, s színházi emberként való működése minden területét az újítás, ezzel egy időben az aktuális helyzethez, társadalmi-nézői igényekhez való alkalmazkodás jellemzi. Paulay új nézőpontjai frissülést hoznak a színház és a nemzeti színházi együttes munkájába egyaránt; igazgatóságának első néhány esztendejében alig változtat a Szigligetitől örökölt repertoáron, azonban olyan változtatásokat eszközöl az egyes darabok előadására vonatkozóan, hogy azok újként hatnak a közönség számára – az előadásokat szó szerint megjavítja. A színpadi előadások hibáit észreveszi és kiküszöböli, ezáltal a jelenetek élénkebbé válnak, s ahol szükségét látja, szerepcserével ad új színt az előadásnak. Mindez által a társulat előadásainak színvonala megemelkedik, s a társulat maga egységesebbé válik.

A repertoár kialakításánál nemcsak darabokban, hanem színészekben gondolkodik, így biztosítva, hogy művészei tehetsége az általa vezetett színház színpadán megnyilvánulhasson. 

"Az ő igazgatása alatt nem boldogulhatott a stréberség, csak a valódi tehetség becsületes törekvése érvényesülhetett" – írja róla visszaemlékezésében Ujházy Ede.

Azzal együtt azonban, hogy a keze alatt dolgozó színészek tehetségének kellő teret biztosít, nem az egyéni sikerekre, hanem magának a társulatnak a sikereire helyezi a hangsúlyt. A próbák számát a korábbi két-három próba helyett tíz-tizenötre emeli, így színészeinek már az előadást megelőzően lehetőségük nyílik a szerepük jobb, kidolgozottabb változatának megjelenítésére. A próbákat szigorú fegyelem jellemzi, instrukciókat azonban csakis akkor ad, amikor annak valóban szükségét látja. Az ő vezetésével teremtődik meg a Nemzeti Színházban a színpadi munka során az egységes fegyelem és válik kidolgozottá az összjáték.

Színházában az egyéni csillogással szemben tehát az összjáték élvez előnyt, s némi puritanizmust visz az előadások akkor lenyűgöző díszletei közé. Az egyszerűség tiszta hagyományai aztán a természetes színpadi beszéd kialakulását eredményezik, a XIX. század eleji hagyományos, kántáló dikcióival szemben – olvasható a "Színészkönyvtár" Paulay-ról szóló összefoglalójában. 

Színművészeit ragyogó pszichológiai érzékkel kezeli, mindvégig művészeti értékeik támogatását tartva szem előtt, s munkája során azt is elérni törekszik, hogy a színészek nagyobb társadalmi elismertséget kaphassanak. Többek között az örökös tagság intézménye is Paulay igazgatása alatt születik meg; elsőként Prielle Kornélia kap örökös tagságot az 1881-es esztendőben, amelyet ekkoriban még "életfogytiglani szerződés"-ként jegyeznek, s Jászai Mari az első, aki a Nemzeti Színház "tiszteleti örökös tag"-jaként említtetik. Paulay Ede igazgatói működése idején, 1884-ben adják át először a Farkas-Raskó-díjat, a Nemzeti Színházban (később Farkas-Ratkó-díjként lesz ismert).

Paulay Ede mindvégig a kor nézői igényeit, a rá bízott művészek igényeit és a színháza működéséhez elengedhetetlen bevételeket szem előtt tartva próbál egyensúlyt teremteni és tartani mind a repertoár tervezésében, mind a szereposztásokat tekintve, s egyúttal előtérben tartva a hazai írói művészet támogatását is munkája lehetőségei által.

Tevékenységének összetettsége nehezen átfogható, mert Paulay figyelme olyannyira kiterjed a részletekre, s oly kiválóan fonja egységbe a különböző szükséges, sokszor különálló irányokat és sajátos igényeket jelentő szálakat, hogy zsenialitása következtében már csak a szintetizált eredmény tűnik szembe.

Ilyen a kor nézői igényeihez való alkalmazkodás is a műsortervet tekintve, amely nem zárja ki, hogy Paulay színészei tehetségüket kitöltő szerepeket kapjanak direktoruktól. A fővárosi színházkedvelők ekkoriban ugyanis már nem igénylik a patetikus, a nemzeti eszméket szolgáló történelmi műveket, s a megrendítő hatást keltő, ismert klasszikusok iránti érdeklődés is megcsappan. A közönség újfajta élményekre vágyik: 

"... saját tükörképét kívánja látni a színpadon. De azt sem akárhogyan, hanem úgy, hogy a kép, amely a ráismerés élményét kínálja, mégse foszlassa szét a polgárságnak önmagáról táplált illúzióit. Ne legyen túlságosan kritikus, és ne is rendítsen meg. De minden körülmények között szórakoztasson" – írja Földes Anna.

1884. szeptember 27-én nyitja meg kapuit a Magyar Királyi Operaház, s ezzel végleg kettéválik a drámai és operai művek előadása (a Nemzetiben hosszú évekig előadattak mind operák, mind pedig drámai művek), aminek következtében a Nemzeti Színház új kihívás elé kerül. Paulay ugyan továbbra is az irodalmi értékeket képviselő klasszikus darabokat preferálná, a további bevételek biztosítása érdekében azonban kénytelen a műsortervbe beépíteni a jóval kevésbé minőséginek mondható bohózatokat és francia szalondrámákat.

Paulay tehát egyensúlyt keres a repertoárt tekintve is, s ennek mentén, a köz által igényelt darabok előadása mellett hozza létre Shakespeare-sorozatát ("Hamlet", "Szentivánéji álom", "Coriolanus", "Rómeó és Júlia", "Julius Caesar", "Macbeth"), klasszikus-sorozatát ("Oidipus király", "Elektra", "Antigoné", "Küklopsz", "A hetvenkedő katona"), s ezen előadásokat az alacsonyabb árú délutáni és matiné-előadások által elérhetővé teszi a szegényebb társadalmi rétegek számára is. A magyar drámákat sem hagyja parlagon heverni, színházában előadásra kerül például Csiky Gergely összes drámája; külföldi szerzők közül Racin, Schiller, Goethe mint klasszikus írók művei, de törekszik a legújabb külföldi színdarabok Nemzeti Színházban való bemutatására is, s ezért az évek során 61 színpadi művet fordít le ő maga, hogy a hazai közönség mihamarabb láthassa a határon túli újdonságokat is. 

"Mint dramaturgot a magas irodalmi értékek tisztelete, mint rendezőt a gondos összjáték és a meiningenizmus elveinek kultusza, végül mint igazgatót a klasszikus és akkor modern magyar drámairodalom ápolása mellett a görög, latin, spanyol és német klasszikusok műsoron tartása jellemezte. Az ő vezetése alatt bontakozott ki a Nemzeti Színház igazi programja, és teljesedett be..." – szól Paulay Edéről Németh Antal, a Nemzeti Színház későbbi igazgatója. 

Kiterjedt munkássága részeként az 1876-tól működő Petőfi Társaság egyik alapító tagja, az 1877-es esztendőtől a szabadkőműves Corvin-páholy elnöke. 1881-ben a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tünteti ki Paulay-t, majd 1882-ben a Kisfaludy Társaság rendes tagjává választják, ezt követően pedig, az 1888-as esztendőben az Írók és Művészek Társaságának elnöke lesz.

Paulay korának kiemelkedő színi direktora, igazgatása alatt – a támogatott német nyelvű színjátszással szemben – magas igénnyel, kifinomult kultúrát közvetít magyar nyelven és hallatlanul sikeresen. A Paulay-korszak nyomán "divatba jön" magyarnak lenni, beszélni, énekelni, mindezt úgy, hogy kellő kitekintést kap a hazai közönség az akkori Európa trendjeire egyben, vagyis Paulay Ede európaivá emeli a hazai színjátszást – emlékezik róla a "Színészkönyvtár".

Társáról, Paulayiné Adorján Bertáról, aki támasza és segítője volt életműve megteremtésében, itt olvashatnak bővebben:

"Paulay Edéné Adorján Berta színésznő"

Paulay Ede és Paulayné Adorján Berta síremlékének pontos helye:

Budapest, Fiumei úti sírkert
Parcella, szakasz, sor, sír:
34/1, N/A, 1, 2

(A sírhely és síremléke 2001 óta védetté nyilvánított.) 

A síremléken Paulay Ede portré-domborműve és sírfelirata látható.

A sírfelirat szövege:

..."Az eszmék erősbek
A rossz anyagnál. Ezt ledöntheti
Erőszak, az örökké élni fog."
(Madách Imre: Az ember tragédiája, 10. szín) 

A FOTÓK FORRÁSAI:

– Az első (1.) kép: Paulay Ede az 1880-as években

A kép készítője: Ismeretlen

A kép forrásai:

a) Wikipedia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Paulay_Ede#/media/F%C3%A1jl:Paulay_Ede.jpg    

b) Magyar Színháztörténet II. / 1873-1920 (Főszerkesztő: Székely György, szerkesztő: Gajdó Tamás) – elektronikus változat:
https://mek.oszk.hu/02000/02065/html/2kotet/index.html   

– A második (2.) kép: Paulay Ede 

A kép készítője: Ismeretlen

A kép forrásai:

a)  Wikipedia:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Paulay_Ede-d%C3%ADj#/media/F%C3%A1jl:Paulay_Ede_1887.jpg   

b)  Cultura – MTI: "Ki volt Paulay Ede?"
(A cikk közzétételének dátuma: 2016. március 12.)

https://cultura.hu/kultura/ki-volt-paulay-ede/   

– A harmadik (3.) kép: Paulayné Adorján Berta

A kép készítője: Ismeretlen

A kép forrása:
"Uj Idők", 1895. október 13., 1. évfolyam, 43. szám

– A negyedik (4.) kép: Paulay Erzsike

A kép készítője: Ismeretlen

A kép forrása:
"Uj Idők", 1902. október 19., 8. évfolyam, 43. szám 

– A síremlékről készült képek: saját készítésű fotók

AZ ÉLETRAJZI ADATOK FORRÁSAI:

– Takács István – Taki / "Színészkönyvtár": "Paulay Ede" szócikk

– Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931; szerkesztő: Schöpflin Aladár) – "Paulay Ede" szócikk:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30220.htm  

– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Paulay Ede" szócikk:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz20/152.html   

– Magyar Életrajzi Lexikon – "Paulay Ede" szócikk:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/p-77238/paulay-ede-77391/   

– Petőfi Irodalmi Múzeum – Névtér / "Paulay Ede" adatai:
https://opac-nevter.pim.hu/record/-/record/PIM83082   

– Várhelyi Gyula: "Paulay Ede emlékezete" – "Honismeret", 2020, 48. évfolyam, 1. szám

– Magyar Életrajzi Lexikon – "Paulay Erzsi" szócikk:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/p-77238/paulay-erzsi-77392/  

– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Adorján Berta" szócikk:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz01/41.html  

– Wikipedia – "Adorján Berta" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Adorj%C3%A1n_Berta   

– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Drámabíráló Bizottság" szócikk:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz05/260.html   

– Magyar színháztörténet II. / 1873–1920 (Főszerkesztő: Székely György, szerkesztő: Gajdó Tamás) – "A színészképzés intézményei" – elektronikus változat:
https://mek.oszk.hu/02000/02065/html/2kotet/74.html   

– Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931; szerkesztő: Schöpflin Aladár) – "Prielle Kornélia" szócikk:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30343.htm   

– Wikipedia – "A Nemzeti Színház örökös tagja" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Nemzeti_Sz%C3%ADnh%C3%A1z_%C3%B6r%C3%B6k%C3%B6s_tagja  

– A Nemzeti Színház honlapja / a Farkas-Raskó (Ratkó)-díjról:
https://nemzetiszinhaz.hu/hirek/2005/05/blasko-peter-farkas-rasko-dijas  

– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Magyar Állami Operaház" szócikk:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz15/39.html   

– Földes Anna: Jászai Mari és a magyar színház – Magvető Kiadó, Budapest, 1983

– Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon – Budapest Székesfőváros Kiadása, 1933

A SÍREMLÉK ÉS SÍRHELY ADATAINAK FORRÁSAI:

– Köztérkép – "Paulay Ede és Adorján Berta síremléke" szócikk:
https://www.kozterkep.hu/21999/paulay-ede-es-adorjan-berta-siremleke  

– Nemzeti Örökség Intézete – "Paulay Ede" szócikk:
https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/paulay-ede