Pethes Imre - színész
Pethes Imre (Jászárokszállás, 1864. december 18. – Budapest, Terézváros, 1924. november 14.) magyar drámai színész, akadémiai tanár, színrendező, és felesége, Pethes Imréné síremléke a Fiumei úti Sírkertben látogatható.
Szintén e sírban nyugszik – valószínűleg – Pethes László, egykori író, politikus, nemzetgyűlési képviselő is. (Született: Jászárokszállás, 1885. július 22. –
halálozásának pontos dátumáról egyelőre nem találtam információt.)
Pethes Imrének jelentős szerepe volt az egykori Nemzeti Színház modern előadói stílusának kialakításában, és az egyik, Shakespeare-szerepeket legtöbbször játszott színművészeink között tartja számon a színi világ.
1923. április 21-én lett a Nemzeti Színház örökös tagjává.
Fia Pethes Sándor színművész (1899–1981).
Pethes
Imre Jászárokszálláson látta meg a napvilágot, nemesi család
sarjaként, 1864. december 18-án. 1883-ban iratkozott be a budapesti
egyetem jogi karára, ezt követően bölcsészhallgatóvá lett. Az
egyetem elvégzését követően, 1887-ben felvételt nyert a
színiakadémiára, ahonnan 1890-ben került ki végzett
hallgatóként. Ugyanezen esztendőben Somogyi Károly győri
társulatának lett szerződött tagja, s az 1902-es esztendőig a
vidék közönségét szórakoztatta. Megcsodálhatta és élvezhette
játékát Sopron,
Debrecen, Pécs, Kassa, Nagyvárad, Szeged és
Temesvár közönsége
egyaránt. 1900
és 1902 között Makó Lajos buda-temesvári társulatánál
találjuk, s ezen társulattal aratja
első nagy sikerét mint Cyrano, 1901 nyarán, a Budai Színkör
színpadán.
"A
Fővárosi Nyári Szinkörben negyvenedszer adták
tegnap Rostand remekművét, a »Cyrano de Bergerac«-ot. Nagy
s előkelő közönséget vonzott a szinkörbe
ez a jubiláris előadás, amelyen a szereplők mind
lankadatlan ambiczióval játszottak.
Pethest, aki negyvenedszer adta a czimszerepet, lelkes
ovácziókban részesitették, sőt tisztelői babérkoszoruval is
kedveskedtek neki" – olvasható a korabeli újság
hasábjain.
("Magyarország", 1901. július 10., 8.
évfolyam, 162. szám)
Pethes
Imre 1902-ben a Vígszínház szerződött tagjaként szórakoztatta
tovább a nagyérdeműt, majd az 1903-as esztendőben a Nemzeti
Színház tagjává lett (1923-tól örökös tagjává is), amely
társulat mellett élete végéig hűségesen kitartott.
1918-tól 1924-ig a Színművészeti Akadémián adta tovább tudását tanítványainak.
"Pethes a magyar színpadi nyelvnek, a magyar színpadi beszédnek új színt, új zengést adott, a hősi pathosz külsőségeit olyan bensőségekre váltotta, amilyet előtte még nem hallottak. Milyen csodálatos volt, mikor a Cyrano gyönyörű verseit a beszédtechnikának valami különös bravúrjával úgy csendítette rímekbe, hogy mégis eleven érzésektől vibráló természetes emberi beszédnek maradtak meg és nem kuszálódtak hideg, pathétikus deklamációvá. Az égig szárnyalt a szó, a szivárvány minden színe csillogott rajta és mégis a földön maradt, mégis emberi volt, mégis fájt, szenvedett, sírt vagy örült, kacagott, amint éppen a szerep diktálta. Milyen meglepetés volt, mikor Hamlet sötét köpenyébe burkolózva, először állott a színpadon Pethes és ott vergődött kristályos beszédében a tépelődő lélek minden kínja. Így még sohasem hallották beszélni a dán királyfit a színpadon. Ez a tragikus herceg a szavak, a gesztusok, a mozdulatok legszürkébb, legegyszerűbb és legtermészetesebb köntösében járt itt és mégis a legmegrendítőbb emberi nagyságot egyesítette a tragikus fönséggel.
Mert Pethes nem volt szürke, karakterdetailok aprólékos mesterfogásaiban széttöredező naturalista, mélyen és igazán emberi tudott lenni minden szerepében, és még legkisebb alakításán is ott érzett a nagyvonalúság. Sokoldalú is volt. Láttunk tőle kis parasztszerepeket, amelyekben valóságos földszagot hozott a színpadra. Máskor a tragikus hős ünnepélyes maszkjában lépett a lámpák elé, és örökre feledhetetlen maradt. És a fejlődésben még most sem állt meg. Még egyre új lehetőségek várták, új feladatok, új művészi jövő. Egy új klasszikus stílus kiépítésének nagyszerű perspektíváját villantotta fel előttünk Lear király monumentális és egyben végtelenül emberi ábrázolásával.
Mint ember pedig szeretetre méltó, okos, egyszerű, minden póz nélkül való volt, akinek minden nagysága, minden tehetsége mellett soha nem akadt ellensége vagy irigye. A kedvesség, az emberi megértés lángja sugárzott okos, tiszta szemében. Azok közé a kivételes emberek közé tartozott, akikben az értelem ragyogó tisztaságához az érzelmek becsületes tisztasága járult, akiknél az ész hideg fényét a szív forró heve fűtötte át. Ilyen volt mint ember, és ez volt a titka nagy színészi sikerének.
Az
ország legnagyobb színészét s a Nemzeti Színház legerősebb
oszlopát, mai épületének egyik fő tartópillérét vesztette el
benne. Emlékét az egész ifjú színésznemzedék őrzi, amely
Pethestől tanulta meg a bensőséges magyar színpadi beszédet"
– szól a korabeli újság nekrológja Pethes Imréről.
("Nemzeti Ujság", 1924. november 15., 6. évfolyam, 242. szám)
Síremléke pontos helye:
Budapest, Fiumei úti Sírkert
Parcella, szakasz, sor, sír:
45, N/A, 1, 100
(A sírhely és síremléke 2001 óta védetté nyilvánított.)
A síremlék részét képező szobor Csorba Géza (1892–1974) szobrászművész alkotása, aki az első, egykor az Astoriánál állt, ám 1913-ban lebontott Nemzeti Színház egyik megmaradt oszlopából faragta ki a síremléket. (Érdekességképpen: Jászai Mari tragika is ugyanezen színház maradványaiból építtette meg saját síremlékét.)
Pethes Imre síremléke Thalia alakját formázza, aki görög mitológiai alakként többek között a színház és a komédia múzsája.
Korabeli mozgókép-felvételen örökítették meg a síremlék felavatásának pillanatait (Filmhíradók Online):
Pethes Imre síremléknek avatása – 1930. november 1.
A
FOTÓK FORRÁSAI:
– Az első (1.) kép: Pethes Imre Edmond Rostand "Cyrano de Bergerac" című drámájának címszerepében
A fotó készítője: Mártonfy utóda
A kép forrásai:
a) Vinkó József: "Pethes-leves"
(A cikk közzétételének
időpontja: 2021. július 15.)
https://magyarkonyhaonline.hu/cikkek/pethes-leves
b) MNMKK OSZK Digitális Képarchívum
DKA-003194
https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=3194#
– A második (2.) kép: Pethes Imre Edmond Rostand "Cyrano de Bergerac" című színdarabjának címszerepében a Fővárosi Nyári Színházban 1900-ban
A
fotó készítője: Ismeretlen
A kép forrásai:
a) Wikipedia – "Pethes Imre" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pethes_Imre#/media/F%C3%A1jl:Pethes_Imre_Cyrano_de_Bergerac_4.jpg
b) MNMKK OSZK Digitális Képarchívum
DKA-003193
https://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=003193
– A harmadik
(3.)
kép: Pethes
Imre Edmond Rostand "Cyrano de
Bergerac" című színdarabjának főszerepében a Nemzeti
Színházban 1904. szeptember 26-án
A kép készítője: Ismeretlen
A kép forrása:
https://picryl.com/media/pethes-imre-cyrano-de-bergerac-2-0917ce
– A
síremlékről készült képek: saját készítésű fotók
AZ ÉLETRAJZI ADATOK FORRÁSAI:
– Magyar Életrajzi Lexikon A–Z (Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes) – "Pethes Imre" szócikk / elektronikus változat – www.arcanum.com:
– Magyar Életrajzi Lexikon A–Z (Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes) – "Pethes Sándor" szócikk / elektronikus változat – www.arcanum.com:
– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Pethes Imre" szócikk – Az Akadémiai Kiadó és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában készült / Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; elektronikus változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz20/223.html
– Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931; szerkesztő: Schöpflin Aladár) – "Pethes Imre" szócikk – Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Budapest, 1929–1931; elektronikus változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30275.htm
– Magyar Színháztörténet II. kötet / 1873–1920 – "A színészképzés intézményei" című fejezet (Főszerkesztő: Székely György, szerkesztő: Gajdó Tamás) – A Magyar Könyvklub és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadása, Budapest, 2001; elektronikus változat – Magyar Elektronikus Könyvtár:
https://mek.oszk.hu/02000/02065/html/2kotet/74.html
– Anonim: "Szinház, művészet – Cyrano negyvenedszer" – "Magyarország", 1901. július 10., 8. évfolyam, 162. szám
– Anonim: "Pethes Imre 1864–1924" – "Nemzeti Ujság", 1924. november 15., 6. évfolyam, 242. szám
– Anonim: "Pethes Imre ma délután meghalt." – "Budapesti Hirlap", 1924. november 15., 44. évfolyam, 243. szám
– (Sz.): "Pethes Imre meghalt" – "Egyetértés", 1924. november 15., 6. évfolyam, 262. szám
– Anonim: "Pethes Imre meghalt" – "Friss Ujság", 1924. november 15., 29. évfolyam, 242. szám
A SÍRHELY ÉS SÍREMLÉKE ADATAINAK FORRÁSAI:
– Nemzeti
Örökség Intézete – "Pethes Imre, kechkeméti"
szócikk:
https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/pethes-imre-kechkemeti
– Göröntsér
Vera – Köztérkép: Pethes Imre síremléke
https://www.kozterkep.hu/27692/pethes-imre-siremleke
– Magyar Életrajzi Lexikon A–Z (Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes) – "Csorba Géza" szócikk / elektronikus változat – www.arcanum.com:
– Filmhíradók Online: "Pethes Imre síremlékének avatása a Kerepesi temetőben" (1930. november 1.)
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=9479