Sárdy János 113...

Sárdy János 113 – Egy tehetség utat tör magának

A pápai diákéveket követően, családi támogatással, osztálytanítónak állt Dunaföldvárra, segédkántori fizetéssel (125 pengő). Pályázatát eredetileg ugyan a Tapolca melletti zalaszántói iskolába adta be, de mire Zalaszántóra ért, betöltötték az állást. Szőlő-birtokos nagybátyja közbenjárásával sikerült végül elhelyezkednie Dunaföldváron. 1927. augusztus utolsó napjaiban érkezett Dunaföldvárra, ahol idővel gyakorta énekelt esküvőkön, temetéseken. Egy alkalommal ünnepségre volt hivatalos, mint dunaföldvári kántor, ahol nagy sikert aratott szép énekhangjával hallgatósága körében. A szereplésre szóló felkérés egyre gyakrabban ismétlődött. Az esküvőkön és temetéseken összespórolt pénzéből egy harmóniumot vásárolt. 

A gyerekek nagyon szerették, s ő is kis tanítványait. Készült ezekre a fellépésekre, a maga módján. Bevallása szerint rádióban, kölcsön lemezjátszón Jan Kiepurát hallgatta, amikor csak lehetett, úgy szeretett volna énekelni, ahogy ő. Ösztönösen fejlesztette színpadi mozgását, és hangját is rendre karbantartotta, hogy a fellépések alkalmával kitűnő előadásokat tudjon nyújtani a közönségnek. Sajnálatosan rossz énektanárokhoz került ott, s csak kevesen múlott, hogy nem ment tönkre a hangja. Tehetségének híre túlszállt Dunaföldvár határain is, és egyre gyakrabban hívták a megyeszékhelyre, Szekszárdra is alkalmi előadásokra. 

Egy ilyen alkalommal Babits Mihály, a költőóriás is szem- és fültanúja volt fellépésének, és asztalához kérette a kitűnő énekhangú kántort. Ott az asztalánál bizonygatta az elismert nagy költő János rátermettségét, és biztatta, van keresnivalója az énekesi pályán. Később is gyakran merített erőt, és bátorságot ezekből a biztató szavakból, de a kezdet kezdetén felbátorodva jelentkezett a fővárosban Rózsahegyi Kálmán magániskolájába. A nagy hírű színész azonban meghallgatás nélkül elutasította, s az ínséges időkre hivatkozott, mondván, ne váltsa fel a biztos kenyérkeresetet a bizonytalanra. Babits szavai azonban továbbra is ott doboltak a lelkében, és úgy érzete, hogy rendben van, Rózsahegyi elutasította, de megpróbál másfelé kitörési pontot találni. Jelentkezett a Magyar Királyi Operaház énekes korrepetitoránál, Palotai Árpádnál, pontosabban feleségénél, Budanovits Máriánál. Meghallgatásra magához rendelte Palotai, aki egy próbaéneklést követően ingyen felvállalta a tanítását feleségével együtt. Jónak tartotta az alap énekhangját, de mindenképpen szakszerű képzést igényelt, helyre kellett tenni a félrekezelt éneklési metódusát, és vele párhuzamosan elméleti tudás megszerzését tartotta fontosnak a korrepetitor.

A Magyar Királyi Operaház tagjaként

A kitartás és a sok gyakorlás egy nap meghozta az eredményt, s 1936-ban a Királyi Operaház ösztöndíjasa lett a dunaföldvári kántortanító. Első színpadi fellépése az Operaházban, Puccini "Pillangókisasszony"-ának császári tiszt szerepében volt, ami technikailag egy ária csupán, de – az Operaházon belüli egyre növekvő szakmai bizalom jeleként – rövidesen megkapta élete első jelentősebb szerepét a "Bánk Bán"-ban, ahol Ottót formálta meg színpadon játékával, hangjával egyaránt, ráadásul először kiemelt figyelmet kapott előadáson, 1936. október 6-án, az aradi vértanúk napján.

1937. november 11-én Hubay Jenő-emlékestet rendeztek az Operaházban, felújították a 43 évvel korábban bemutatott egyfelvonásos operáját, "A cremonai hegedűs"-t. Sárdy János Sandro-szerepére már felfigyeltek a kritikusok is, pedig olyan zenész kollégák társaságában lépett színpadra, mint Székely Mihály, Losonczy György, Maleczky Oszkár, Ney Dávid, Koréh Endre és a fiatal Osváth Júlia. Az előadást Nádasdy Kálmán rendezte, a karmester az olasz Sergio Failoni volt.

Az eredeti poszt közzétételének időpontja: 2020. július 27.
A poszt elérhetősége: https://www.facebook.com/photo/?fbid=3489771941035376&set=gm.3403993432978605  

A fotó forrása: Taki eredeti posztja:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=3489771941035376&set=gm.3403993432978605