Újházi Ede - színész, színészpedagógus, író, műfordító

Újházi Ede (Debrecen, 1841. január 28. – Budapest, 1915. november 5.) színész, színészpedagógus, író, műfordító síremléke a Fiumei úti Sírkertben látogatható.

(A síremlékről készült képek és a sír pontos helye a szócikk végén találhatók.)

Az alábbi életrajz-összefoglaló az egykor Taki által megírt Újházi Ede-életrajz, amely a "Színészkönyvtár" nevű internetes adatbázisba készült, és abban volt szabadon hozzáférhető. Helyenként kiegészítéseket, pontosításokat eszközöltem… de csupán annyira, amennyire szükségét láttam. Így kedves Olvasóim javarészt az eredeti Taki-írást olvashatják azon kevesek közül, amelyek megmaradtak. 

Újházi Ede életrajza részletesebben

Vándorévek

Édesapja, dr. Újházi Károly, Debrecen megbecsült, nagy hírű orvosa. Munkájaként a Debreceni Színház művész-orvosa is egyben, s mint ilyennek, rendszeresen jelen kell lennie a bemutatókon, s előadásokon, ahová fiát a kitűnő tanuló, jó eszű Edét is gyakorta magával viszi. A fiatalembernek, bár tehetsége megvolna hozzá, nem fűlik a foga a számára kijelölt kereskedelmi pályához, inkább a színművészet vonzza. Szülei akarata ellenére színésznek áll.

"Édes fiam, életem reménysége és büszkesége megcsalt. Hírem nélkül eltávozott a városból, és felcsapott komédiásnak" – nyilatkozza Édesatyja elszökése után. A huszonhárom éves Újházi fiú 1864-ben Szigeti Imre vándortársulatához szegődik, kardalosnak. Fújja az énekeket, meg a kórusszámait. Egy véletlen megbetegedés kapcsán eljátszhatja élete első szerepét, Szapári Péter című szomorújátékban, Hamzsa béget alakítva. Innentől fogva egyre ritkábban áll a kar közé, egyre több szerepet bíznak rá. Elhagyja a vándortársulatot és önálló útra tér. Néhány darabra összeállt csapat tagjaként járják az országot, s ilyen minőségében találkozik Kassai Vidorral, akivel egy telen át Kaposvárott a Casinóban tartott előadásaikkal vészelik át a rossz időket, majd Pécsre vezet útja, ahonnét Kolozsvárra szegődik, állandó társulathoz, megunva a vándorévek ínségeit. (Kassai Vidor könyvében bővebben is olvashatni erről az időszakról.)

Újházi, a kedvenc

Kolozsvár nagy iskola, igazi színészképző, a gyakorlatban tanulja meg a szakma rejtett fogásait, titkait. Rengeteg szerep várja, sok mindenben kipróbálhatja magát. Játszik hősöket, bonvivánt, drámai és intrikus szerepeket, énekel operettben, sőt táncolnia is kell balettben. Egyik szerepe kapcsán Latabár Árpád Kassára hívja. A "Miniszter előszobájában" című darabban eljátssza Knabe Farkas Jeremiás szerepét, amelyben egy megható öreget alakít, s ezzel a szerepével rövidesen Kassa kedvencévé válik, lehetőséget kapva ezután sok más alakításra. A Nemzeti Színpadán a nagybeteg Tóth József helyére keresnek megoldást, amikor a Nemzeti társulatában valaki megemlíti, hogy Kassán van egy tehetséges fiatalember, bizonyos Újházi. Az intendáns látva Jeremiását, nem akarja szerződtetni, mert túl öreg, s ő fiatalembert keres, amikor is kiderül, hogy a valóságban Újházi 29 éves fiatalember. Próbajátékra hívja a Nemzetibe, s Jagót alakítja az "Othelló"-ban 1869. augusztus 13-án, augusztus 18-án pedig az "Apát keres" című színdarabban Plumcake szerepét adja, s szintén ugyanezen a napon Knabe Farkas Jeremiást alakítja "A miniszter előszobájában" című dramolettben. 1870. április 1-től fogva leszerződtetik az ország első színházához, amelynek tagja marad nyugdíjaztatásáig, 1914 januárjáig, 44 esztendőn át. Hat vidéki évad után kerül álmai helyére, ám itt sorozatos csalódások érik eleinte. Mindenki azt kívánja tőle, hogy a színpad gonoszait, intrikusait játssza, de számára idegen ez a szerepkör, s nem tud kimagasló teljesítményt nyújtani, amiért mellőzik.

A Nemzetiben

Komoly betegség támadja meg gégéjét, amely megakasztja a pályáján. Rekedtsége állandósul, s már-már alig hallani szövegmondását. Orvostól orvosig jár, mígnem egy fiatal doktor megoldást talál bajára, s mielőtt teljesen összeomlana a pályája, ismét régi fényében tündökölhet a színpadon. Ez a gégeprobléma viszont egy akkor szokatlan és újszerűnek ható színészi játék részévé válik, amely Újházi charme-ját, kedves játékának egyik alkotóelemét adja. Újházi hangja, mint ahogy tisztelő barátja és kollégája, Kassai Vidor mondja, sohasem volt egy bariton hang, de eztán egy kissé rekedtes, kevéssé artikuláló, minden szót megfontolva kiejtő dialógusként beszélő hanggá válik, amelyhez egy végtelenül természetes színészi játék párosul, ami Újházi magánemberi sajátja is egyben.

Sokan mesélik róla, hogy milyen nemes egyszerűséggel beszél a színpadon, akárha a kávéház teraszán beszélgetne valakivel. Komótos, megfontolt járásával, különös hanglejtéssel, és karcos hangjával minden kiejtett szó egy-egy ajándék, amelyet tessék megbecsülni. Ez a mentalitása hamarosan a Nemzeti első emberévé repíti. A színházban már korábbról fogva, őszinte csodálattal szemléli Szerdahelyi Kálmán kollégájának, egyszerű, maníroktól mentes, természetes játékát. Szerdahelyi például egy helyütt a nagymonológját nem színpadközépen, mint a többiek, a közönség felé fordulva mondja, hanem oldalt állva, és kissé háttal. A közönség percekig keresi a hang forrását. Szerdahelyi előtt ezt nem merte senki magyar színpadon előadni. Imponált az ifjú Újházinak ez a fajta merész újító szellem, s a csodálat lassanként mester és tanítvány viszonnyá alakul a magánéletben is. Szerdahelyinek nagy szerepe van abban, hogy a forrongó, hangjavesztett, s útkereső Újházi megtalálja magát, a végső és döntő lökést biztosítja számára. Felkarolja, foglalkozik vele, tanítja, okítja, a mesterség alig látható-hallható fogásait adja át, sőt rövidebb-hosszabb ideig otthont is ad számára. A Szerdahelyi Kálmán vezette természetes játékstílus egyenes ágon folytatódik Újházi művészetében – mondják a szakértők –, s ő viszi át a XX. századra tovább, hogy ott kiteljesedve, a mai játékstílus kialakulásaihoz vezessen.

Szerepek hada

A Nemzeti vezetése ráérez Újházi képességeire, s bár eleinte számára közömbös darabok sorában lép föl, idővel kedélyes, vidám figurák alakításait bízzák rá, amelyben sziporkázóan kedves, árnyalt és lenyűgöző, hisz egész élete az életvidám derűről szól. Teljes magánélete kávéházak teraszain zajlik, nincs elvonult, zárt privát világa. Szinte a nagyközönség szeme láttára köt barátságokat, kártyázik, vagy éppen gubbaszt egy szerepét magolva. A vendéglősök kedvence, hol egyik, hol másik vendéglős hívja asztalához, mert tudják, nyomában tucatnyi érdeklődő néző, kolléga, színházi kritikus, művészember jelenik meg, hogy szót váltson Újházival.

Budán a Koronaőr utcában levő Politischer Greissler nevű kiskocsma, amely hely libapecsenyéjéről, rántott csirkéjéről, s márciusi boráról híresült el művészkörökben, ez a hely Újházi budai főhadiszállása. Egy ebédre megrendelt leves, melyet Újházi Mester az általa elmondott recept szerint készíttet el – ez a leves innentől fogva nevét viseli, s fájdalom, ez a futó délelőtti emlék éli túl a mai napig is a nagy művész ezernyi tapsviharos szerepeit. Az "Újházi tyúkhúsleves" nem hiányozhat egyetlen magyaros étterem kínálatából sem ma már.

A "Csalódások" Tamás kertésze, az "Ibolyafaló" altisztje a "Julius Caesar" tömegjelentében egy a tömeg közül, pár szavas megmozdulása mégis "tömeghatást kelt". Élettől duzzadó Bölcs Náthán és Zalameai bíró, kedélyes Juvenel "Atitok"-ban, komoly megfontolt apa a "Szerelmeskedés"-ben, derűs korcsmáros "Alengyel zsidó"-ban, igazságos és emberséges "Apártütők"bírájaként, mulatságos Szilvai professzor a "Liliomfi"-ban, éles karikatúrát ad a "Figaro" Bartolójaként, Malvolió a "Vízkereszt"-ben, Kurjancs a "Vihar"-ban, monumentális Wolsey bíborosként a "VIII. Henrik"-ben. Constantin abbé mellett a legnagyszerűbb alakítását Hauptmann Crampton mestereként adja. Olyan tökéletes alakítást nyújt, hogy eztán Mesterként szólítják egészen haláláig, s a darabban viselt kalapja innentől fogva elmaradhatatlan kelléke az Újházi-megjelenésnek, még a magánéletében is.

A Mester

A Mester mindez idő alatt mereven ragaszkodik a maga művészi elképzeléseihez, közben az élet realitásaival szembeni gondtalansága számtalanszor sodorja nehéz helyzetekbe. Sohasem illeszkedik be a polgári értékrend pénz és szabályainak értékvonalába. Amit mond és amit tesz, a legmagasabb művészi szempontok szerint, az örök művészet mércéje alapján történik, talán ezért is választják a színiakadémia tanárává, amely "szerepet" 25 éven keresztül becsülettel ellát. 1886-tól fogva egyébiránt drámai és operai tanár a színiakadémián, 1888-tól játékmester a Magyar Királyi Operánál. Generációk sora nő fel keze nyomán, kritikája célratörően szókimondó, segítő szándékúan nyers. Újházi Mester rendszeresen elviszi tanítványait a nála sok évvel fiatalabb Rott Sándorhoz, mondván, a szakmát igazán őnála leshetik el. A Nemzeti Színház bécsi vendégjátéka alkalmával, 1892-ben meghódítja játékával a bécsi közönséget is, a legszigorúbb ítészek is egekig dicsérik művészetét.

1903. szeptember 28-án a Nemzeti Színház örökös tagja lesz. Szeretett mondani és hallgatni jó történeteket, s ha valaki jót mondott, szeretettel rászólt: "Tte, te marrrha!" 1908-tájékán ezt a jellegzetesen pesti figurát plakátba bújtatva örökíti meg Faragó Géza, a nagyszerű "Marha, igyék inkább Gottschlieg Rumot" című plakátjával, amely a magyar plakáttörténet egyik jeles alkotásává lesz. Utolsó fellépései egyike a Nemzeti Színház bontás előtti utolsó előadása, 1913. június 11-én. A díszelőadáson mindenki elköszönt a színháztól, s amikor Újházira került a sor, nem bírt megszólalni könnyeitől. Sok száz ember sírt fel elfúló hangja hallatán:

"Tudjátok mi volt nekem ez a színház... Én már a múlté vagyok... De ha Isten megengedné, hogy megérjem az új színház felépülését, és még abban egy-két szót elmondhatnék..." – 2002-ig kellett volna várnia a Mesternek.

Bródy Sándor új folyóiratot indít, "Jövendő" címen, 1903-ban. Újházi Ede, Bródy felkérésére, már az első számban elkezdi a "Régi nagy színészekről" való visszaemlékezéseit írni, amiből később kötet születik.

Pestnek van egy Újházija, vagy fordítva?

A királytól megkapja a lovagkereszt és később a vaskorona-rend kitüntetést, ám a Mester ezekről csak tréfálkozva beszél, nevetséges előtte minden külsőség, cím és rang. Filozofikus magaslatról nézi az életet. Közszájon forgó mondássá válik egyik visszatérő mondata: "Minden rosszul van úgy, ahogy van, repüljünk feljebb és mosolyogjunk, ha valamin meghatódunk, zárjuk el keservünket, majd kijön valamelyik szerepben." Az életben csak azt keresi, ami őszinte örömöt ad, él vígan, bölcsen és tréfálkozva.

Többfelé van törzsasztala, a már említett budai főhadiszállása mellett kedveli a városligeti tó partján álló Weingrubert, többek közt. 1908 után, amikorra átköltöztetik a Nemzetit a Népszínházba, a művészbejáró előtti padon ücsörög délutánonként, s lassanként hozzátartozik a korabeli városképhez, amint a padon kedélyesen beszélget miniszterrel és utcaseprővel, egyazon figyelemmel szemlélve az embereket. Van cseléd, aki tanácsért fordul hozzá, mások kölcsönért folyamodnak, az ifjú csalódott szerelmesekhez is van szava, akinek kedvese mégse jött el hatra a Nemzetihez. Kollégák, ismerősök leülnek mellé, arra ballagók, sietve elkéső kolleginák – Újházi ül rendületlenül a padján, s egy-egy meghökkentő szót kap mindenki. Elmaradhatatlan széles karimájú kalapjával, szivarcsonkkal a szája szegletén, elegáns öltönyével ha bárhol megjelenik, összesúgnak a háta mögött: "Ő az Újházi".

Ady Endre Újházit emígy dicséri

"Mesébe illő nagy kivétel, ha a színésztalentum nagy intellektusba foglalódik. A nagy ágáló művészet, s nagy intellektus szinte históriai nagysággá teszi az individuumot. Nekünk, szegény kis magyar nációnak van egy ilyen emberünk. Újházi Edének hívják."

A szomorú végjáték

A Mester, akit ismert a város apraja és nagyja, egyszerre feleslegessé válik a színházában. Idővel, bár fizikai erőnléte ezt korántsem indokolná, nyugdíjaztatását kezdeményezik, illetve erős késztetéssel rábírják. Nyugdíjaztatásának (1914. január) azonban rendkívül prózai oka van. Majd ötvenéves pályafutása vége felé az idősödő Mester beleszeret egy ifjú tanítványába, akivel házasságot kíván kötni. A Nemzeti nyugdíjaztatási felelősei megrettentek attól, hogy a Mester halálát követően hosszan fizethetnek az özvegynek magas járadékot, azért ezt szeretnék elkerülni. Így Újházi hírneve ide, botrány oda, a Mesternek "felajánlották", hogy vonuljon nyugdíjba még az esküvő előtt. Utána már mint nyugdíjas köthet házasságot kedvére, ha akar, akkor már az özvegyi nyugdíjat nem kell fizetnie a Nemzetinek. Újházi ezt méltánytalannak érzi, megsértődik és többé nem lépi át a színház küszöbét, igaz nem is nagyon kap erre vonatkozólag felkérést.

Mások azt állítják, hogy a nyugdíjaztatásával azt szerették volna elérni, hogy a nagy jövedelemre esetlegesen építő ifjú mátka, az alacsony nyugdíj láttán, otthagyja a Mestert, aki okulva a bajból diadalmasan visszatér a színházhoz. Mi igaz, mi nem, ma már eldönthetetlen. Egy tény, a házasság létrejön, Újházi nem megy színpadra többé, ámbátor örökös tagsága révén jogosult lenne fellépésekre. Egyre visszavonultabban él józsefvárosi szerény lakásában. A garasoskodó kicsinyesség gyógyíthatatlan sebet ejt rajta, s fizikai erőnléte is napról napra rosszabbodik, s mivel élete során soha sem gyűjt vagyont, nincs rejtett bankszámlája, a kapott nyugdíja nem fedezi korábbi életvitelét. Hamarosan elszegényedve nyomorog. Színháza elfelejti, igen hamar, s "örök" barátai is elmaradnak mellőle. Elfeledve, szegénységben, meggyötört idegzettel, legyöngült fizikai állapotban, szinte megváltásként éri a halál 1915 novemberében. Gramofon-felvétel nem, de filmfelvétel készült vele (elveszett), alakját ma már csak leírásokból ismerhetjük.

(Forrás: Takács István – Taki / "Színészkönyvtár" online magyar színházi adatbázis)

Kitüntetései:
– 1905-ben a király kitünteti a Ferencz József-lovagkereszttel
– 1908-ban a király kitünteti a Vaskorona-renddel
– 1903. szeptember 28-án a Nemzeti Színház örökös tagjává lesz

Színházi szerepeiből:

Halévy–Crémieux–Decourcelle: Constantin abbé – Constantin abbé
Tóth Ede: A falu rossza – Gonosz Pista
Beaumarchais: Figaro házassága – Bartolo
Shakespeare: Coriolanus – Menenius Agrippa
Shakespeare: Julius Caesar – Julius Caesar
Shakespeare: Vízkereszt – Böffen Tóbiás, korábban Malvolio
Shakespeare: VIII. Henrik – Wolsey bíboros
Delavigne: XI. Lajos – XI. Lajos
Calderone: Zalameai bíró – a bíró
Offenbach: Kékszakállú herceg – Bobéche király
Schiller: A haramiák – Moor Ferenc
Lessing: Bölcs Náthán – Bölcs Náthán
Hauptmann: Crampton mestere – a Mester
Gárdonyi Géza: A bor – Göre Gábor
Kisfaludy Károly: Pártütők – a falusi bíró
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde – Kalmár
Szigligeti Ede: Liliomfi – Szilvai professzor
Madách: Az ember tragédiája – ősbemutatón – Péter apostol
Moliére: A fösvény – Harpagon
Szigeti József: Rang és mód – Bannai Gerő
Henrik Ibsen: Nóra – Rank doktor
Wolf: A titok – a Nagyapa 

Filmszerepe:
A gazdag ember kabátja – 1912 / Molnár Ferenc komédiája, Fedák Sárival, Újházi Edével a főszerepben – a film elveszett!

Könyve:
Újházi Ede: Régi színészekről – Nap Ujságvállalat kiadása, Budapest, 1908

Nagy Endre (1877–1938) konferanszié-író Újházi Edéről való kedves hangú megemlékezését az alábbi fájlra kattintva olvashatják:

Talán a fenti életrajz-összefoglalóból is kiderül, hogy Újházi Edére a magyar színháztörténet egyik legsokoldalúbb művészeként emlékezhetünk. Operában, operettben, balettben is fellépett, drámai és vígjátéki fő- és mellékszerepeket egyaránt sikerrel oldott meg.

Újházi Ede síremlékének pontos helye:

Budapest, Fiumei úti sírkert
Parcella, szakasz, sor, sír:
28, N/A, díszsor, 20

(A sírhely és síremléke 2001 óta védetté nyilvánított.)

A FOTÓK FORRÁSAI:

– Az első (1.) kép: Újházi Ede

Szerkesztett kép: a régi fotó AI által élesített verziója. Ezáltal jobb lett a kép felbontása és így a minősége is.
A fotó készítője: Ismeretlen

A kép forrása:
Kósa Károly honlapja / Sóskúti Margit: "Újházi Ede és a kis Hamupipőke" (Szolnok, 1910 körül)
Részlet Sóskúti Margit "Emlékiratok" című kéziratából:
https://www.kosakaroly.hu/vendegoldal/sm/ujhazi-ede.html  

– A második (2.) kép: Újházi Ede

Szerkesztett kép: a régi fotó AI által élesített verziója. Ezáltal jobb lett a kép felbontása és így a minősége is.
A fotó készítője: Ismeretlen

A kép forrása:
Csíki Sándor: "Újházi Ede levese – Az újházi tyúkhúsleves története"
(A cikk közzétételének dátuma: 2015. december 26.):

https://foodandwine.hu/2015/12/26/ujhazi-ede-levese-az-ujhazi-tyukhusleves-tortenete/  

– A harmadik (3.) kép: Újházi Ede 25 évesen

A fotó készítője: Lengyel Samu (1827–1888)

A kép forrása:
https://commons.wikimedia.org/w/index.php?search=ujh%C3%A1zi+ede&title=Special%3AMediaSearch&type=image

– A negyedik (4.) kép: Újházi Ede Gerhart Hauptmann "Crampton mester" című színdarabjának címszerepében
(Bemutató: 1897. október 8., Nemzeti Színház)

A fotó készítője: Mártonfy Gyula
A kép készülésének dátuma: 1897

A kép forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Ajh%C3%A1zi_Ede#/media/F%C3%A1jl:%C3%9Ajh%C3%A1zi_Ede-M%C3%A1rtonfy.jpg  

– Az ötödik (5.) kép: Újházi Ede 45 évesen

Szerkesztett kép: a régi fotó AI által élesített verziója. Ezáltal jobb lett a kép felbontása és így a minősége is.
A fotó készítője: Goszleth István és fia

A kép forrásai:

https://commons.wikimedia.org/w/index.php?search=%C3%BAjh%C3%A1zi+ede&title=Special%3AMediaSearch&type=image<br> 

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2c/%C3%9Ajh%C3%A1zi_Ede_45_%C3%A9vesen.jpg   

– A síremlékről készült képek: saját készítésű fotók

AZ ÉLETRAJZI ADATOK FORRÁSAI:

Takács István – Taki / "Színészkönyvtár" – "Újházi Ede" szócikk

Taki a következő forrásokat használta az életrajz-összefoglaló megírásakor:

– Nagy magyar színészek / Bálint Lajos: Újházi Ede – Bibliotheca Kiadó, Budapest, 1957

– Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket / Újházi Ede – magvető Könyvkiadó, Budapest, 1960

– Halasi Andor: Színészarcok a közelmúltból (válogatta: Illés Jenő) / Újházi Ede – Gondolat Könyvkiadó, 1968

– Bálint Lajos: Mind csak színház / Újházi Ede – Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975

– Ady Endre: Levél az apámhoz / Ujházi Ede – Amicus kiadás, 1924

Jómagam a következő forrásokat használtam a Taki-írás pontosítása, kiegészítése során:

– Nagy Endre: "Ujházi Ede arcképe" – "Nyugat", 1930. február 16., 23. évfolyam, 4. szám
https://epa.oszk.hu/00000/00022/00484/14962.htm   

– Magyar Életrajzi Lexikon – "Újházi Ede" szócikk:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/u-783F4/ujhazi-ede-7840E/  

– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Újházi Ede" szócikk:
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz26/20.html   

– Anonim: "Ujházi Ede meghalt" – "Népszava", 1915. november 5., 43. évfolyam, 371. szám

– Anonim: A Nemzeti Színház korabeli, aktuális műsora / benne: Újházi Ede az "Othello" című színdarabban Jagót alakítja 1869. augusztus 13-án – "Fővárosi Lapok", 1869. augusztus 13., 6. évfolyam, 184. szám

– Anonim: A Nemzeti Színház korabeli, aktuális műsora / benne: Újházi Ede két szerepe az 1869. augusztus 18-ai előadásokban ("Apát keres", "A miniszter előszobájában") – "Budapesti Közlöny", 1869. augusztus 18., 3. évfolyam, 188. szám

– Anonim: A Nemzeti Színház korabeli, aktuális műsora / benne: Újházi Ede két szerepe az 1869. augusztus 18-ai előadásokban ("Apát keres", "A miniszter előszobájában") – "Fővárosi Lapok", 1869. augusztus 18., 6. évfolyam, 188. szám

– Anonim: "Budapesti szinpadok" / Színházak aktuális műsora / benne: Újházi Ede szerepe (Weiring Hans) a "Szerelmeskedés" című színdarabban – "Magyar Szinpad", 1908. december 18., 11. évfolyam, 351. szám

– Opera Digitár – "A lengyel zsidó" keresőszóra kapott találat:
https://digitar.opera.hu/alkotas/a-lengyel-zsido/8729/  

– Opera Digitár – "Újházi Ede" keresőszóra kapott találat:
https://digitar.opera.hu/szemely/ujhazi-ede/15927/  

– Anonim: "Ujházi az operszinházban" – "Pesti Hirlap", 1888. október 26., 10. évfolyam, 296. szám

– Anonim: A Nemzeti Színház korabeli, aktuális műsora / benne: Újházi Ede szerepe (öreg bíró) "A pártütők" című színdarabban – "Fővárosi Lapok", 1880. február 6., 17. évfolyam, 29. szám

– Halasi Andor: "Arcok a tegnapból – A tyúklevestől Constantin abbéig" – "Film Színház Muzsika", 1966. július 1., 10. évfolyam, 26. szám

– Anonim: A Nemzeti Színház korabeli, aktuális műsoráról / benne: Újházi Ede szerepe (Kurjancs) Shakespeare a "Vihar" című drámájában – "Budapesti Közlöny", 1874. augusztus 28., 8. évfolyam, 195. szám

– Magyar Színháztörténet 1873–1920 / A színészképzés intézményei (Főszerkesztő: Székely György; szerkesztő: Gajdó Tamás) – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadása, Budapest, 2001; elektronikus változat:
https://mek.oszk.hu/02000/02065/html/2kotet/74.html  

– P. Miklós Tamás: "Az első füredi fényíró: Lengyel Samu (1827–1888)"
(A cikk közzétételének dátuma: 2020)
(Nálam csak a böngészőbe bemásolva nyílik meg a link)

chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://epa.oszk.hu/04100/04165/00059/pdf/EPA04165_furedi_historia_2020_4_12-21.pdf

– Múzeum Digitár – "Kozmata Ferenc" szócikk:
https://hu.museum-digital.org/people/126146  

– Nemzeti Örökség Intézete – "Újházi Ede" szócikk:
https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/ujhazi-ede 

– Polgár Géza: "Száz éve született Ujházi Ede" – "Magyar Hirlap", 1944. február 3., 4. évfolyam, 32. szám

– Anonim: "Ujházi Ede a Ferenc József-rend lovagja" – "Pesti Hirlap", 1905. május 20., 27. évfolyam, 139. szám

– Az uralkodó aktuális kitüntetéseinek adományozásáról / benne: Újházi Ede megkapja a Vaskorona-rend kitüntetést – "Budapesti Közlöny", 1908. február 28., 42. évfolyam, 49. szám

A SÍRHELY ÉS SÍREMLÉKE ADATAINAK FORRÁSAI:

– Nemzeti Örökség Intézete – "Újházi Ede" szócikk:
https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/ujhazi-ede