Taki

Takács István - Taki
(1957-2021)

1957-et írunk, amikor egy áprilisi napon újabb kisgyermek érkezik e világra, s az István keresztnevet kapja.
Dajka Margit kezei alatt, "kis titkáraként" nő fel, majd az oly szeretett "Margitka" hatására lesz rajz-földrajz szakos tanár. A képzőművészet és a kultúra iránti vonzalom áthatja életét, s tanárként a hagyományos tanítási módokat megtörve, emberséget tekintve is kreativitással teszi színessé es feledhetetlenné tanítványai diákéveit.

Később tervező grafikusként hazai és nemzetközi kiállítások design-jait készíti, s ismeretségi-baráti körébe tartoznak a hazai kulturális élet jelentős alakjai, mint Felföldi Anikó színművésznő, Lossonczy Tamás festőművész-grafikus, vagy Papp Oszkár festő- és képzőművész.

Örök értékmentőként 2003-ban létrehozza a "Színészkönyvtár" nevű honlapot, amely idővel színházi, színháztörténeti területen is nevet és jelentőséget vív ki, s Taki – a hivatalos magyarországi színháztörténeti intézmények mellett – központi alakjává és méltó szereplőjévé válik a földi életüket már lezárt hazai színházi emberek életmomentumai és hagyatékai összegyűjtésének, rendszerezésének, s a "Színészkönyvtár"-ban megjelenő szócikkekben – jelentős kutatómunkát követően – életútjuk és tevékenységük felidézésével állít Nekik emléket.

Színházzal, színházi emberekkel kapcsolatos gyűjteménye idővel az ország legjelentősebb színháztörténeti magángyűjteményévé növi ki magát, "a mi Takink"-ként bizalmába fogadja és szívébe zárja Őt a színházi és színháztörténeti szakma jelentős számú szereplője, s Ő maga – színes egyéniségével – kezdeményezőjévé, szervezőjévé és megvalósítójává lesz neves színháztörténeti eseményeknek, kiállításoknak, megemlékezéseknek. Nevéhez fűződik többek között a Bársony Rózsi, Kiss Manyi, és a Rodolfo 100 című tárlatok létrehozása, de általa születik meg Huszár Károly, közismert nevén Huszár Pufi, a némafilmes korszak világhírt szerzett, nagy nevettetőjének kiállítása is Verőcén, amelyre a művész jelenünkben élő rokona, Papp Olivér író így emlékszik vissza:

"Takács István a kétezres évek elején keresett meg, amikor a Huszár Pufi-életrajzi cikket írta. Találkoztunk néhányszor, az életrajz írásának végére pedig az egyik legjobb barátommá vált, örök ajándékként számomra. 2011-től könyveim borítójának tervezője lett, elsőként Huszár Pufi, általam újra kiadott könyvének, az Egy kövér ember meséinek grafikai tervét készítette el, majd sorra a többit, egészen utolsó közös munkánkig, a 2020 végén megjelent Alabama-keringőig. Taki szívén viselte mindazt, »ami egykor színház volt« (ahogyan a Színészkönyvtár szlogenje is szólt), benne rengeteg, mára méltatlanul elfeledett emberrel, köztük rokonommal, Huszár Pufival, kinek emlékére kiállítást tervezett, és valósított meg Verőcén, Pufi bácsi utolsó, de sokat hangoztatva »egyetlen igazi« lakhelyén. Az általa megálmodott fantasztikus plakátok, életrajz-töredékek mellett személyes tárgyak is bemutatásra kerültek. Ez a csodás anyag már nemcsak Huszár Pufinak, hanem Takács Istvánnak is emléket állít. Taki ezt írta a Pufi-életrajz végén: »ne feledjük el nevét sohasem…« Magam pedig azzal zárom ezeket a sorokat: Takács István rengeteget tett a már feledésbe merült egykori színészek, színésznők, színházi emberek emlékezetbe való visszaemelésével– ne feledjük el hát az ő nevét sem, soha."

Taki a 2017-es esztendőtől a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ kiállításszervezője és grafikusa – az önkormányzat Manninger Miklós-díjjal ismeri el tevékenységét 2020-ban; 2019-ben Ő lesz a Magyar Karikatúra Szövetség elnöke.

Szerénysége, emberszeretete, melegszívű közvetlensége mindenkit magával ragad, aki kapcsolatba kerül Vele – mindig azt keresi, hogyan emelhet másokat, hogyan szolgálhat ügyeket, hol tehet színesebbé, vidámabbá, hol adhat és gyarapíthat. Olyan Ő, mint egy kis varázsdoboz, amelyből kifogyhatatlanul, váratlanul-spontán kerülnek elő anekdoták, kedves és vicces történetek, vagy éppen mély tanulságokat hordozóak, vagy érdekes, személyre szóló tárgyak, s az ember maga sem érti, "honnan van Neki ennyi, és pont az és pont olyan, aminek a másik ember igazán örül"…; az ember lelke természetes módon melegszik fel a közelében, és néhány pillanatra nyugalomban és derűben pihenhet meg az élet sodró forgatagában.

Ránk hagyott örökségét a szívének kedves, életét vezető Weöres Sándor-idézet fogalmazza meg csodálatosan:

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni,
cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a
létra."
(Szembe-fordított tükrök)

A Takiról készült fotó forrása:
Takács István személyes Facebook profilja
https://www.facebook.com/stevetaky     
  

Taki a "Színészkönyvtár"-ról, kapcsolódó kiállításokról, és már nem élő, nagy színművészeinkkel való élményeiről mesél az alábbi felvételen, a "hatoscsatorna" "Nagykörút" című műsorában: