Taki 2003-ban azért hozta létre a "Színészkönyvtár" nevű online magyar színházi adatbázist, majd később az ugyanezen a néven működő Facebook-közösséget, hogy adhasson általuk az embereknek.
Halálával lezárult a honlap működése, és idővel a Facebook-közösség működése is megszűnt.
Mivel Taki személyes profilja nem lett emlékoldallá nyilvánítva, s emiatt bármikor törölheti azt a Facebook rendszere, így a "Színészkönyvtár" csoportban lévő, mindig kedves hangvételű, tartalmilag színes, értékes posztjai is megsemmisülhetnek.
Szeretném tovább menteni mindazt, amit Taki jó szívvel nekünk szánt. Így ebben a blogban, csakis a szükséges, minimális változtatásokkal teszem közzé Taki általam lementett "színházas" és ahhoz kapcsolódó posztjait – s bízom abban, hogy minket a létezés túloldaláról figyelve örömét leli abban, hogy mosolyokat lát az arcunkon és örömöt a szívünkben.
Az egyes posztok mellett feltüntetem az egykori, eredeti közzététel dátumát és helyét, és a jelenleg még élő linkjét is. Bízom abban, hogy mindezzel jó érzésű pillanatokhoz juttathatom a kedves Olvasókat.
/A fotó forrása: Taki személyes Facebook-profilja
https://www.facebook.com/stevetaky/
A régi Nemzeti Színház, amelynek alapjait egykor maguk a színészek is ásták ki, de hordta a földet és a téglát Pest nagyszámú polgársága örömben, vidámságban és határtalan szeretettel.
Felismerik, hogy az "Egri csillagok" vacsorajeleneténél kik "malackodnak" a sült malac körül?
Így nézett ki a frissen megépült Vígszínház 1896. május elsején. :-)
Ábrahám Pál "3:1 a szerelem javára" című operettjét a két akkor már külföldön is keresett és kedvelt hazai sztár tehetségére írta: Bársony Rózsiéra, és Dénes Oszkáréra. A ősbemutatón is ők játszották 1936-ban, a Royal Színházban. A nevezetes Black Walk jelenetet látjuk kettejük előadásában, Angelo fotóján.
Egy régi színházi hetilap plakátja, amelyet a később Oscar-díjat kapott Vértes Marcell rajzolt.
(Marcel Vertès – Best Art Direction and Best Costume Design / for his work on the 1952 film "Moulin Rouge".)
Hetven évvel ezelőtt Nagykovácsi Ilona volt a címlapon. Az akkori legnagyobb példányszámú hetilap, a "Magyar Rádió" címlapján lenni igazán népszerű dolognak számított, és csak a valóban nagy közkedveltségnek örvendő személyek, énekesek, színészek, ritkábban politikusok foglalták el az újságos árudák főhelyein álló lapborítót.
Az egyik legkedvesebb jelenetem... "Szindbád" – Latinovits Zoltán, és Dayka Margit kettőse...
A Király utca a Király Színházzal, 1912-ben.
A Király utcában még akkor villamos járt... :-)
Vannak, akik még talán emlékeznek az Orion űrhajó kalandjaira. Ez a nagy sikerű sorozat bejárta több hullámban is Európát. Nálunk is vetítették, és emlékszem, kiürültek a pesti utcák, amikor egy-egy rész ment a tévében. Azt talán kevesebben tudják, hogy a kosztümöket, ruhákat, a frizurát a magyar Bárdy Margit tervezte és a kivitelezésnél is aktívan...
Vannak pillanatok, jelenetek a filmtörténetben, amelyek belénk ivódnak, átjárnak bennünket, velünk maradnak az életünk során. Ha akarjuk, ha nem, hozzánk tartozóvá válnak. Őze Lajos egyik legmegrendítőbb alakításának jelenete számomra ilyen "Az ötödik pecsét" (1976) című filmben. Természetesen Márkus, Latinovits, Bencze Ferenc, Dégi, Horváth Sándor...