Taki 2003-ban azért hozta létre a "Színészkönyvtár" nevű online magyar színházi adatbázist, majd később az ugyanezen a néven működő Facebook-közösséget, hogy adhasson általuk az embereknek.
Halálával lezárult a honlap működése, és idővel a Facebook-közösség működése is megszűnt.
Mivel Taki személyes profilja nem lett emlékoldallá nyilvánítva, s emiatt bármikor törölheti azt a Facebook rendszere, így a "Színészkönyvtár" csoportban lévő, mindig kedves hangvételű, tartalmilag színes, értékes posztjai is megsemmisülhetnek.
Szeretném tovább menteni mindazt, amit Taki jó szívvel nekünk szánt. Így ebben a blogban, csakis a szükséges, minimális változtatásokkal teszem közzé Taki általam lementett "színházas" és ahhoz kapcsolódó posztjait – s bízom abban, hogy minket a létezés túloldaláról figyelve örömét leli abban, hogy mosolyokat lát az arcunkon és örömöt a szívünkben.
Az egyes posztok mellett feltüntetem az egykori, eredeti közzététel dátumát és helyét, és a jelenleg még élő linkjét is. Bízom abban, hogy mindezzel jó érzésű pillanatokhoz juttathatom a kedves Olvasókat.
/A fotó forrása: Taki személyes Facebook-profilja
https://www.facebook.com/stevetaky/
Mensáros László az öltözőben, fellépésre várva pasziánszozott. Valahogy kikapcsolta a mechanikus mozdulat, a kártyák egymáshoz igazítása. Egyfajta rítus lett ez nála. A külvilág lekapcsolásának, háttérbe sorolásának a rítusa. Csak a kártya volt meg ő, meg a szerep, és az a lap, ami épp következett. Amikor elment, hosszú ideig úgy hagyták az...
A harmincas évek elején Németország-szerte divatba jött, hogy mozicsillagok ajándék fényképeit helyezik el egy-egy tábla csokoládéban, vagy a kávécsomagolásban. Nagy divat volt ezen kis képek gyűjtése, cserélgetése, a "teljes sorozat" összegyűjtése... és nem mellesleg fogyott a kérdéses termék is... Mára csak ezek a kis képek maradtak meg...
A...
Az egyik kedvenc képem. :-) :-) :-)
Istenem, gyerekkoromban mennyi-mennyi diafilmet néztünk barátokkal, egyedül... tanárkoromban, meg reggeli ügyeleten álmos kisdiákok imádták a félhomályban tekerődző regényes történeteket olvasni, vagy a felolvasót hallgatni. Az egykori magyar filmekből készült képes regények meg egyszerűen a kedvenceim voltak... (Fene tudja, hova keveredtek a...
Azt tudták, hogy Felföldi Anikó idén, a Magyar Operett Napja alkalmával Életmű Nagydíjat kapott?
Musical, operett, zenés-táncos műsorok sora; a napfényes Itáliában egykor Bársony Rózsi sok ezer szereplő közül neki adta át a stafétát Triesztben, a RAI Olasz televízió élő adásában, hogy ezentúl ő hivatott folytatni Daesy Parker szerepét helyette a...
Márkus László és Latinovits Zoltán együtt kezdték a pályát Debrecenben. Nagyszerű társulat volt akkoriban egyébként ott. (Többek között Lőte Attila, Mensáros László, Tyll Attila, Simor Erzsi...) Latinovits ezt a képet küldte Márkus Lacinak emlékeztetőül, és emlékül... Csoda volt mindkettő...
Elment a nagy operettgeneráció utolsó csodája, Zentay Anna.
2003-ban így vallott pályafutásáról:
"Mint prózai színésznő Goldonit, Molière-t játszottam a szegedi teátrumban, majd váltottam, operaénekesnő lettem, de 1950-ben a Fővárosi Operettszínház direktorának, Gáspár Margitnak nem tudtam nemet mondani, átszerződtem a fővárosba. Akkoriban formálódó...
Egy sok évvel ezelőtti szüreti kép – bensőséges, vidám, szeretetteli és szívet melengető... legalább is az enyémet... ha nem bánják meg önzésem, közreadom.
Ne szomorkodjunk, még ha néha baj is ér.
"Fel a fejjel" – mondja Latyi egy puszi fejében, B. Müller Magda egykori standfotóján (1954).
Peti bohóc (Latyi) és Aida, az elefánt a Jackson cirkusz holtfáradt társulatával a német határ felé poroszkál. 1945 tavaszán járunk, a II. világháborúnak már csaknem vége, de az országban még dúlnak a harcok. A...
Istenem, már negyven éve szinte napra pontosan, ez a fénykép (én fotóztam) 1977. november 25-én Szegeden készült, a Szegedi Tanárképző Főiskola klubjában, ahol Sándor György adta elő a "Bokszkesztyű és rózsa" című előadását. Az előadóest akkor már nyolcadik éve ment szerte az országban, sok-sok előadásban. Látta, vagy hallotta valaki ezt az estet...