(Timár József
halhatatlan színművész
és minden nagyjaink emlékének)
Bolond-e, ki sírok között
bolyong hangtalan?
Némán, szó nélkül suttogva imát,
kérlelő óhajt sóhajtva a szélbe,
mely csintalan kering,
suhan körbe-körbe,
s melynek nem számít,
hogy holt vagy élő,
a lét néki idő nélkül
örökké égő
s lüktető vágy,
mi vonzza és húzza
édesdeden magához
hol kacagva, hol ríva…
Bolond-e hát,
ki sírok között bolyong,
s ki hallja, hogy a szelek szárnyán
megzendül a kolomp?
‒
valakit hív éppen…
S a sírokra nyugvók neve írva,
hol csúnyán, hol szépen,
hol arannyal, hol fénnyel,
hol már éppen csak
derengő egy ép jel,
mert oly rég volt,
hogy belészállt a lélek…
Vajon szólt-e néki
zümmögő, búsító ének,
mikor koporsója fedele zárult,
s könnyek hulltak-e reá?…
Csönd mindenhol.
S mélybe rejtve életek.
Melyek ugyan egykor voltak,
de a bolyongó tudja:
ők is élők,
nem holtak.
Csupán más az a világ,
melybe egy darabnyi időre
belehulltak.
/Saját költeményem,
született Budapesten, 2025. augusztus 23-án/
Lábass Juci (született: Lábass Julianna; Zilah [Szabadka?], 1896. július 22. – Budapest, 1932. augusztus 24.), a tragikusan fiatalon eltávozott magyar színészművésznő síremléke a Fiumei úti Sírkertben látogatható.
Benedek Lajos (Miskolc [Pest?], 1857. december 2. – Budapest, 1890. december 26.) magyar színművész, az egykori, első Nemzeti Színház tagjának síremléke a Fiumei úti Sírkertben látogatható.