Egressy Gábor - színész, rendező, direktor, műfordító

Egressy Gábor (Galambos Gábor / Lászlófalva, Borsod megye, 1808. november 3. – Pest, Magyarország, 1866. július 30.) drámai színész, rendező, direktor, műfordító síremléke a Fiumei úti Sírkertben látogatható.

(A síremlékről készült fotók és a sír pontos helye az életrajz-összefoglaló végén találhatók.) 

Az alábbi életrajz-összefoglaló részlet az egykor Taki által megírt Egressy Gábor-életrajzból, amely a "Színészkönyvtár" nevű internetes adatbázisba készült, és abban volt szabadon hozzáférhető. Helyenként kiegészítéseket, pontosításokat eszközöltem… de csupán annyira, amennyire szükségét láttam. Így kedves Olvasóim javarészt az eredeti Taki-írást olvashatják azon kevesek közül, amelyek megmaradtak. 

Egressy Gábor életútja részletesebben

A gyermekkor

A Borsod megyei Lászlófalván születik, Galambos Gábor néven. Szülei szigorúan nevelik öt testvérével egyetemben. Fontos megemlítenünk, hogy bátyja a később született Egressy Benjaminnak (1814–1851), akit Egressy Béniként ismer azóta is a magyar zeneirodalom, s aki fájdalom, alig 37 évesen hagyja el az árnyékvilágot, tüdőbajban. Édesapjuk, kiváló szónoki és zenei tehetséggel megáldott református lelkész, nagyobbik fiából is papot szeretne nevelni, amely rögös, de mégis biztos megélhetés akkoriban. Az ifjú Gábor a közeli Miskolc városban tanul, 1818 és 1826 közötti időszakban. Tizenöt éves, amikor 1823-ban megnyílik itt, Miskolcon a kőszínház. Valószínű, az előadások nyomán támadt élmények vezetik a színészi pálya felé.

A színi pályán

1826-ban lép először színpadra hivatásos társulatban, mégpedig Rozsnyón, Gombos Imre "Szent a törvény, szent az esküvés" című színdarabjában adja Angelo szolga szerepét. Ez a fellépés végleg megpecsételi Gábor sorsát, és a papi pálya lehetősége végképp bezárul mögötte, bár édesapja korábban már két ízben is erőszakkal visszahozza őt a színjátszóktól a papneveldébe, de a harmadik elszökését követően végképp színész lesz.

Kassai esztendők

Ő mindenre ajánlkozik, csak maradhasson – súgónak és kardalosnak szerződtetik. A társulat öt évig játszik Kassán. Eleinte Berzeviczy Vince, később Csáky Tivadar gróf irányítása alatt. Nyaranként kirándulásokat tesznek Eperjesre, Bártfára, Ungvárra, Beregszászra, Máramarosszigetre, Kolozsvárra, Nagyváradra, Debrecenbe, Miskolcra, Aradra, Temesvárra, Nagybecskerekre. Az erdélyi dalos társulat kardalnokaként így hát hosszabban időz Kassán, ahol egyebek mellett a "Bánk bán" ősbemutatóján is játszik, ahol Ottót alakítja (1833. február 15. Kassa). Egyébiránt a darab színrevitelét az az Udvarhelyi Miklós szorgalmazza, akinek tíz esztendeje Katona maga olvassa fel a darabját.

1831-ben, azaz 23 esztendősen itt, Kassán feleségül veszi kolléganőjét, az akkor 15 esztendős Szentpétery Zsuzsannát (1816–1888), s varázslatos módon házasságuk valóban egy életre szól. Holtukban is, a Kerepesi temetőben egy sírhelyén nyugszanak. Zsuzsanna egyébként a kor egyik legkitűnőbb színészének, Szentpétery Zsigmondnak korán árvaságra jutott húga, akit Déryné fogad örökbe, és ő neveli anyaként a gyermeket, majd Zsuzsi nagy döntésekor is áldását adja a házasságára. Három gyermekük születik, két fiú- és egy leánygyermek. Ákos 1832-ben, Etelka 1835-ben, és Árpád 1836-ban látta meg a napvilágot. Ákos (1832–1914) és Árpád (1836–1869), maguk is színésszé lesznek, bár Árpád egy ideig csupán inkább segédszínészként működik, Etelka (1835–1909), a leányuk pedig Telepy Károly festőművész felesége lesz. 1833-ban a társulat kettéválik. Egy része a truppnak Kolozsvárra megy, míg a társulat másik része a budai Várszínházhoz kerül. Egressy Gábor a kolozsváriakkal tart családostul.

Egressy a kezdetekről

"... az én koromban a kezdő a pályát szükségképp a színlapok írásával kezdette, szükségből szét is kellett a lapokat hordania, közreműködni a színpadépítés körül, festéket tört a díszítőknek, segített ennek a díszleteket festeni s fölállítani, a lámpákat öntötte és gyújtotta, másolta a darabokat, működött mint szereplő színész, táncos, kardalnok és magánénekes, egypár jelmezét át- meg átalakította százféleképpen, mert ugyanazon öltönyből kellett kitelni a magyar fényes dolmánynak és a német lovag öltönynek, különböző részletekkel, mert ki-ki maga tartozott ellátni magát az előadás minden kellékeivel..."

A Nemzeti Színház tagja

Néhány vándortársulati esztendő után 1835-ben már Budán, a Várszínházban lép fel, ahol az egykori kassai társulat másik fele már két esztendeje is itt játszik. A társulathoz szegődik, amelynek akkori vezetői Fáy András és Döbrentei Gábor, aztán később Döbrentei egymaga vezeti a színházat. Itt olyan neves kollégákkal dolgozhat együtt, mint Déryné, Kántorné, Lendvay és Megyeri. Első fellépése: 1835. április 8-án történik az "Őrültek háza Dijonban" című színdarab Eberhard-szerepében.

A korabeli kritika így szól alakításáról:

"8-án az »Őrültek háza Dijonban« czimű szinjátékban Egressy ur (Eberhard) legelőször lépett fel mint a társaság uj tagja. Ezen fiatal művészben ismét jeles szinészi idomokat, különösen kellemes hangot, szép előadást, kivált az érzékeny helyeknek belsejében is érzett gyengéd kifejtését, helyes mimikát, s ezeken kívül csinos termetet is leltünk. Nagy reménységet nyujtott mai szerepe a jövendőkre is, s őt a számos közönség ismétlett tapsokra és előhivatásra méltatá."
("Honművész", 1835. április 12., 3. évfolyam, 30. szám)

Mindennap más és más darabot adnak, mert a közönség jó, ha egy estére-valót ad ki egyszerre. Ez rendkívül fárasztó a színházi embereknek, mert szinte napi tanulást feltételez, és ráadásul főképp idegen mű megy, magyar dráma alig, de mint mondják: ezek köszörűkövek, amelyen kiélesedik az elme és a talentum. Ekkoriban Egressy a budai Várban bérelt lakásban él három gyermekével és feleségével, aki szintén játszik a Várszínházban, bár mondják, a fiatalasszonynak nincs nagyobb tehetsége, pusztán kell a pénz a megélhetéshez. Itt, a Várszínházban játszó színészek közt válogatja ki a Nemzeti Színház akkor szerveződő alaptársulatának két intézője, Fáy András és Döbrentei Gábor a leendő Nemzeti Színház társulatát, amelybe meghívást kap Egressy is.

Hiába a szerződés, ekkoriban még csak a színház alapjait ássák Pesten, a Kerepesi úton. Közben német vendégszínészek érkeznek, akik játéka kapcsán felmerül az igénye a német nyelv ismerete iránt. Önszorgalomból megtanul németül, korábban nemzeti érzései gátolják ebben. Tudniillik az elnémetesedő Magyarország számos lakóját bosszantja a német kultúra prioritása, így őt is, és juszt sem tanul meg németül. Most viszont lemásolja, és lefordítja G. E. Lessing "Hamburgi dramaturgiá"-ját, a kor német színjátszásának egyik kimagasló elméleti munkáját. Rájön, hogy tudatosan kell készülnie a nemzet első színházának felvirágoztatására színészként.

Bécsbe utazik – saját költségén – tanulmányútra, 1837 elején. Gyalog vág neki a hosszú útnak, meg szekérrel, hajóval, és ismét gyalog, majd újfent szekérre kéredzkedve néhány nap alatt Bécsbe ér, nagybátyjánál száll meg és hosszasan tanulmányozza a Burgtheater működését, színjátszási szokásait, és egyéb szervezeti felépítését. Hazatérvén 1837 augusztusában, a nemzeti színházi (amely színházat ekkor Pesti Magyar Színháznak hívnak) idény is elindul itt Pesten. A nyitóesten ő játssza a Költő (Vörösmarty) szerepét, Vörösmarty az "Árpád ébredése" című prológusban, valamint a "Belizár" című szomorújátékban Alamir szerepét. Később még két ízben folytat tanulmányokat Bécsben, a Burgtheaternél.

A színház szerepének fontossága

"... nem foghatnók meg, ha magyaroknak nem születünk, hogy hazában, hol oly kevesen olvasnak és gondolkoznak, hol az irodalom oly szűk körben mozog, miképp nem lehet akarni orgánumát az eszmének, oly széles határkörűt, mint ez: intézetet, mely eszmélkedésre, polgári öntudatra ébreszt, intézetet, hol a népek és idők nagy eszméit, tökélyeit, s hitványságait, dicsőségét vagy szégyenét művészet bírálja meg, egyszerre nagyobb tömeg előtt, mint az olvasóközönség egész Magyarországon, miképp nem akarhatni közintézetet, mely a holt betűnek hangot, életet ad, hol a szózat gyakorolja hatalmát, hol élő példa szól, mely vonz, míg a szó tanít. Mert ki ne tudná, minő hatalma van a kimondott szónak, az édes anyanyelv bájosan zengő hangjának, az írott szó felett!... »nem érünk rá, fontosabb teendőink is vannak« – mondják. Valóban különös: Mintha egy éhes árvai tót mondaná, nem ér rá ebédelni, vagy egy beteg rab, hogy nem érkezik élni, vagy egy mámoros bonvivant, hogy nem ér rá kijózanodni... Üssétek bár föl a törvénykönyvünk utóbb lapjait. A teendők nem sorban, hanem körben állanak – egymás mellett, nem egymás után. Körben mozognak a világok és a természetben minden. ...ma vetünk, holnap arassunk. Kinek adunk tehát? Egyeseknek? S miért? Ingyen? Vajon nem esztelenség volna a nemzettől egy éhes naplopónak adni kenyeret, midőn magának sincs? Ha tehát ad a nemzet, ad annak, aki visszafizetheti: vagy inkább fizet a nemzet annak, akitől nem kapott, fizet addig, míg viszont fizettethetik, aztán pedig azt mondja kiszolgált emberének, hogy – odább!"
(Részlet Egressy Gábor: "Színház és nemzet" című tanulmányából, 1846)

Az európai színjátszást tekinti mértékadónak

Egressy családostul átköltözik Pestre, a Kerepesi út és Síp utca sarkán álló Salvator Patika felett laknak. Ugyanezen ház másik lakásaiban lakott Déryné, meg Kovátsné is. Sőt, az 1838. március 14-én bekövetkező árvíz is itt éri őket, és Egressy csónakja szabadítja ki mindnyájukat. A színházában vezető feladatokat kap, amely nagyobb fizetséggel jár, és ez némiképp enyhíti a szűkölködésüket. A "Kétalakú", a "Vasálarcos", a "Kean", a "Lear király", a "Marót, macsói bán" című darabok címszerepeiben játszó Egressyt nem kisebb szemek figyelik rendszeresen és kritikusan, mint Vörösmarty Mihály és Bajza József. A repertoár egyébként a várszínházival sokban megegyező, már csak a színtársulat összetétele miatt is, akik jórészt a Várszínház tagságából toborozódtak.

Egressy 1838 tavaszán Bécsbe megy tanulmányútra, és Bécsből küldi felmondólevelét Bajza Józsefnek, aki addigra már a Nemzeti Színház direktora. Schodelné a színház legkiválóbb opera-énekesnője, ám zsarnoki viselkedésével tűrhetetlenné teszi a színészek helyzetét, és tiltakozásul Egressy megválik a színháztól. Egressy sokkalta önérzetesebb, semhogy eltűrje ezt az önkényeskedést. Egy évadnyi időszakot követően elhagyja tehát a Nemzeti Színházat, és vidéki társulatokhoz szerződik, rövidebb-hosszabb időre. Játszik Debrecenben, Nagyváradon, majd Kolozsvárott lép színre, többnyire zsúfolt házak előtt, és lelkes ünneplésben van része mindenütt, amerre csak jár. 1838. november 15-én jelenik meg ismét Pesten a Nemzeti Színház közönsége előtt, Moór Ferenc szerepét formálja a "Haramiák" című színdarabban. A lelkes publikum nagy tapssal fogadja a visszatérő művészt. Címszerepek és főszerepek várják itt, Pesten. A vidéki ismertség és nagyobb fizetség azonban erős késztetést jelent számára, és az 1840. május 2-ától augusztus 3-áig terjedő időszakban tett vidéki játékainak mérlege 1996 ezüstforintot tesz ki, amely jócskán meghaladja a színházbeli bevételeit.

Egressy baráti köre

Barátai korának legtehetségesebbjei, a magyarság szellemi vezető személyiségeiből kerülnek ki. 1838 telétől fogva az akkori (Pest város) Sebestyén téren levő Csiga vendéglőben találkoznak előadások után, Vörösmarty Mihály vezetése alatt. Vörösmarty mellett gyakran itt találni Pulszky Ferencet, Bajza Józsefet, Henszlmannt, Gaált, Tóth Lőrincet, de megfordul itt Érdy, Erdélyi, Garay, Bártfay, Stuller, Pétery, valamint a színészkollégák közül Lendvay Márton és László József, no és a testvér, Egressy Gábor is. Jobbára vitáznak, világot váltanak, élcelődnek, adomáznak, s gyakran szavalnak és énekelnek. Ebből a társaságból nő ki később a nagy jelentőségű Nemzeti Kör is. Eljárnak vidékre, a fóti szüreteken köszöntik rendszeresen az özvegy Fáynét, vagy gróf Ráday Gedeonnál járnak Ikladon és Pécelen, elmennek Zugligetre (agyag-) galambvadászatra. Egyszóval összetartó kis társaság egyik központi alakja Egressy, aki számos más szellemi nagysággal tartja a kapcsolatot a "Csiga-kör"-ön kívül is. Állandó összeköttetésben áll Kazinczy Gáborral, Csató Pállal, Szemere Pállal, Erdélyi Jánossal, Kuthy Lajossal, valamint Szigligeti Edével.

Egressy sok mindenkivel szembekerül szemlélete miatt

1840-ben a Pesti Magyar Színház elnevezés Nemzeti Színházzá válik. Játszanak operát a zenés műfajok közül, és prózát, vígjátékot, szomorújátékot, drámát egyaránt. Egressy a próza elkötelezett híve, és miután szerepkörében visszaszorul a zenés műfaj, előrelépésével nyíltan támadja az operaműfaj színházbeli megjelenését. Sokakkal kerül emiatt konfliktusba, egyebek mellett igazgatójával. Nem látja a zenés műfaj elsöprő erejét a már meglévő német zenés színházakkal szemben. Egressy jövedelem-emelést kér a prózai műfaj képviselőinek, ám Kossuth, aki nemrég jött ki börtönéből, és adott pillanatban a "Pesti Hírlap"-ot szerkeszti, cikkben támadja a prózai műfaj szószólóját, Egressyt. Polémia és komoly elméleti vita támad Kossuth és Egressy közt, amely egyet nem értés még később, a Világos után bekövetkező törökországi emigráció során is kiújul közöttük. Egressyt Kossuthot bíráló megjegyzései miatt a hazai szellemi élet képviselői hazafiatlannak tartják, és Egressy el nem ismerésének egyik talpkövét adják a Kossuthra irányuló kritikái. S mindemellett: az irodalmi német nyelv tökéletesítése mellett Egressy nagy hangsúlyt fektet a francia nyelv elsajátítására. 

Európai tanulmányútja

1843. november 3-án útnak indul újabb tanulmányútjára, ám ezúttal nem kisebb a célállomás, mint Párizs. Sokesztendei jövedelmét fordítja erre az utazásra, amelyen végig úti jegyzetet vezet. Bécsben megtekinti a színházakat, amelyekben valósággal otthon érzi magát. Szekéren Linzbe döcög, és útközben elidőz a melki apátságnál. Aztán Regensburg nyűgözi le. Linztől Salzburgig vasúton megy, de persze, akkoriban jobbára lóvontatású az eszköz. Münchenben operába jár, és nagy hatással van rá egy márványszobor, egy alvó szatírt ábrázoló, amely "annyira él, hogy örökké fogok rá emlékezni" – írja.

November 21-én érkezik Párizsba, amely első pillanattól fogva lenyűgözi. "Oh Istenem, hol vegyek időt és pénzt, mindent, mi itt van, tudni, ismerni, látni?" Lenyűgözi a poros és gyakorta sáros Pest után a sok kikövezett utca, a középületek, parkok, és a múzeumok, gyűjtemények sokasága. Találkozik személyesen Victor Hugóval, Casimir Delavigne temetésén, valamint Joseph Isidore Samsonnal, Mélesvillet-vel. Figyel, vizsgálódik, észreveszi az eltérő dikciókat a színpadokon, lenyűgözi a színházi világ sokszínűsége. Elképed, hogy akkoriban Párizsban 4 nemzeti színház, 2 drámai és 2 zenés színház működik, a 16 népszínház, és 20 kisebb és apróbb színház, és az egy olasz operatársulat mellett, és összevetése a pesti viharos viszonyokkal elkeseríti. Párizsban Egressy újszerű színjátszást lát, és ez erősen befolyásolja a későbbi fejlődését.

1844 elején ér haza Párizsból, és hamar ágynak esik, ami azért is okoz gondot, mert jövedelem nélkül marad a családja. Ekkor a színház igazgatója Bartay Endre, aki tiszteli Egressyben az européer szemlélet hazai nagykövetét, és bár személyesen nem látja játszani az igazgatása alatt, előleget utal ki számára. Később nagyobb feladatokkal bízza meg, és Egressy főszerepek sorát játssza el Bartay bizalmának köszönhetően. Hazatérve lelkes tolmácsolója a francia romantikus drámairodalomnak, és ha lehet, még lelkesebb híve Shakespeare drámáinak. Lefordítja a "Macbeth"-et, "A makrancos hölgy"-et, és társfordítóként részt vesz a "Coriolanus", a "IV. Henrik", és a "Tévedések vígjátéka" magyarra fordításában.

Egressy és Petőfi barátsága

1844-ben, a "Macbeth" előadását követően ismerkednek és kötnek egy életre szóló barátságot. Egressy ugyan 15 esztendővel idősebb Petőfinél, de szellemük, érdeklődésük, lelkesedésük és szenvedélyük rokon. Egressy csodálja és őszinte barátsággal szereti Petőfit, és viszont, Petőfi elragadtatással van Egressy művészi játéka iránt, és azon kevesek egyike Egressy, akinek a véleményét respektálja. Előadások után gyakran vannak együtt, sőt, egy időben Petőfivel egy házban is laknak, s elég gyakran jár hozzájuk ebédelni vasárnap később is a nagy költő. Korábban mint színészkollégát, Egressy kérésére alkalmazzák Petőfit, Egressy jutalomjátéka idején a Nemzeti Színházban, ahol költőnk Szigligeti Ede, "Szökött katona" című népszínművében adja egy előadás erejéig Gémesi szerepét (1844. október 12-én; nótárius az első felvonásban, majd iparlovagként jelenik meg a harmadik felvonásban). Egressyről írott kritikája kapcsán, valamint a róla írott versével emeli Egressyt örök időkre a Parnasszus legmagasabb fokára, amit később kortársai mind gyakrabban elfelednek.

(Az említett vers alább elolvasható.) 

Az 1848-as forradalom első estéje

Épp vidéken játszik ez idő tájt, de a forradalmi hangulat még idejében Pestre csalogatja. Csatlakozik a forradalmi ifjúság tevékenységeihez. Azon a nevezetes március 15-én este a Nemzeti Színház "Bánk bán"-előadását a felkorbácsolt hangulatú tömeg gyakorta szakítja meg bekiabálásaival, az előadás közepe körül járva aztán a "Talpra magyar"-t skandálja a nép, mit sem törődve a színpadi történésekkel. Egressy leveti Petur bán színpadi jelmezét és fekete díszmagyarba öltözik, így penderülve ki a színpad közepére. Elszavalja a "Nemzeti dal"-t, olyan hévvel és átéléssel, hogy az egész színház visszhangozza a refrént... A szavalatot hatalmas üdvrivalgás zárja, amelyben Petőfit és Egressyt éltetik felváltva; a szabadságharc kitörésekor pedig beáll nemzetőrnek.

Egressy a szabadságharc idején

Egressy kiveszi a részét a szabadságharc eseményeiből is. Nyári Pál, a honvédelmi bizottmány helyettes elnöke, Szeged kormánybiztosává nevezi ki: "... Egressy Gábor, ki eddig biztosi minőségben, lélekéberség, hazafiúi buzgalom, erély és tevékenység által magát különösen kitüntette, Szeged városára és vidékére teljhatalmú kormánybiztos gyanánt küldetik ki." Megbízatása két hónapig tart, amely alól Kossuth menti fel. Ekkor gerillacsapatot, úgynevezett szabad-csapatot szervez Észak-Magyarországon, és egy alkalommal, portyázás közben megsérül. Később, felépülésekor részt vesz Buda ostromában.

Petőfi elvesztése

1849-ben csatlakozik Bem csapatához, és útközben Mezőberényben találkozik Petőfivel, aki feleségével és Zoltán fiával készül Aradra menni. Találkozásuk alkalmával Petőfi megváltoztatja eredeti tervét, és Egressyvel tart tovább Bem seregeihez, Nagyváradra. Az Ojtozi-szorosban találkoznak Bemmel. Aztán amikor Bem Marosvásárhelyről Lüders ellen indul Segesvárra, Petőfi hajthatatlanul vele akar menni. "Tudod, nem tudok az Öregtől elmaradni – mondja Egressynek –, akár visz, akár nem, én megyek" – és elindul kis vászonkabátban Bem után. Egressy néhány nap múlva hallja a hírt, hogy Segesvárnál Bem súlyos vereséget szenvedett, az 1200 ember ütközött meg 16 000 orosszal. Bemhez üzen Petőfi végett, de csak annyi hírt hall, hogy egyik szárnysegédje látta az országúton keresztülfutni, talán a kukoricaföldek felé tartott – a csata idején... de több hír nem érkezik a barát felől. Múlnak a napok, és minden perc csupa aggodalom. Petőfiről semmi hír. Így ír naplójában: "... Már tíz napja, hogy Sándor odavan. Ez borzasztó. Elfogva nincs, mert Bauer, kit a muszkák Segesváron elfogtak, ide visszaszökött, s az ott Sándort a foglyok között nem látta, sőt róla nem is hallott. Már bizonyosan vége van... Vagy kozák döfte le, vagy az oláhok verték agyon... Engem ő hívott ide: tehát nincs mit magamnak a szememre vetnem. De mégis... ha Berénybe félórával később érkezem: ez vele nem történik..." Petőfiről nem jön hír soha többé, és Egressy élete végéig sem tudja kitépni agyából a vádaskodó gondolatokat: "... ha Berénybe félórával később érkezem: ez vele nem történik..." Öregsége idején is Petőfit emlegeti gyakran, magát hibáztatja a nemzet költőjének haláláért.

Száműzetésben

A világosi fegyverletétel után Orsován keresztül hagyja el az országot sokadmagával, és Törökországba emigrál, kezdetben Vidin városában él Kossuth, Bem, Perczel, Mészáros, Guyon, Dembinszky, Batthány Kázmér, Monti gróf társaságában. Néhány műsoros est megszervezésében vesz részt itt. Három hónap elteltével pedig Sumla (ma: Sumen) városába szállítják őket. Itt kezd törökül megtanulni. Kossuth, Bem már ez időre jól ír és olvas török nyelven. Felajánlják neki, hogy Isztambulban vállaljon rendezői állást az itt állomásozó, télen olasz opera, nyáron francia vaudevill társulatnál. Egressy hazafias érzésektől túlfűtötten elutasítja a korántsem bántó szándékú ajánlatot. Távollétében, "in contumaciam" halálra ítélik. Az emigrációban eltöltött esztendő elmúltával a honvágy és a színpad utáni sóvárgás oly erősen kikezdik idegeit, hogy elfogatását és hadbíróság előtti felelősségre vonását vállalva visszatér az országba. Döntésében a végső lökést 1850 júniusában az adja, hogy emigrációjában meglátogatja családja Konstantinápolyban. Időközben Haynaut felmentik, és remény van a korábbi ellene szóló halálos ítélet megváltoztatására is. Családjával együtt hazatér hát Pestre 1850. szeptember 16-án. Visszatértekor Arany János verssel köszönti:

"Igen! visszatérted a jövőre zálog:
S én, kétségbeesett, most remélek, várok
Boldogabb időket;
Még sötét az égbolt, de borús határán
Kezdi már jelölni egy feslő szivárvány
A siró felhőket."

Kegyelmet kap

Számít rá, de mégsem fogják el. A színészeket ekkor már nem veszik olyan komolyan. Ugyan fárasztó és hosszadalmas kihallgatáson kell átesnie, végül azonban Fáy András és Ráday gróf közbenjárására kegyelmet kap: "Igazolvány, mely szerint az ezen haditörvényszéknél felségsértés és a magyar forradalomban való részvételért szabadon járó-kelő, vizsgálat alatt levő, kötél általi halálra ítélt Egressy Gábor nevű színésznek, felkelőknél volt kormánybiztosnak haditörvényszékileg megállapított büntetése Őfelségének, a császárnak, f. év aug. 25-én kelt legmagasabb elhatározása folytán teljesen elengedtetett, mi is további igazolásul ezennel hivatalosan nyilváníttatik. A Császári és Királyi Haditörvényszék részéről: Pesten, 1851. október 7-én." És a hivatalos szervek képviseletében aláírók sora.

A színpadtól eltiltva

1850. szeptember 16-án tér haza, 1851. október 7-én amnesztiát kap, de nem játszhat színpadon, sem vidéken, sem a fővárosban. Megélhetésből kiadatja törökországi naplóját, amely előfizetési felhívásának gondozója Déryné. A kiadás anyagi siker, viszont Kossuthról írt bíráló kritikai megjegyzése kapcsán hírneve erősen megtépázódik. Minden építő jó szándéka ellenére is, Kossuth személye szent és sérthetetlen a közvélemény szemében, és inkább ő tűnik fel kevéssé magasztos képben, sem minthogy ezen a közhangulat megváltoznék. A Nemzeti Színház zavartalan játszik, igaz, Egressy nélkül, és szerepeit sorra veszik át a kollégák. Fortyog titokban ezen a számára megváltoztathatatlan dolgon. 1852-ben Festetics Leó lesz a Nemzeti direktora, és az operai műsor színvonalának emelése végett szerződteti Egressyt operai rendezőnek. Közel egy esztendőn keresztül működik Egressy operai rendezőként színházánál, nyugdíjaztatásán morfondírozik és teológiai tanulmányok folytatását fontolgatja. Egy balul sikerült súgása kapcsán a rendőrség felbontatja a szerződését, fiát, Ákost pedig azonnali hatállyal behívják katonának.

Egressy ismét játszhat

1854-ben Ráday Gedeon gróf foglalja el ismét a direktori széket, és első intézkedéseinek egyikeként, Fáy András közbenjárására megszerzik a játszási engedélyt Egressy számára. 1854. május 10-én lép vendégként a Nemzeti Színpadára ismét, Shakespeare "Lear király"-ának címszerepében. Sorra játssza régi szerepeit és címszerepekben, főszerepekben tündököl a nemzet első színházának színpadán, de szerződést nem kap, vagy az is lehet, hogy nem kaphat abban az egy, ott eltöltött esztendőben. Aztán szerződés nélkül, ismét vidéki útra vállalkozik, és ezernyi helyen vállal fellépést. Jobbára műkedvelők társaságában lép színre, amely szakmai szempontból erősen megkérdőjelezi annak értékét és súlyát. Aztán egy vándorév elteltével a Nemzeti Színház szerződött rendes tagjává válik Egressy. A közben megváltozott színházi körülmények kapcsán szerepeiben szinte egyedül valóan tündökölhet, "ellenfél" nélkül. Hamlet-, Othello-, Coriolanus-, Petruchio-, Macbeth-, III. Richard-alakításai a magyar színjátszás történetének kimagasló első nagy lépései. Ismét műsorra kerülhet a "Bánk bán", amelynek ős-előadásán túl most a második újjászületésénél is jelen lehet, aktív szereplőként.

Egressy szerepeiben

Rakodczay Pál alapos kutatásainak eredményeképpen egy 1300 oldalas, összesen két kötetbe foglalt, hatalmas monográfiában dolgozza fel Egressy színpadi munkásságát. Innen tudható, hogy élete során 358 szerepet játszik, és megközelítően 2500 estén lép színre összesen. Bánk bánt 36-szor, Hamletet 79-szer, Lear királyt 56-szor, Brankovics Györgyöt 60-szor alakítja a számtalan egyéb szerepei mellett, amely adatok a hatalmas munkabírását oly jól jellemzik. 1859-ben, túl az ötvenedik életévén, és sikerei dacára napi anyagi gondokkal küzd. 300 forint fizetésemelésért folyamodik, amelyet elutasítanak. Megválik a színháztól és vidéki fellépő-körútba kezd. Jórészt az ország lakossága ekkor ismeri meg az érett Egressy játéka kapcsán Egressy nevét ismét. Számos városban vállal fellépéseket, amelyek kapcsán ünneplik, az ország egyes számú férfi színészeként emlegetik. Aztán visszakerül a színházához ismét, megkapván a korábban kért fizetésemelését.

Egressy, az ember

Kassai Vidor, aki nagy tisztelője, de jól is ismeri, találó leírást ad emberi mivoltáról:

"... egyik estén Egressy (bár nem működött) fölment a színházhoz. Mint rendesen, önmagába volt mélyedve s vasbotját forgatta kezében, melyet karhűdése miatt hordott. Bement az öltözőszobába, de alig szólott valamit. Néhány percnyi időzés után ezen szavakkal indult kifelé: »Többet tudok, mint egész Anglia!« A küszöbön visszafordult s előbbi mondatát hangsúlyozva, így egészítette ki: »Shakespeare-t kivéve!« Ezzel távozott. Ez a megnyilatkozás erősen jellemzi Egressy határtalan becsvágyát, egyszersmind önérzetének talántán némi túltengését is. Nem tudom. Próbák előtt, vagy szünetek alatt a színház udvarán szokott olykor, szerepével terhesen, föl s alá járkálni. Ilyen alkalommal szólt a többiekhez Benkő Kálmán (a Nemzeti Színház könyvtárosa) Egressyre célozva: »Nézzétek a vén sast, most szólítsa meg, aki meri!« Úgy járt-kelt ilyenkor, mint Coriolan, ezt különben is a legjobb szerepének tartották némelyek. Volt is rajta, színpadon kívül is sok önérzetes, méltóságos magatartás, ez kissé távol tartotta tőle az embereket, ezáltal mintegy elkülönítette magát tőlük. Ezt némelyek póznak mondták, én nem. Én eltekintve attól, hogy sokaknak fölötte állott s többnyire gondolatokba volt elmélyedve, inkább pátosznak mondhatom azt, melyből magasan szárnyaló eszményi iránya nem engedte őt kizökkenteni és melyben oly lelki gyönyörrel időzött..."

Egressy, a lapszerkesztő

1860-ban színészeti lapot alapít "Magyar Színházi Lap" címmel, amelynek célja: "Tanulmányozni a színművészetet, ennek körében tisztázni az ízlést, fogalmat és nézeteket, érvényre juttatni az igazat és nemest, s kellő világításba helyezni mindazt, ami a művészet ismeretére és gyakorlatára tartozik." Teljes szívvel veti bele magát a lapszerkesztésbe, levelezésben áll a fél világgal a lap kapcsán. Tompa Mihálytól kér és kap verseket, Csernátony Lajos, Kossuth titkára Edinburghból ír tanulmányokat a lap számára, Rónay Jácint az angolszász-színművészet fejlődéséről ír elemzéseket, és küld Londonból, a számos hazai publicisztika mellett is. Ám a lap nem rentábilis minden pozitív voltával egyetemben. A birtokok elvesztését jelentő kártyaadósság jobban dívik az urak körében, semmint hogy a magyar színjátszás – elvesztett vagyonaik töredékét kitevő – támogatása egyszer is megfordulna a fejükben. Ez a szemlélet szinte első perctől fogva végigkíséri a magyar kultúra újkori fejlődését. Kártyaadósságok kontra magyar kultúra támogatása azok körében, akik megengedhetik maguknak tucatnyi könyvkiadást jelentő összegek elkaszinózását, akár egyetlen este.

Kezdeményezésére megalakul a színitanoda, 1865. január 11-én

1864. június 20-án Scribe "Egy pohár víz" Bolingbroke-szerepét játssza, ki tudja már, hányadszor, ezen a fülledt-meleg nyárestén. Napok óta nem érzi jól magát, de a hőségnek tudja be. Aztán az előadás során rosszul lesz több hullámban is, bizonytalanság fogja el, mozgáskoordinációs problémák jelentkeznek nála, de végigcsinálja az előadást. Hazamegy, és otthon aztán összeesik, agyvérzés éri. Tudatánál van végig, de az agygörcs nehezen oszlik fel benne. Majd fél esztendeig tart állapota javulása. Talán orvosi szempontból szerencsés kimenetelű a betegsége, hisz ma ezrek nem tudnak felgyógyulni belőle, ő, ha nem is maradék nélkül, de sikerrel túljut rajta. Gyógyulásának ideje alatt belefog régi álmának megvalósításába, és színitanoda létrehozásán fáradozik. Talán betegsége is hozzájárul ahhoz, hogy tekintélye minden korábbit felülmúlóan megnőjön. Ennek a tekintélyének köszönhetően a tanoda 1865. január 11-én sikeresen megnyílik. Első tanárai: Egressy Gábor, Szigeti József, és Gyulai Pál!

Éveken át dolgozott egy színészeti tankönyvön, amely a tanoda megnyitásának kapcsán jelenik meg először. "A szinészet könyve" – az első magyar nyelven íródott, színészképzéssel foglalkozó tankönyv, amely a székfoglaló beszédének alapja a Kisfaludy Társaságban. E könyv megjelenését követő idők során sokféle tankönyv készült a színészképzés témakörével kapcsolatban, de az Egressy Gábor-féle, a "A szinészet könyve" több mint 100 esztendőn keresztül jól szolgálta a magyar színjátszást.

Egressy munkásságának kiegészítő ágai

Páratlan sokoldalúságát bizonyítja, hogy számos művet fordított le, a magyar színpadokon történő megjelenés fontosságát szem előtt tartandó. Goethe "Clavigó"-ját, Shakespeare-től a "Macbeth"-et, "A makrancos hölgy"-et, a "Coriolanus"-t, a "IV. Henrik" első részét magyarítja, a "Tévedések vígjátéká"-t (az utóbbi hármat társfordítóként), átdolgozott több Shakespeare- és Schiller-fordítást is munkája során. Fia elmondása szerint bár gyakorta szerepel rendezőként is a címlapokon, nem szeret rendezni. Ő az első színész, aki komoly versszavalással él, több ilyen estélyen szavalatával vív ki elismerést hallgatóságából, és első komoly tudású színészpedagógusunknak is ő tekinthető.

Egressy halála

1865. január 20-án lép először betegsége óta színre. A kritika döbbenettel nézi, mert játéka a betegsége hatására sokkalta haloványabb, erőtlenebb, mint volt annak előtte. Dikcióján érezni a változást leginkább, erőtlenné váló hangja csak nehezen erősödik vissza előadásról előadásra. Ettől függetlenül a közönség kirobbanó nagy tapsorkánnal fogadja, nagy ünnepléssel köszöntik, és lelkes éljenzések közepette merít erőt a következő szerepekre. Sőt, még vidéki vendégszereplést is vállal, családjának őszinte aggodalmára. Új betanulással eljátssza Duvalt "A kaméliás hölgy"-ben, és a "Párizsi szegények"-ben Planterose szerepét. Aztán újra egy nyáresti fellépés, 1866. június 30-án. Régi sikerdarabját tűzik műsorra, a "Brankovics György"-öt. Kinn az utcán és benn a színházban rettenetes hőség, valósággal áll a levegő, még este sem mozdul. Egressy vidáman jön az előadásra. Maszkol, beöltözik és a három felvonásos darab két felvonása már le is ment hamar. A harmadik felvonás kulcsjelenetében, amikor Brankovics elé vezetik két megvakított fiát, rosszul lesz, ráesik az egyik Brankovics fiút alakító Lendvayné Fáncsy Ilkára. "Fiam, rosszul vagyok" – mondja utoljára, és a földre rogyott Brankovics előtt leeresztik a függönyt a valóságban is. Szigligeti Ede berohan a színre a leeresztett függöny mögött és érzi, eljött Egressy utolsó felléptének ideje. Lefújja az előadást hivatalosan is, ott, a színpad közepén, majd kilép a közönség elé és bejelenti: az előadást nem folytathatják. Egressyt hazaviszi. Eszméletlen állapotban van, furcsán lélegzik, amely inkább hörgésre emlékeztet. Otthon egy percre feleszmél, de nem tud beszélni, tekintete a búcsúzó emberé. Az óra alig közeledik éjfélhez, amikor egyszer csak nem mozdul, a többi néma csend.

Egressy jelentősége

Egressy Gábor halálával a Nemzeti Színház első nagy művész nemzedékének utolsó tagja távozik el, hogy helyet adjon a későbbi nagy nemzedékek számára. "Nagy mimikus, örökké hangzó accentus a szavalat világában, tudósa éppúgy, mint gyakorlója művészetének, eredeti magyar szellem a magyar szellem legnagyobbjai, férfi honfitársai közt. Nem jöhet oly időszak a színpadon, mely működését elhomályosítsa" – írja nagy tisztelője és monográfusa, Rakodczay Pál.

A rajongó tanítvány és kolléga, Kassai Vidor: "... Az ő géniuszát a legtöbb más jeleséhez úgy hasonlítom, mint két különböző erejű madár repülését. Az egyik gyors, könnyű röptű, hamar magasra jut és ott vagy elfárad, vagy nem tartja szükségesnek föllebb jutni – megáll, vagy leereszkedik: ez nem Egressy Gábor. Az ő madara lassan, lassan, de folyton emelkedett. Amikor amaz a magasban megállt, vagy már tán lefelé ereszkedett, ő még mindig csak emelkedett. Az ő számára a leereszkedés nem létező valami volt. Amikor összeesett, még akkor sem bocsátkozott le. Őt a halál se bírta sem lehívni, sem lehozni, utána kellett, hogy menjen és onnan a magosból zuhintotta alá."

Izsó Miklós Egressy-mellszobra

Még Egressy Gábor életében, 1862-ben Izsó Miklós, tehetséges magyar szobrászunk, ki Münchenből tér haza ez időben, saját költségén elkészíti Egressy Gábor mellszobrát, amelyet saját kezűleg farag ki carrarai márványból. Arany János és Tóth József mellszobraival egyetemben készíti a hiteles portrait-kat, amelyeket csak később vásárol meg a magyar állam, és helyeztet el a Nemzeti Múzeum panteonjában.

Sírja

A nagy és halhatatlan Egressy Gábor sírja a Kerepesi Temető 29/1-2-9 jelzésű parcellájában található. Felirata alapján: "Egressy Gábor szinművész 1808–1866", s Vele egyazon sírban nyugszik szeretett felesége: "Egressy Gáborné Szentpétery Zsuzsanna 1816–1888".

Tisztelt Olvasó! Helyezzük el a megemlékezés jelképes és valós virágát sírjára, küzdelmes életére emlékezve, ünnepelve és megtisztelve a magyar színjátszás első napszámosait.

(Forrás: Takács István – Taki / "Színészkönyvtár")

Érdekességképpen is fontos megemlíteni, hogy nagy valószínűség szerint Egressy Gábor volt az, aki Petőfi Sándorról az egyetlen fennmaradt hiteles fényképet elkészítette. A fotó a dagerrotípia nevű eljárással készült, erről részletesebben itt olvashatnak:

Cultura-MTI: "A fénnyel rajzolt kép" (2014. január 7.):

https://cultura.hu/kultura/a-fennyel-rajzolt-kep/ 

Szintén valószínűsíthető, hogy a felvétel 1844 vagy 1845 nyarán készülhetett Egressy Gábor pesti lakásán, a Marcibányi-házban (az akkori Kerepesi út 12. szám alatt, a házat azóta sajnos lebontották).

A színész fia, Egressy Ákos visszaemlékezése szerint:

"…Atyám, szabad óráiban, »Daguerrotip« képek készítésével foglalkozott, melyeket azidőben hozott hazánkba a franczia feltaláló élelmessége. Arczképei igen tiszták voltak; szebbek, mint a mai fotográfiák; de mulékonyak. Pár év alatt a világosság teljesen elhalványította, megsemmisítette az alakok körvonalait. Atyámnak – magánhasználatra – saját gépezete volt, mellyel lefényképezte családtagjait, ismerőseit, barátait, s a különféle kedélyállapot változataiban önmagát – nem hiúságból, hanem hogy – szükség eseté­ben – a különböző pózokat mintául használhassa alakításaihoz. Petőfit is rávette egyetlen egyszer a pózra; de többször nem állt kötélnek. Teljes­séggel nem szerette magát képmásoltatni. »Utálom a bálványt, a valónak hazug mását; aki szeret: megőriz lelki szemeivel« – hangoztatta sokszor..."
(Egressy Ákos: Petőfi Sándor életéből – Kunossy, Szilágyi és Társa kiadása, Budapest, 1909)

A fotó ma ismert állapotú változatáig kanyargós utakon utazott térben és időben – napjainkban a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi a Petőfi-dagerrotípia másolatát, valamint az eredeti dagerrotípia-lemezt, amely – állagmegőrzés okán – kizárólag ünnepi kiállításokon tekinthető meg.

Részletesebben a Wikipédia kapcsolódó szócikkében olvashatnak a Petőfi-dagerrotípia kalandos útjáról:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi-dagerrot%C3%ADpia#cite_note-10  

Valamint érdemes elolvasni Flesch Bálint fényképész-fotókonzervátor írását is, aki lelkes és szenvedélyes kutatást végzett-végez a szóban forgó dagerrotípiával kapcsolatban:

https://archfoto.tripod.com/petdagel.html   

Egressy Gábor főbb színpadi szerepeiből:

– Deinhardstein: Garrick Bristolban – Garrick
– Bouchardy: Lázár a pásztor – Lázár
– Dumanoir és D'Ennery: Don Cesar de Bazan – Don Cesar de Bazan
– Dumas: Monaldeschi – Monaldeschi
– Jókai Mór: Dózsa György – Dózsa György
– Katona József: Bán bán – Bánk, korábban Petur, de az ősbemutatón Ottó
– Kotzebue: Legjobb az egyenes út – Krumm Illés
– Kotzebue: Gróf Benyovszky – Stefanov
– Obernyik Károly: Brankovics György – Brankovics György
– Scribe: Egy pohár víz – Bolingbroke
– Shakespeare: Lear király – Lear király
– Shakespeare: Othello – Othello
– Shakespeare: Hamlet – Hamlet
– Shakespeare: Macbeth – Macbeth
– Shakespeare: Coriolanus – Coriolanus
– Shakespeare: III. Richard – Richard király
– Szigligeti Ede: Szökött katona – Lajos szabó
– Szigligeti Ede: Gritti – címszerep
– Tóth Kálmán: A király házasodik – Kont Miklós
– Vörösmarty Mihály: Az áldozat – Szabolcs
– Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése – A költő (Vörösmarty)

Művei:

– Egressy Gábor törökországi naplója 1849–1850 – Pest, 1851
– Egressy Gábor: A szinészet könyve – Pest, 1866
– Egressy Galambos Gábor emléke – Saját műveiből rendezték fiai, Pest, 1867
– Egressy Gábor: A szinészet iskolája (1879, 1889)
– Egressy Gábor válogatott cikkei (1838–1848) – Magyar Színházi Intézet, 1980, hasonmás kiadás

Egressy az irodalomban:

– Petőfi Sándor: Egressy Gáborhoz – vers
– Petőfi Sándor: Egressy Etelke – vers
– Arany János: Egressy Gábornak – vers
– Ignácz Rózsa: Róza leányasszony – regény, Dante Könyvkiadó, Budapest, 1942
– Németh László: Petőfi Mezőberényben – történeti dráma, 1954

Egressy Gábor síremlékének pontos helye:

Budapest, Fiumei úti Sírkert
Parcella, szakasz, sor, sír:
29/1, N/A, 2, 9

(A sírhely és síremléke 2001 óta védetté nyilvánított.)

A Gerenday-cég (Gerenday Béla szobrászművész [1863–1936]) nevéhez fűződik Egressy Gábor régi síremlékének megalkotása, amely egyrészt terméskőből készült, s állaga emiatt hamar romlani kezdett, de idővel látogatója-gondozója sem akadt már… Mindezek miatt 1914-ben eltávolították a helyéről, több síremlékkel egyetemben, amely halottjának már nem volt leszármazottja, aki rendben tartsa a sírhelyet. A napjainkban is létező Egressy-síremlékről nem tudni, mikor, ki által készült, és mikor került a sírra. Ami biztosan tudható, hogy 1996-ban "restaurálták" a síremléket. 

Szintén tényként tudható, hogy a "Fővárosi Tanács 1924-ben 25 milliót szavazott meg közéleti jeleseink síremlékeinek felállítására", s ezen jeles személyek között szerepel Egressy Gábor és Telepyné Egressy Etelka neve is. ("Városgazdasági Tájékoztató", 1981, 12. évfolyam, 1. szám) Majd, a "Kassai Ujság" 1924. augusztusi száma szerint ekkoriban már készült több, egykor megszüntetett síremlék új alapja, köztük – talán – Egressyé is. (Nevét mindenesetre említik a cikkben, s hogy 1924 őszére tervezik az új síremléke felállítását.)

A történelem folyama azonban néha furcsa csavarokat sző az eseményekbe… így az illetékesek eredeti síremlék-állítási terveit átmenetileg meghiúsította a kőfaragók három hónapig tartó sztrájkja. Így az Egressy-síremlék felállításának új kitűzött dátuma "terv szerint a halottak napja előtt" lett. ("Délmagyarország", 1924. szeptember 10., 5. évfolyam, 206. szám) Aztán a hírek elhallgatnak… vagy csak nem találhatók meg ma már. Az események mindenesetre – valószínűsíthetően – leállnak, mert 1930-ban, de 1940-ben sincs még mindig új síremléke Egressynek.

"Hátul, az ismeretlenek között a földön kettétört kőoszlop, gondozatlan sír. Ide nem jutott őszi rózsa. Gyufalángnál böngésztem ki a nevet: Egressy Gábor" – írja a temetőlátogató cikkíró a "Brassói Lapok" 1930. november 6-ai számában. Majd 1940-ben, az "Uj Nemzedék"-ben olvasható: "Egressy Gábor, a nagy tragikus szinész, a Nemzeti Szinház évszázados multjának egyik legfőbb ékessége, akit Petőfi és Arany is megénekelt, szerény kis szürke kő alatt porlad."

Mindenesetre öröm az, hogy napjainkban van síremlék, amelyet látogathatunk, s ahol leróhatjuk kegyeletünket nemzeti színjátszásunk egykor élt nagyja előtt. 

Egressy Gáborral egy sírban nyugszanak:

– Felesége: Egressy Gáborné Szentpétery Zsuzsanna (1816–1888)
– Leányuk: Egressy Etelke (Etelka – férjezett nevén: Telepy Károlyné; 1834–1909)
– Fiuk: Egressy Ákos (1832–1914) – jelképes síremlék (eredeti sírja az Új Köztemetőben volt, azonban a sírt sajnos idővel felszámolták) 

Az Egressy Ákosról szóló bővebb megemlékező írást az alábbi oldalon találják: 

Egressy Ákos - színész, színigazgató, író

A neves Egressy színészdinasztia legifjabb tagja Egressy Árpád (Buda, 1837. március 23. [keresztelés] – Pest, 1869. január 30.) színész, aki nagyon fiatalon, csupán 31 esztendősen csatlakozott az Égi Társulathoz. Sírhelyét, ha van, egyelőre nem sikerült felkutatnom, s úgy tűnik, kép sem maradt fenn Róla. Árpád vidéki színészként kezdte pályafutását, 1866-ban elvégezte a Színművészeti Akadémiát, majd ugyanez év március 28-án a Nemzeti Színház szerződtetett tagjává lett. Korai halálát betegség okozta.

A Róla szóló rövid megemlékező írást itt olvashatják:

Egressy Árpád – színész  

FORRÁSOK:

Taki a következő forrásokat használta az Egressy Gábor-életrajz-összefoglaló megírásakor:

– Galgovics Tamás: Egressytől Sinkovitsig – Új Palatinus Könyvesház Kft., Budapest, 2002

– Magyar Színházművészeti Lexikon – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994

– Kerényi Ferenc: A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig – Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1987

– Talpassy Tibor: A magyar színjátszás hőskora – Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1983

– Hont Ferenc – Staud Géza: Színházi kislexikon – Gondolat Kiadó, Budapest, 1969

– Körtvélyes Ágnes: Egressy Gábor iratai az Országos Levéltárban – Színháztudományi és Filmtudományi Intézet / Országos Színháztörténeti Múzeum, Budapest, 1957

– Nagy Magyar Színészek – Bibliotheca Kiadó, Budapest, 1957

– Magyar Játékszín – Művelt Nép Kiadó, Budapest, 1954

– Tizenegy esztendő Egressy Gábor életéből (1837–1848) / Egressy Gábor válogatott cikkei (Szerkesztők: György Eszter, Kerényi Ferenc) – Magyar Színházi Intézet, Budapest, 1980

– Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története I-II. – Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1938-1940

– Kassai Vidor emlékezései (Sajtó alá rendezte: Kozocsa Sándor) – A Magyar Könyvbarátok részére kiadta a Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935

– Dr. Németh Antal: Színészeti Lexikon – Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930

– Kéky Lajos: "A nagy magyar jellemszínész-triász" – "Új Magyar Szemle", 1921

– Rakodczay Pál: Egressy Gábor élete és kora I-II. – Singer és Wolfner Könyvkereskedése, Budapest, 1911

– Várdai Béla: "Egressy mint Shakespeare-szinész" – Magyar Shakespeare-tár 2., 1909

– Egressy Ákos: "Egressy Gábor, a budapesti Nemzeti Szinház első éveiben, 1837–1848" – "Uránia", 1906, 10. szám

– E. Kovács Gyula: "Egressy Gábor halála" – "Budapesti Hirlap" 1895. április 12., 15. évfolyam, 100. szám

– Mitrovics Gyula: Egressy Gábor – "Budapesti Szemle", 1909, 137. kötet

– Szigligeti Ede: EgressyGábor emlékezete – 1869

– Váradi Antal: "Egressy Gábor emlékezete" – Kisfaludy-Társaság Évlapjai, 1908-1909, 43. kötet

Jómagam a következő forrásokat használtam a Taki-írás pontosítása, kiegészítése során:

A FOTÓK FORRÁSAI:

– Az első (1.) kép: Egressy Gábor (Marastoni József metszete)

A kép készítője: Marastoni József (1834–1895)

A kép forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_G%C3%A1bor_%28sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz%29#/media/F%C3%A1jl:Egressy.jpg   

– A második (2.) kép: A miskolci Rácz-féle ház, amelyben Egressy Gábor és testvére, Béni diákkorukban laktak

A kép készítője: Ismeretlen

A fotó forrásai:

a)  Reiman Zoltán: "A szabadságharcos színész, akit halálra ítélt a hatalom" – Szemelvények Miskolc város történelméből
(A cikk közzétételének dátuma: 2024. január 6.)

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2024/01/06/a_szabadsagharcos_szinesz_akit_halalra_itelt_a_hatalom    

b)  "Vasárnapi Ujság", 1908. november 15., 55. évfolyam, 46. szám

– A harmadik (3.) kép: Egressy Gábor (metszet)

A kép alkotói:

– rajzoló: Torsch Leó
– metsző: Walzel Ágost Frigyes

A metszet készítésének időpontja: 1839

A kép forrása:
Országos Széchenyi Könyvtár
DKA-007974

https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=007974   

– A negyedik (4.) kép: Egressy Gábor magyar színész portréja (metszet)

A kép készítője: Ismeretlen

A kép forrása:
Wikiforrás:
https://hu.wikisource.org/wiki/Szerz%C5%91:Egressy_G%C3%A1bor#/media/F%C3%A1jl:Egressy_G%C3%A1bor.jpg   

– Az ötödik (5.) kép: Egressy Gábor mint Mátyás király

A kép készítője: Barabás Miklós (1810–1898)
A kép készítésének időpontja: 1847
Technika: Litográfia

A kép tulajdonosa: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum
Leltári szám: 1213.

A kép forrásai:

a)  https://www.museumap.hu/record/-/record/oai-aggregated-bib10703555   

b)  https://www.europeana.eu/hu/item/1090/MNMMUSEUM1497051     

c)  https://picryl.com/media/egressy-gabor-272c40      

d)  Anonim: "Egressy Gábor" – "Vasárnapi Ujság", 1856. május 11., 3. évfolyam, 19. szám

– A hatodik (6.) kép: Az egykori Csiga vendéglő épülete a Sebestyén tér sarkán 1896-ban

A kép készítője: Ismeretlen
Szerkesztett kép: Az eredeti kép AI által javított (élesített) változata

A kép forrása:
Szalisznyó Lilla: "Egressy Gábor és a Nemzeti Színház 2. rész – Egressy, Petőfi és a többiek" – "Szcenárium", 2021. március 1., 9. évfolyam, 3. szám

https://nemzetiszinhaz.hu/magazin/2021/03/egressy-gabor-es-a-nemzeti-szinhaz-1   

– A hetedik (7.) kép: Egressy Gábor portréja

A kép készítője: Ismeretlen

A fotó forrása:
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Magyar Nemzeti Digitális Archívum:

https://mandadb.hu/tetel/474777/Egressy_Gabor_18081866_szinesz_portreja   

– A nyolcadik (8.) kép: Egressy Gábor körülbelül 54 éves korában, könyvvel a kezében

A kép készítője: Ismeretlen

A kép forrása:
https://picryl.com/media/egressy-gabor-1860-korul-cb1f66       

– A kilencedik (9.) kép: Egressy Gábor 1865-ben

A kép készítője: Ismeretlen

A fotó forrása:

Szalisznyó Lilla: "Egressy Gábor és a Nemzeti Színház 2. rész – Egressy, Petőfi és a többiek" – "Szcenárium", 2021. március 1., 9. évfolyam, 3. szám

https://nemzetiszinhaz.hu/magazin/2020/11/egressy-gabor-a-szineszeti-tanoda-katedrajan     

– A tizedik (10.) kép: Szigligeti Ede és Egressy Gábor, az 1865-ben megnyílt Színészeti Tanoda tanárai

A kép készítője: Ellinger Ede és testvére, magyar királyi udvari fényképészek
Szerkesztett kép: az eredeti kép AI által javított (élesített) változata

A kép forrása:
Magyar Nemzeti Digitális Archívum:

https://mandadb.hu/tetel/592489/Szigligeti_Ede_es_Egressy_Gabor    

– A tizenegyedik (11.) kép: Egressy Gábor temetése

A kép készítője: Ismeretlen

A kép forrása:

Országos Széchenyi Könyvtár – Magyar Elektronikus Könyvtár
DKA-059781

https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=59781

– A tizenkettedik (12.) kép: Egressy Gábor a ravatalon

A kép készítője: Ismeretlen

A kép forrása:

Austrian National Library

https://picryl.com/media/egressy-gabor-c542f2  

– A tizenharmadik (13.) kép: Egressy Gábor gyászjelentése

A kép készítője: Ismeretlen

A kép forrása:

Országos Széchenyi Könyvtár – Pannon Digitális Egyesített Archívum

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/241716   

– A tizennegyedik (14.) kép: Izsó Miklós Egressy Gábor, 1862-ben készült mellszobra

A kép készítője: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

A kép forrása:

Magyar Nemzeti Galéria
Leltári szám: 59.118-N

https://mng.hu/mutargyak/89171/  

– A tizenötödik (15.) kép: Egressy Gábor mint mosolygós amatőr fotográfus önmagáról készített képe

A fotó készítője: Egressy Gábor

A kép forrása:
Wikipedia:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_G%C3%A1bor_%28sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz%29#/media/F%C3%A1jl:Egressy_G%C3%A1bor_dagerrot%C3%ADpia_1845.jpg  

– A tizenhatodik (16.) kép: Az eredeti, 1844-1845 körül keletkezett dagerrotípia lemez feljavítás előtti állapota az 1970-es évek végén

A fotó készítője: Egressy Gábor

Jelenlegi tulajdonos: A dagerrotip lemez a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezi

A kép forrása:

Wikipedia:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi-dagerrot%C3%ADpia#/media/F%C3%A1jl:Pet%C5%91fi_S%C3%A1ndor_daguerrotipia2.jpg/2

– A tizenhetedik (17.) kép: Escher Károly fotográfus által az eredeti dagerrotípiának kémiai úton regenerált és oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója

A fotó készítője: Egressy Gábor – Escher Károly

A kép forrása:

Wikipedia:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi-dagerrot%C3%ADpia#/media/F%C3%A1jl:Pet%C5%91fi_S%C3%A1ndor.jpg   

– A tizennyolcadik (18.) kép: A Petőfi-dagerrotípiáról a Klösz György által készített reprodukció, amelyet a Petőfi Társaság közlönyében, a "Koszoru" 1879. évi 1. kötetében közöltek le a 4. oldalon, Kertbeny Károly "Petőfi arcképeiről" című írásának illusztrációjaként

A fotó készítője: Egressy Gábor – Klösz György

A kép forrásai:

a)  Wikipedia:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi-dagerrot%C3%ADpia#/media/F%C3%A1jl:Pet%C5%91fi_S%C3%A1ndor_daguerrotip_a_Koszoru_1879._1._sz%C3%A1m%C3%A1ban_Kl%C3%B6sz_Gy%C3%B6rgy_%C3%A1tdolgoz%C3%A1sa.jpg  

b)  Kertbeny Károly: "Petőfi arcképeiről" – "Koszoru", 1879, 1. kötet, 4. oldal

– A tizenkilencedik (19.) kép: Egressy Gábor sírja a Kerepesi úti temetőben – 1890 (Egressy Gábor 1923 előtti síremléke)

A fotó készítője: Halácsy Sándor ("Atelier Parisien" – Haris bazár)

A kép forrásai:

a)  Wikipedia:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_G%C3%A1bor_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz)#/media/F%C3%A1jl:Egressy_G%C3%A1bor_s%C3%ADrja_a_Kerepesi_%C3%BAti_temet%C5%91ben,_1890.jpg    

b)  Anonim: "A temetőkből" – "Vasárnapi Ujság", 1890, 37. évfolyam

– A síremlékről készült képek: saját készítésű fotók

AZ ÉLETRAJZI ADATOK FORRÁSAI:

– Takács István – Taki: "Színészkönyvtár" – "Egressy Gábor" szócikk

– "Irjátok a mi tollatokra jön – Egressy Gábor családi levelezése (1841–1865) I." / Sajtó alá rendezte: Szalisznyó Lilla – Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2017

– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Egressy Gábor; Galambos" szócikk – Az Akadémiai Kiadó és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadása, Budapest, 1994 – elektronikus változat: 

https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz06/20.html   

– Magyar Életrajzi Lexikon – "Egressy Gábor; Galambos" szócikk:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/e-e-7530E/egressy-gabor-galambos-75341/    

– Wikipedia – "Egressy Gábor" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_G%C3%A1bor_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz)   

– Terebess Online: Egressy Gábor törökországi naplója 1849–1850 / elektronikus változat:
https://terebess.hu/keletkultinfo/egressy.html    

– Petőfi Irodalmi Múzeum – "Egressy Gábor"-adatok:
https://opac-nevter.pim.hu/record/-/record/PIM52403   

– www.szinhaztortenet.hu – "Brankovics György" keresőszóra kapott kapcsolódó találat

– Anonim: "Szinház és zene – Fővárosi nyári szinház" / benne: a "Párizsi szegények" című színdarabról, és Egressy szerepéről (Planterose) – "Pesti Hirlap", 1901. június 24., 23. évfolyam, 171. szám

– Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931; szerkesztő: Schöpflin Aladár) – "Gombos Imre" szócikk:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/1046940.htm    

– Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – "Berzeviczy Vincze" szócikk:

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/abauj-torna-varmegye-es-kassa-2/a-szineszet-kassan-7F3/berzeviczy-vincze-7FE/  

– Magyar Életrajzi Lexikon – "Egressy Béni, Galambos Benjámin" szócikk:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/e-e-7530E/egressy-beni-galambos-benjamin-75340/    

– Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái – "Berzeviczy Vincze (berzeviczei báró)" szócikk – elektronikus változat:
https://mek.oszk.hu/03600/03630/html/b/b01768.htm    

– Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerkesztő: Székely György) – "Döbrentei Gábor" szócikk – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994
https://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz05/247.html    

– Anonim: "Szinészet – Magyar Játékszin" / Benne: Egressy Gábor első fellépése az "Őrültek háza Dijonban" című színdarabban (1835. április 8.) – "Honművész", 1835. április 12., 3. évfolyam, 30. szám

– Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931; szerkesztő: Schöpflin Aladár) – "Árpád ébredése" szócikk:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/1004460.htm   

– Vörösmarty Mihály munkái 7. – Benne: "Őrültek háza Dijonban" / színikritika, megemlítve Egressy Eberhard-szerepét – Budapest, 1885, 127-128. oldal; elektronikus változat: 

https://adt.arcanum.com/hu/view/SzepirodalmiOsszesMuvek_VorosmartyMihaly_7/?query=%C5%90r%C3%BCltek+h%C3%A1za+Dijonban%2C+eberhard&pg=126&layout=s           

– www.szinhaztortenet.hu – "Belizár" keresőszóra kapott kapcsolódó találat / benne: a darab premier-dátuma: 1837. augusztus 22., valamint Egressy Gábor szerepe: Alamir (ifju vandál, Belizár foglya)

– Anonim: Rövid hírek / benne a Pesti Magyar Színház megnyitó előadásának egykori színlapján található adatok – "Nemzeti Hirlap", 1877. augusztus 23., 3. évfolyam, 231. szám

– Egressy Gábor: "Szinház és nemzet I." – "Pesti Hirlap", 1846. december 10., 793. szám

– Egressy Gábor: "Szinház és nemzet II." – "Pesti Hirlap", 1846. december 13., 795. szám

– www.szinhaztortenet.hu – A "Kétalakú" keresőszóra kapott kapcsolódó találat (premier dátuma és helyszíne: 1837. augusztus 31., Pesti Magyar Színház)

– www.szinhaztortenet.hu – A "Kean" keresőszóra kapott kapcsolódó találat (premier dátuma és helyszíne: 1838. február 16., Pesti Magyar Színház)

– www.szinhaztortenet.hu – A "Marót, macsói bán" keresőszóra kapott kapcsolódó találat (premier dátuma és helyszíne: 1838. május 19., Pesti Magyar Színház)

– Anonim: Rövid hírek / benne híradás a "Haramiák" című előadásról (az előadás dátuma és helyszíne: 1838. november 15., Pesti Magyar Színház) – "Jelenkor" 1838. november 17., 7. évfolyam, 92. szám

– Magyar Életrajzi Lexikon – "Kuthy Lajos" szócikk:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kuthy-lajos-76803/   

– Wikipedia – "Mélesville" szócikk:
https://en.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9lesville      

– Wikipedia – "Joseph Isidore Samson" szócikk:
https://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Isidore_Samson  

– Szalisznyó Lilla: "A színjátszás különböző terei az 1840-es években / Petőfi Sándor színészi állomásai: vidéki vándortársulatok és a Nemzeti Színház"
(Nálam a böngészőbe való bemásolással nyílik meg a link):

chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://real.mtak.hu/188326/7/AP_2023_3-4_273-290_Szalisznyo.pdf

– Országos Széchenyi Könyvtár: A régi Marczibányi-ház Budapesten (Kerepesi út 12.), a Dohány utca felőli része, ahol Petőfi 1849-ben lakott
 https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=40256   

– Gallery Hungaricana: Petőfi utolsó lakása – a Marczibányi-ház a Rákóczi út sarkán
https://gallery.hungaricana.hu/hu/BudapestGyujtemeny/1514254/   

– Egressy Ákos: Petőfi Sándor életéből – Kunossy, Szilágyi és Társa kiadása, Budapest, 1909 (Petőfi-könyvtár, XII.) 

– Wikipedia – "Petőfi-dagerrotípia" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi-dagerrot%C3%ADpia#cite_note-10    

– V.: "Febr. 9. Garrick Bristolban" / benne: rövid kritika Egressy Gábor Garrick-alakításáról – "Athenaeum", 1841. február 16., 5. évfolyam, 20. szám

– Szebeklébi: "Magyar játékszíni krónika – Jul. 31. Egressy Gábor javára bérszünettel: Lázár a' pásztor" / benne: "Egressy (a' címszerepben)" – "Athenaeum", 1841. augusztus 8., 5. évfolyam, 17. szám 

– www.szinhaztortenet.hu – "Lázár a pásztor" keresőszóra kapott kapcsolódó találat / benne a szerző neve: Joseph Bouchardy

– Anonim: "Nem tartanak főpróbát Don Cesar de Bazanból" / benne: Egressy egykori címszerepe a darabban – "Magyarország", 1927. december 1., 34. évfolyam, 273. szám 

– Anonim: Rövid hír / benne Egressy Monaldeschi-alakításáról – "Athenaeum", 1838. április 22., 2. évfolyam, 32. szám 

– Anonim: "Nemzeti szinház – Nov. 9-én másodszor: Dózsa György" / benne: kritika Egressy Gábor Dózsa György-alakításáról – "Pesti Napló", 1857. november 11., 8. évfolyam, 2346. szám 

– 600: "Tárcza –Magyar játékszíni krónika" / benne: szó esik Egressy Gábor Krumm Illés-szerepéről – "Athenaeum", 1841. szeptember 26., 5. évfolyam, 38. szám 

– www.szinhaztortenet.hu – "Gróf Benyovszky" keresőszóra kapott kapcsolódó találat / benne Egressy Gábor szerepe: Stefanov, a száműzött

– www.szinhaztortenet.hu – "Brankovics György" keresőszóra kapott kapcsolódó találat / benne Egressy Gábor szerepe: a címszerep – Brankovics György

– Anonim: A Nemzeti Színház aktuális előadása / a "Brankovics György" című színdarab – "Hölgyfutár", 1856. június 3., 7. évfolyam, 126. szám 

– RA – MY.: "Szinészet – Magyar játékszin" / benne: Scribe "Egy pohár víz" című színdarabjának premier-dátuma (1841. május 10.), valamint Egressy Gábor szerepe (Bolingbroke) – "Honművész", 1841. május 20., 9. évfolyam, 40. szám 

– www.szinhaztortenet.hu – "Egy pohár víz" keresőszóra kapott kapcsolódó találat / benne: a premier dátuma és helyszíne (1841. május 10., Nemzeti Színház)

– www.szinhaztortenet.hu – "Lear király" keresőszóra kapott kapcsolódó találat / benne: a premier dátuma és helyszíne (1838. április30., Pesti Magyar Színház), valamint Egressy Gábor szerepe (Lear király)

– Anonim: "Nemzeti Szinhaz / Othello. Dráma, irta Shakespeare" / benne: kritika Egressy Gábor Othello-alakításáról – "Budapesti Visszhang", 1855. augusztus 19., 2. évfolyam, 8. szám 

– Anonim: Kritika Egressy Gábor Hamlet-alakításáról – "Pesti Napló", 1854. május 19., 5. évfolyam, 1258. szám 

– 10. Zsidó: "Művészetünk – Nemzeti szinház" / benne: a "Macbeth"-előadásról (1844. augusztus 7.), valamint Egressy Gábor Macbeth-alakításáról – "Pesti Divatlap", 1844. augusztus 18., 7. szám 

– Katona József Színház: Shakespeare-év 1564–1964 / "Coriolanus Magyarországon" (benne: az első hazai "Coriolanus"-előadás dátuma és szereplői, köztük Egressy Gáborral, aki a darab társfordítója is, valamint a címszerepet játszotta; bemutató: 1842. január 25., Nemzeti Színház)

– Petőfi Sándor: "Nemzeti Szinház" – Petőfi Sándor tanulmánya "III. Richard" Shakespeare-színmű 1847. február 13-ai előadásáról, szereplőiről és alakításaikról, valamint magáról a műről – "Életképek", 1847. február 20., 5. évfolyam, 8. szám 

– Anonim: Nemzeti színházi hírek / benne: rövid hír Egressy Gábor jutalomjátékáról, mely során Szigligeti Ede "Szökött katona" című népszínműve került előadásra, s Egressy Lajost, a szabót alakította (1844. október 12., Nemzeti Színház) – "Életképek", 1844. október 16., 2. évfolyam, 16. szám 

– Anonim: Nemzeti színházi hírek / benne: Szigligeti Ede "Gritti" című színművének ősbemutatójáról, valamint Egressy Gábor alakításáról, aki a címszerepet adta (1845. április 19., Nemzeti Színház) – "Pesti Divatlap", 1845. április 24., 4. szám

– www.szinhaztortenet.hu – "Gritti" keresőszóra kapott kapcsolódó találat / benne: a premier dátuma és helyszíne (1845. április 19., Nemzeti Színház)

– Rózsaági: "Tóth Kálmán uj vigjátéka – A király házasodik" / benne: a színdarab ősbemutató-dátuma (1863. november 7.) – "Hölgyfutár", 1863. november 10., 14. évfolyam, 57. szám

– www.szinhaztortenet.hu – "A király házasodik" keresőszóra kapott kapcsolódó találat / benne: az ősbemutató dátuma és helyszíne (1863. november 7., Nemzeti Színház)

– Kassai Vidor emlékezései (Sajtó alá rendezte: Kozocsa Sándor) – Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest,1935 – elektronikus változat:
(Nálam csak a böngészőbe bemásolva nyílik meg a link)

chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://mtda.hu/books/kassai_vidor_emlekezesei.pdf

– RA – MY.: "Szinészet – Magyar játékszin" / benne: Vörösmarty "Az áldozat" című színdarabjának bemutatójáról (1841. április 26., Nemzeti Színház), megemlítve benne Egressy Gábor szerepét (Szabolcs) – "Honművész", 1841. május 2., 9. évfolyam, 35. szám

– www.szinhaztortenet.hu – "Az áldozat" keresőszóra kapott kapcsolódó találat / benne: a darab bemutató-dátuma és helyszíne (1841. április 26., Nemzeti Színház)

– Wikipedia – "Egressy Ákos" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_%C3%81kos     

– Flesch Bálint: "Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapítására, dagerrotip lemezek adatainak számítógépes értékelése segítségével"
(A publikáció utolsó módosításának dátuma: 2023. szeptember 28.)

https://archfoto.tripod.com/petdagel.html          

– Wikipedia – "Gerenday Béla" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerenday_B%C3%A9la    

– Wikipedia – "Marastoni József" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Marastoni_J%C3%B3zsef      

– Magyar Nemzeti Múzeum – Régi hazai, a főváros és környéki fotográfusok jegyzéke:
(Nálam csak a böngészőbe bemásolva nyílik meg a link)

chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://mnm.hu/sites/default/files/2026-01/budapest.pdf   

A SÍRHELY ÉS SÍREMLÉKE ADATAINAK FORRÁSAI:

– Nemzeti Örökség Intézete: "Egressy Gábor (Galambos Gábor)" szócikk:
https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/egressy-gabor-galambos-gabor    

– Wikipedia: "Egressy Gábor" szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_G%C3%A1bor_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz)      

– Anonim: "Majd hoz Kossuth Puskát, Türr Pista meg tisztát…" – "Kassai Ujság", 1924. augusztus 20-21., 86. évfolyam, 190. szám

– Anonim: "Nagy halottak siremlékei" – "Délmagyarország", 1924. szeptember 10., 5. évfolyam, 206. szám

– (m. i.): "Ha megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani!" –"Brassói Lapok", 1930. november 6., 36. évfolyam, 245. szám

– Anonim: "Ők pihennek örökös hazában…" – "Uj Nemzedék", 1940. augusztus 23., 22. évfolyam, 191. szám

– Anonim: "A halottak városa díszbe öltözött…" – "Magyarország", 1927. november 1., 34. évfolyam, 248. szám

– Anonim: "Százezrek zarándokoltak Mindszent napján a budapesti temetőkbe" – "A Mai Nap", 1927. november 3., 4. évfolyam, 249. szám

– Anonim: "Élénk vitában tárgyalta a főváros képzőművészeti bizottsága a pesti szobrok és műemlékek ügyét" – "Budapesti Hirlap", 1929. március 19., 49. évfolyam, 64. szám

– Károly Sándor: "Bronz és márvány alatt pihen egy évszázad" – "Erdélyi Hirlap", 1935. június 14., 19. évfolyam, 5064. szám

– Forgács Antal: "Ceruzajegyzetek" – "Uj Idők", 1937. október 31., 43. évfolyam, 44. szám

– Móra Gábor: "Hol sírjaik domborulnak…" – "Budapest", 1966, 4. évfolyam, 8. szám

– Sebők Lajos: "Még egyszer a temetőről" – "Budapest", 1967, 5. évfolyam, 5. szám

– Xantus Zoltán: "Temető és művészet" – "Városgazdasági Tájékoztató", 1981, 12. évfolyam, 1. szám

– Tóth Vilmos: "A Kerepesi úti temető 1999-ben II." – "Budapesti Negyed", 1999. ősz, 7. évfolyam, 3. szám
https://epa.oszk.hu/00000/00003/00020/