Kacsoh Pongrác - zeneszerző, zenepedagógus, tanár

Marossellyei Kacsoh Pongrác (Kacsóh Pongrác; Budapest, 1873. december 15. – Budapest, 1923. december 16.) zeneszerző, zenepedagógus, tanár síremlékét a Fiumei úti Sírkert őrzi.

(A síremlékről készült fotók és síremlékének pontos helye a rövid életrajz-összefoglaló alatt találhatók.)

Bepillantás Kacsoh Pongrác életének néhány mozaikjába

Kacsoh Pongrác Budapesten születik, 1873. december 15-én. Édesatyja a Magyar Államvasutak főtisztviselője, s nem sokkal a kis Pongrác születése után Kolozsvárra áthelyeztetik, és az ottani államvasúti üzletvezetőség kötelékében teljesít szolgálatot. A család tehát Kolozsvárra kerül. Így természetes, hogy amikor eljön az idő, iskolai tanulmányait is Kolozsváron végzi mint a református lyceum növendéke. Jó tanuló, s tanárainak is hamar feltűnik a serdülő gyermek kivételes akaratereje, éles megfigyelőképessége. Középiskolai tanulmányaival párhuzamosan a kolozsvári konzervatóriumban zongorázni és fuvolázni tanul, sőt, a zeneelmélet elemeire maga Farkas Ödön, a konzervatórium igazgatója, az ismert kiváló magyar zeneszerző tanítja.

Kitűnő szervező-talentumáról is bizonyságot tesz azzal, hogy a lyceum növendékei körében iskolai zenekart szervez, s azt több alkalommal maga vezeti. Hajlamait követve, a középiskola elvégzése után a tanári pályát választja élete céljául. A kolozsvári egyetemen a bölcsészeti fakultás hallgatója lesz, s bölcsészetdoktori oklevelét a természettudományi szakon – summa cum laude – szerzi meg. Nehéz és komoly egyetemi stúdiumai idején sem hanyagolja el azonban zenei tanulmányait. A zene iránt táplált rajongó szeretete arra ösztönzi, hogy magát ebben az irányban is tovább képezze. Lelkesedéssel tanulmányozza a nagy mesterek örökbecsű műveit, s mint ahogy a történelmi emlékekben gazdag Kolozsvár patinás falai között megtelik a lelke az izzó magyarság érzéseivel, úgy szívja magába Beethoven szonátáiból és szimfóniáiból a klasszikusok tiszteletét is. 

"... sokszor hallottam tőle, hogy elfáradva a legnehezebb matematikai problémák fejtegetései közben, üdülést és felfrissülést csak egy-egy örök életű zenemű eljátszásában talált" – mondja kortársa, jó ismerője, Szabados Béla. Az egzisztencia megteremtésének gondjai később sem téríthetik el a művészettől, a zene iránt érzett rajongó szeretete állandóan ott parázslik minden szépért hevülő ifjú szívében.

Kacsoh Pongrác miután kézhez kapja tanári oklevelét, 1898-ban visszatér a fővárosba, s megkezdi tanári működését Budapesten, a Vlll. kerületi állami főgimnáziumnál. 

Kacsoh zenei érdeklődése újjáéled

Erre az időpontra esnek Kacsoh tudományos dolgozatai, értekezései, amelyek a szak-, és tudományos körök figyelmét a fiatal pedagógusra irányítják, ugyanakkor, és a fentiekkel szinte egy időben zenei érdeklődése is új lendületet vesz. Állandó látogatója a hangversenyeknek, az Operának, aktív részese a főváros zenei életének, ráadásul a legszűkebb baráti körben már egy-egy kompozíciója is elismerést arat. E szerény sikerek zenei képzettségének, tudásának tökéletesítésére ösztönzik. A zeneszerzés iránti érdeklődése vezeti el oda, hogy korábbi zenetanulmányokkal kiegészülő ösztönös tehetségét továbbképezve, magánúton az elméleti zenei tudását tökéletesítse. Baráti közvetítéssel jut el Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanárhoz, és tanulmányokat folytat az ő vezetése mellett. Gyakorlati tapasztalatainak gyarapítása végett viszont zenetanári állást vállal a Málnai-féle, akkor ismert leánynevelő intézetben. Az állandó zenei foglalkozás csakhamar kibontakozásra juttatja Kacsoh Pongrác igazi hivatását. Komoly és kitartó zenei tanulmányai hatására megérlelődik benne, és lassan kikristályosodik talentuma.

Kacsoh Pongrác elindul a zenei pályán

Egy iskolai színielőadásra, a Málnai-féle intézet növendékei részére, "Csipkerózsika" címmel daljátékot ír. A bemutatóra elhívja néhány barátját és ismerősét, aminek kapcsán magára vonja Bakonyi Károly, Huszka Jenő, és általuk a Király Színház igazgatója, Beöthy László figyelmét is. Huszka Jenőt, a modern hazai operett egyik első, hanem épp a legelső tagját még az egyetemről ismeri; amikor Kacsoh a szegedi egyetem egy-egy szemeszterére átjárt, ott ismerkedett meg a szegedi jogászhallgató Huszkával, pontosabban Huszka húgával és annak férjével, Klimkó Istvánnal. A Huszka-házban gyakoriak a hangversenyek és a baráti összejövetelek, itt számos alkalommal zongorázik együtt Huszka és Kacsoh. Huszka jó zenésznek tartja Kacsoht, és kapcsolatuk – még ha laza szálon is, de – később is tovább fut, Budapesten is gyakorta találkoznak. Huszka nyomon követi Gráci sorsát, bár Kacsoh tanári állása miatt eleinte nem mint kollégára, hanem mint régi szegedi ismerősre tekint. Véleménye és álláspontja akkor változik meg jelentősen, amikor Gráci szíves meghívásának eleget téve közös barátjukkal, Bakonyi Károllyal elmennek az iskolai bemutatóra. A "Csipkerózsika" zenéjének keresetlen magyarsága, mezei virágokhoz hasonló harmatos üdesége megnyeri a kényes ízlésű színházi szakemberek tetszését. Egyébiránt Bakonyi Karcsit is régről ismeri Kacsoh, szintén a szegedi Huszka-házból.

A "János vitéz" előzménye

Huszka Jenő és Bakonyi megírják a "Bob herceg" című kirobbanó sikerű operettjüket, és a nagy szériát ígérő darab közeledik a századik előadáshoz a Király Színházban, amikor Gráci tollából egy beharangozót olvasni a zenei újságban: "...felhívjuk olvasóink figyelmét a Népszínház következő újdonságára, a »Kínai mézeshetek« című operettre, amelynek főszereplője mindannyiunk kedvence, Küry Klára..."

Hogy Kacsoh cikke hatott kedvezőtlenül a színház vezérkarára vagy csak véletlenek egybeesése, ma már nem tudni, de annyi bizonyos, hogy a 100. előadás után a "Bob herceg"-et – sikere teljében – leveszik a műsorról. Huszkát és Bakonyit érzékenyen érinti, megbántódnak, mert a cikknek tulajdonítják, hogy darabjuk nem adatik elő tovább, és különösen bánkódnak, hogy Kacsoh a cikk szerzője. Csak később tudják meg, hogy hátsó szándék nélküli az ügy, egyszerűen arról van szó, hogy Kacsoh "rajong" Küry Kláráért...

Bakonyi második – immáron nagy jelentőségű közös operettjükre gondolva – elkészíti Petőfi "János vitéz"-ének operett-librettóját. Huszka ez idő alatt "Aranyvirág" című operettjével van elfoglalva, majd a bemutatók izgalma köti le. Közben érkezik barátja és szerzőtársa megkeresése, hogy szerezzen muzsikát a "János vitéz"-re. Huszka fiókba teszi a szövegkönyvet, amelyhez időközben már Heltai Jenő egy-két dalnyi verset is ír. Az "Aranyvirág" körüli események foglalják le figyelmét, amikor Bakonyi többszöri figyelmeztetése ellenére sincs változás a "János vitéz" körül. Huszka átfutja ugyan a szövegkönyvet, de magára nézve nem lát benne fantáziát, húzza az időt. Bakonyi egy napon a librettó átadására szólítja fel, Huszka pedig sűrű bocsánatkérés közepette visszaadja a fiókban rekedt művet. Bakonyi külön köröket fut, persze barátságukat ez az incidens nem befolyásolja. Sztojanovits Jenőt kéri fel a zene megkomponálására.

Sztojanovits nagy tekintélyű zeneszerző, jó muzsikus, de a darabhoz írt zenéje mégsem nyeri el Bakonyi tetszését. Az ügy annál is kínosabb, mert hosszú heteket foglalkozott már vele, és majdnem kész, amikor Bakonyi visszavonja a megbízatást. Ismét Huszkához fordul, hogy veselkedjék már neki, hisz ebből nagy sikert lehet kovácsolni. Huszka vonakodik, bár már tetszik neki az ötlet, különösen Heltai népdalszerűen csengő verse kelti fel érdeklődését. Ugyanakkor jól ismeri Sztojanovitsot, nem szeretne vele konfrontálódni.

"Hidd el, lenne kedvem hozzá – mondja Huszka Bakonyinak –, de Sztojanovits kitűnő muzsikus, jó barátom is, dolgozott már a darabon, beleélte magát. Én sem örülnék, ha velem ilyesmi történne..." Abban az időben érkezik Kacsoh iskolai bemutatójának a meghívója, s mindketten elmennek a zenés háromfelvonásos mesejáték előadására. 

Nehéz Bakonyit meggyőzni...

Kicsit neheztelnek ugyan Kacsohra a "Bob herceg"-ügy miatt, de a felcsendülő muzsika hatására pillanatok alatt a régi jó barátság bársonyos melegségével lelkesednek Kacsoh zenéje iránt, elfeledve minden korábbi bosszúságot.

"– Nagyon tehetséges, eredeti magyaros ízű muzsika – közli Huszka Bakonyival. – Te, Karcsi, tudod, mit gondoltam? Ez a Gráci remekül megzenésíthetné a »János vitéz«-t. Ő talán nem ismeri Sztojanovitsot, s így nem lehetnek lelkiismereti aggályai. A muzsikájában pedig van valami elbűvölő népies íz, egyszerűség, ami remekül illik a darabodhoz. Még ebből a mesejátékból is át lehetne szinte minden változtatás nélkül venni egy-két számot...

– Szóval, Te nem vállalod? – kérdi Bakonyi.

– Lásd be, hogy nem tehetem. De próbálkozz meg Grácival, s ha nem megy, majd kieszelek valamit. De szerintem menni fog!" – emlékezik vissza Huszka Jenő a "Csipkerózsika" bemutatójára. Ki írhatná le Kacsoh határtalan örömét, amikor a nem remélt kitüntető megbízást kapja!

A bemutató körülményei

A "János vitéz" bemutatójának kellemesen megágyaz Huszka és Bakonyi "Bob herceg"-sikere. Beöthy bízik Bakonyiék jó megérzésében, ráadásul neki is teszik a darab, fantáziát lát benne, és nagy sikert sejtet a sok-sok betétdal... Elmondható ugyanakkor, hogy az isten is a "János vitéz" bemutatására érlelte meg az időt! 1904 őszén az ellenzéki pártok komoly ideológiai rohamra készülnek a királyhű kormánypárt ellen, mindenáron meg akarják buktatni a Tisza-kormányt. A Függetlenségi Párt programját a 1848-as eszmék éltetik, és meg kívánják teremteni a független Magyarországot, a Monarchia felmondásával, elszakadva Ausztriától. "Lerázni Bécs igáját" a jelszó. Ezzel a politikai hátszéllel kialakul az a szemlélet, mely szerint minden utálatos, ami külföldi, és minden kedves, ami hazai, legyen szó konkrét termékről, vagy szellemi termékről. Fedák a főszerepet adja a darabban, miközben maga is a Bárd-kiadó pultjánál állva dedikálja a "János vitéz" kottáit, és a közben népszerűsíti a tulipán jelvényt, amely annak bizonyítása, hogy az illető nem vásárol külföldi árut. Nohát, Fedák e mozgalom élére áll... talán érdemes megjegyezni, hogy Fedák is a szegedi Huszka-ház gyakori vendége egykor, és innen fogva mind Bakonyit, mind Huszkát, mind pedig a tanár urat, Kacsoht gyereklány kora óta ismeri. Ez utóbbit később letagadja, és jó néhány évvel később őszinte megdöbbenésének ad hangot a "János vitéz" próbáinak elején, hogy egy ismeretlen kezdő darabjában őt fel meri valaki léptetni... 

Elkészül a mű...

Kacsoh 5 hónap alatt, tehát a legjobbkor készül el a "János vitéz"-zel. A zenét elsőként Huszka zongoráján játssza el, kikérve a jó barát és a neves szakember véleményét. Huszkát őszintén megindítja Gráci dallamainak szívhez szóló egyszerűsége, és az ízig-vérig magyaros melódiák. Bár őszinte kritikaként megfogalmazza, hogy hiányoznak a hangszerelésből a dalok, a kettősök, együttesek meleg hangszínei, s a bensőséges hangulat. Kacsoh talán irigységnek véli Huszka kritikáját, és úgy gondolja, hogy talán a féltékenység beszél belőle. Azután a gyakorlat bizonyít, a próbák során Konti karmester szembesíti a valóval, és a zenekar feje olyan nyomatékkal ad hangot véleményének, hogy a végén Beöthy újrahangszerelteti Vincze Zsigmonddal a darab jelentős részét. A darab talán épp ezért is kirobbanó siker, és percek alatt országos hírű zeneszerzőt csinál a tanár úrból, és olyan légkörben zajlik, hogy például az ellenzéki Zichy Jenő gróf egy parlamenti szék letört lábával érkezik a Király Színházba – ugyanis aznap bukott meg a Tisza-kormány. Amíg Pesten tomboló siker a "János vitéz", addig Bécsben a király fogadja a három ellenzéki párt legmagasabb rangú képviselő urainak küldöttségét, akik az audiencián megpróbálják kijárni Ferenc Józsefnél, hogy legalább a közös hadsereg honi osztagaiban engedélyezze a magyar vezényszavak használatát.

"Az urak pedig egyszer és mindenkorra vegyék tudomásul, hogy erről pedig szó nem lehet" – hangzik a fenséges dörgedelem a bécsi Burgban. A dalok verseit egyébiránt Heltai Jenő írja, aki aggodalmának ad hangot, hogy egy ismeretlen zeneszerző dallamaihoz verset írni elég nagy rizikó neki. Bakonyi habozás nélkül benyúl a kabátzsebébe, és a nála lévő hatszáz koronáért örök áron megveszi a verseket a darab számára. Heltai megnyugszik, hogy bukás esetén is megvan a tantiemje... később ezerszer megbánta az elhamarkodott döntését. Hosszas kérelmezésre később minden huszonötödik előadás után kapott még további 100 koronát a versek aggodalmas költője, legalábbis a Király Színháztól, illetve Beöthy Lászlótól... halála után aztán még azt sem.

A "János vitéz"

A partitúra tehát csakhamar elkészül, magába foglalva Kacsoh kivételes, eredeti tehetségének legszebb kivirágzását. A művet a "Csipkerózsiká"-ban is feltűnt egyszerű, tiszta, keresetlen, édes-bús magyarság jellemzi. A naivitásában elbájoló népies elem megkapóan szövi át a "János vitéz" dalait. A dallamok feldolgozása, formába öntése természetes, és mesterkéltség nélkül való. Minden hangja szívből fakad, és szívhez szól. És ami a legcsodálatosabb: a fiatal szerző sehol sem esik a kezdők szokásos túlzásainak hibájába. A drámai jeleneteknél sem veszti szem elől a helyes mértéket, a mesejáték egyszerű, gyermekies hangja sohasem téved a szertelenség útvesztőjébe. A második felvonás francia miliője sem zökkenti ki a helyes irányból: itt is megőrzi az egyszerű, népies hangot, csodálatos ösztöne nem engedi lesiklani a mese poézisének virágos ösvényéről. Mindent összevéve a "János vitéz" tündöklő sikerének titka, hogy zenéjének megírását éppen Kacsoh Pongrácra bízták, viszont az is, hogy Kacsoh tüneményes felbukkanását főleg az magyarázza, hogy éppen a János vitéz megzenésítésére kapott megbízást.

A "János vitéz" premierje

1904. november 18-án este a Király Színház zenekarában Konti József karmesteri pálcájának intésére először csendül fel Kacsoh Pongrác gyönyörű muzsikája, és ezzel elkezdődik – nemcsak az előadás, hanem a "János vitéz" azóta is megállíthatatlan karrierje.

"Petőfi szőke Iluskáját és János vitézét ma operett-formában játsszák a Király Színház színpadán. Feltámadt körülöttünk az egész gyönyörűséges regevilág, a pipacsvirágos rét, ahol Kukoricza Jancsi nyáját legelteti, a söprűn lovagoló gonosz mostoha, a szerelmes francia királylány, a piros dolmányos huszársereg és a szépséges Tündérország, ahol János vitéz viszontlátja szíve Iluskáját. Be szép is ez a mese. Üde és pompázatos, mint a réti virágból font koszorú. Sok édes poézis és bűbájos naivitás. Olyan, aminő csak a nép lelkéből és a nép költőjének fantáziájából fakadhat... Kacsoh Pongrác a költő nyomán haladva nem törölve le durva kézzel a szép mese hímporát, édes naivitását, nem zavarta meg ízléstelen operett-trükkökkel, csodálatos szép muzsikája magyarságával, őszinte népies hangvételével élesen különbözik minden eddigi operettzenétől" – írja Páriss Pál »Az Ujság« hasábjain megjelenő kritikájában másnap.

"Fedák Sári játssza János vitézt. Amikor cifra szűrében, karikás ostorával nagyokat csattintva a színpadra lép, zajos tapssal fogadja a közönség... – folytatja »Az Ujság«-beli leírást Páriss Pál –, a szőke Iluska-szerep a színház új tagjának, Medgyaszay Vilmának jutott. (Ez a darab hozza meg átütő sikerét.) Nagyon szépen énekelt és játszott. Iluska mostohájának szerepében a fiatalságát sikerrel palástoló Csatay Janka vívta ki a közönség elismerését. Bagó trombitás szerepét felejthetetlenül és meghatóan játszotta Papp Mihály, a humorról a francia király szerepében Németh Jóska gondoskodott, alaposan megkacagtatva a publikumot..." – fejezi be a korabeli leírás.

Kacsóh Pongrác "János vitéz"-ével új korszak nyílik meg a magyar zeneirodalom, a hazai operett és a Király Színház történetében. Ez a darab jelenti az operett és a Király Színház aranykorát – mondja Rátonyi Róbert az "Operett" című kétkötetes operett-történeti áttekintésében.

Kacsoh Pongrác, az ember

Szenvedélyesen szereti az életet. Baráti társaságokban, összejöveteleken sodró, pezsgő habitusával valósággal felvillanyozza baráti körét, vagy hallgatóságát. Mondják, tanítani, nevelni is ilyen szenvedélyes hevülettel égett az órákon. Magyarázataival, gyakorlatias példáival sokszor elbűvöli hallgatóságát, amely pedagógiai szemlélet nem korlátozódik matematika- és fizikaóráira, átterjed zenei nevelésére, a zene iránti szeretet hallgatóságában való felgyújtására. Előadásokat tart szinte mindenütt, ahol csak teheti, ahol a hallgatóság érdeklődésének csak a kis szikrája is érzékelhető, így többek között az akkori Német utcában működő, úgynevezett Erzsébet Népakadémián is. Hosszan és szenvedélyesen beszél arról, hogyan hallgassunk zenét, milyen az a zene, amelynek hallgatásával fejleszthetjük zenei ízlésünket, milyen érzéseket fejezhetünk ki zenével. Síkra száll a giccs-zene ellen, és egyik előadásában ezzel kapcsolatosan a következőket mondja: "A közönséges muzsika rosszabb a krajcáros, piaci versfüzetnél, az olajnyomatnál és a gipszfiguránál, mert mélyebben hinti el mételyét a lelkekben, tehát káros hatása nehezebben orvosolható."

Halála

Éppen csak túléli az ötvenedik születésnapját. Korai halála kettészeli gyönyörű ívű zenei karrierjét, de legelső színpadi daljáték-sikere, a "János vitéz" örökre halhatatlanná teszi nevét.

"EGY SUDÁR TÖLGY dőlt ki a magyar muzsika ősrengetegében. Egy tölgy, amelynek kisarjadzását senki sem vette észre, növekedését senki sem figyelte. Csak akkor vettünk tudomást róla, amikor törzse jelentékenyen kimagaslott az őserdőből, és koronájának dús lombozata nagy területet árnyékolt már be. Hirtelen nőtt, páratlanul, társtalanul és keményen állt aránylag rövid ideig" – írja Harmat Artúr professzor Kacsoh halála kapcsán, 1923 decemberében.

Szirmai Albert, a kolléga és jó barát visszaemlékezése a "Nyugat"-ban

"Tizenhat év óta ismertem. Soha mást nem tudtam benne látni, mint a muzsikust. Tágra nyílott, nagy szemeiben valami szent tűz lobogott. Furcsa, tar feje, kissé raccsoló, de mégis meleg, melodikus beszéde, sajátságosan ritmikus járása erősen egyéni bélyeget adtak neki. Nem is lehetett volna más, mint muzsikus.

Pedig élete java részét a pedagógia emésztette meg. Előbb a gimnázium, aztán a főváros zenei intézményei, amelyeket mind az ő fanatikus hite teremtett meg. Örök kár, hogy élete utolsó dekádjaiban a zenei szervezkedés, igazgatás bürokratikus munkája csaknem teljesen elvonta őt a zenei alkotás teréről. Örök kár, hogy Kacsoh Pongrácnak aktákat kellett szerkesztenie, hivatalos órákat betartani, referálni és városházi urak előtt hajbókolni, hogy megélhessen. ...

Kacsoh zenéje a legigazibb zene volt, amit magyar zeneköltő valaha adott. Ez a titka Kacsoh hódító sikereinek és ez a nyitja annak, hogyan tudta ez a kolozsvári matematikatanár egy egész ország lelkét elandalítani és elbűvölni."
(Szirmai Albert: "Kacsoh Pongrác" – "Nyugat", 1924. 1. szám, 17. évfolyam / Figyelő) 

Zeneműve nyomán készült film:
János vitéz (1938)

MŰVEI:

Dalművek:
Kacsóh Pongrác: Csipkerózsa (daljáték) – 1904. május vége
Kacsóh Pongrác: János vitéz (daljáték) – 1904. november 18. (Király Színház)
Kacsóh Pongrác: Rákóczi (daljáték) – 1906. november 20. (Király Színház)
Kacsóh Pongrác: Mary-Anne (operett) – 1908.
Kacsóh Pongrác: A pityergő (daljáték) – 1914. április 9. (Medgyaszay Kabaré)
Kacsóh Pongrác: Dorottya (Posthumus bemutató) – 1929. január 9., Szeged

Kísérőzene:
Pásztor Árpád: "A harang" című drámai legendájához dalok (1907)
Molnár Ferenc: Liliom (1909) – betétdalok
Molnár Ferenc: A fehér felhő (mirákulum) – kísérőzene – 1909; 1916. február. 25. (Nemzeti Színház)
Molnár Ferenc: Aranyásó – kísérőzene – (1918)
Maeterlinck: A kék madár – kísérőzene

Publikációi:
– Prolegomena a zene pozitív aesthetikájához (Bp., 1904);
– A zene fejlődéstörténete (A Műveltség Könyvtára Bp., 1909).
– A pataki énekes kódex (Magyar Figyelő 1911.)
– Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája (Bp., 1912.);
– Cikkek a Zenevilágban és az Új Életben;
– Zenekritikák a Pesti Naplónál.
– Tanulmányok az elektromos rezgésekről, konszonanciáról-disszonanciáról. 

Kötetei:
– Az egyenlőségi és egyenlőtlenségi elv viszonya a mechanikában; Ajtai Ny., Kolozsvár, 1896
– Prolegomena a zene positiv aesthetikájához; Károlyi Ny., Bp., 1904
– János vitéz. Daljáték; szöveg Bakonyi Károly, vers Heltai Jenő; Budapesti Hírlap, Bp., 1904
– A zene fejlődéstörténete; Athenaeum, Bp., 1909 (hasonmásban: Comenius, Pomáz, 2000)
– Az iskolai karénektanítás paedagógiája; Rozsnyai, Bp., 1910
– Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája. Vezérkönyv tanítóknak, 1–2.; Rózsavölgyi, Bp., 1912
– Pedagógiai rész
– Zenei anyag
– Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája. Segédkönyv a tanító részére; Kacsoh Pongrác nyomán szerk. Harmat Arthur, Karvaly Viktor; 2. átdolg., bőv. kiad.; Rózsavölgyi, Bp., 1931
– János vitéz. Daljáték Petőfi Sándor verses elbeszélése nyomán; zene Kacsóh Pongrác, vers Heltai Jenő, szöveg Bakonyi Károly, újrahangszerelte, kieg. Kenessey Jenő, átdolg. Karinthy Ferenc; Zeneműkiadó, Bp., 1952
– A zene története; Anno, Bp., 1997
– János vitéz; zene Kacsoh Pongrácz, vers Heltai Jenő, szöveg Bakonyi Károly, prózai szöveggond. Vörös Róbert; Nemzeti Színház, Bp., 2008 (Nemzeti Színház színműtár)

Cikkei: a Magyar Figyelőben, az Új Életben, és a Zenevilágban (1903–1910)

Kacsoh Pongrác síremlékének pontos helye:

Budapest, Fiumei úti Sírkert

Parcella, szakasz, sor, sír:
10, N/A, 1, 61

(A művész sírhelye és síremléke 2001 óta védetté nyilvánított.)

Síremlékének domborműve: legnépszerűbb daljátékának egyik ismert jelenetét (Kukorica Jancsi embernagyságú figuráját) örökíti meg. A síremlék reliefje Füredi Richárd (1873–1947) szobrászművész munkája. 

A FOTÓK FORRÁSAI:

1. fotó: Kacsoh Pongrác

A fotó forrásai:

– Wikimedia:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/09/Kacs%C3%B3h_Pongr%C3%A1c.jpg 

Fájl: Kacsoh Pongrác.jpg
Létrehozva: 1900

– "Papageno": "Egy matematika tanár, akinek a János vitézt köszönhetjük – Kacsóh Pongrácra emlékezünk"
(A cikk közzétételének dátuma: 2020. december 16.)

https://papageno.hu/blogok/adventi-kalendarium/2020/12/adventikalendarium-16-ablak-kacsoh-pongrac-a-zeneszerzo-es-zenei-szervezo/ 

Képaláírás a cikkben: "Kacsóh Pongrác fotója a János vitéz 1904-es első kiadásából"

2. Dr. Kacsoh Pongrác 1906

A fotó készítője: nem ismert 

A fotó forrásai:
–  Wikimedia:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/43/Kacs%C3%B3h_Pongr%C3%A1c_1906.jpg 

Kacsoh Pongrác 1906-ban az "Ország-Világ" nevű lapban

– "Ország-Világ", 1906. november 25., 48. szám, 951. oldal

3. Bakonyi Károly novellaíró, színmű- és tárcaíró

A fotó készítője: ismeretlen

A fotó forrásai:
Wikipedia:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bakonyi_K%C3%A1roly_%28%C3%ADr%C3%B3%29#/media/F%C3%A1jl:Bakonyi_K%C3%A1roly_1906.jpg  

"Ország-Világ", 1904. november 27., 25. évfolyam, 48. szám, 955. oldal

4. A "János vitéz" című operett kottakönyvének borítója, rajta a nagy sikert aratott előadás első szereposztása, a Király Színházban (Budapest, 1904. november 18.)

A grafikus neve nem ismert
A kiadvány kiadója: Bard Ferenc (1865–1938)
Első kiadás
Kiadás éve: 1904

Kép forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1nos_vit%C3%A9z_%28dalj%C3%A1t%C3%A9k%29#/media/F%C3%A1jl:Pongarcz_Kacsoh-J%C3%A1nos_Vit%C3%A9z_operetta_musicbook-_internal_page_-_first_performance_show_page_-_first_edition_1904.jpg     

5. A "János vitéz" teljes kottájának első kiadás-borítója

A kiadvány kiadója: Bard Ferenc (1865–1938)
Első kiadás
Kiadás éve: 1904

Kép forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1nos_vit%C3%A9z_%28dalj%C3%A1t%C3%A9k%29#/media/F%C3%A1jl:Pongarcz_Kacsoh-J%C3%A1nos_Vit%C3%A9z_operetta_music-cover_first_edition_1904.jpg    

6. Fedák Sári a "János vitéz" című daljáték címszerepében

A fotó készítője: Strelisky Sándor

Kép forrásai:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fed%C3%A1k_S%C3%A1ri#/media/F%C3%A1jl:Fed%C3%A1k_S%C3%A1ri-001.jpg  

https://gallery.hungaricana.hu/hu/SzerencsKepeslap/155085/?img=0  

7. Fedák Sári mint Kukoricza Jancsi és Medgyaszay Vilma mint Iluska Kacsóh Pongrác "János vitéz" című daljátékában

A fotó készítői: Strelisky Lipót / Strelisky Sándor
A kép az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona   

Kép forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1nos_vit%C3%A9z_%28dalj%C3%A1t%C3%A9k%29#/media/F%C3%A1jl:Strelisky_Fed%C3%A1k_Medgyaszay_1904.jpg  

8. Fedák Sári a "János vitéz" című daljáték címszerepében

A kép forrása:
hacsa: "A gyötrelmes, erős, szűz vihar – Fedák Sári (1879–1955)"
(A cikk közzétételének dátuma: 2020. május 5.) 

https://arcanum.blog.hu/2020/05/05/a_gyotrelmes_eros_szuz_vihar  

 
9. Kacsoh Pongrác otthonában, kislányával

Kép forrása:
"Tolnai Világlapja", 1907. január 27., 7. évfolyam, 5. szám

10. Kacsoh Pongrác

Kép forrása:
jegy.hu – "Kacsoh Pongrác" szócikk: 
https://www.jegy.hu/person/kacsoh-pongrac-9049  

ÉLETRAJZI FORRÁSOK:

– Részlet a Kacsoh Pongrácról szóló szócikkből, amely az egykori "Színészkönyvtár" nevű online színházi adatbázis oldalán volt olvasható / Írta a "Színészkönyvtár" egykori tulajdonos-főszerkesztője: Takács István – Taki

– Lengyel Emese: A János vitézen túl / Kacsóh Pongrác élete a természettudományok és a zeneművészet metszetén ("Gramofon – Klasszikus és Jazz" nevű folyóirat / 2023 ősz)
(nálam az értekezés a linket a böngészőbe bemásolva nyitható meg):

chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://epa.oszk.hu/02900/02964/00050/pdf/EPA02964_gramofon_2023_02_12-15.pdf   

Maga a folyóirat ezen a linken érhető el, szeretettel ajánlom kedves Olvasóim figyelmébe is:

https://gramofon.hu/a-lap-bemutatasa/  

– Alpár Ágnes: A Cabaret / A fővárosi kabarék műsora 1901–1944 – Magyar Színházi Intézet, Budapest, 1978

– Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931, szerk. Schöpflin Aladár):
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26335.htm  

– Magyar Életrajzi Lexikon (Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes):
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kacsoh-pongrac-76108/  

– Kacsoh Pongrác-szócikk: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kacs%C3%B3h_Pongr%C3%A1c  

– Kacsoh Pongrác síremléke: https://www.kozterkep.hu/17411/kacsoh-pongrac-siremleke  

Taki a következő, általa feltüntetett forrásokat használta a Kacsoh Pongrác-szócikk megírásához:

Fridereczky Frigyes: Magyar zeneszerzők – Atheneum 2000 Kiadó, Bp., 2000.
Magyar Színházművészeti Lexikon – Atheneum, Bp., 1994.
Bános Tibor: Aki szelet vet... – Magvető Könyvkiadó, Bp., 1986.
Rátonyi Róbert: Operett I.-II. – Zeneműkiadó, Bp., 1984.
Huszka Jenőné Arányi Mária: Szellő szárnyán... – Zeneműkiadó, Bp., 1980.
Rátonyi Róbert: Az operett csillagai I.-II. – Színháztudonyi Intézet, Bp., 1967.
Gál György Sándor – Somogyi Vilmos: Operettek könyve – Bp., 1960.
Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél – regény, Bp., 1962.
Kellér Andor: Bal négyes páholy – Bp., 1960.
Anonym: "János vitéz örökében" – "Délibáb", 1943. október 23.
p.n.: "Kacsóh Pongrác fia vezényelte Nagyváradon a »János vitéz«-t" - Délibáb, 1941. 21. sz. 8.old.
Szirmai Albert: Kacsoh Pongrác – Nyugat, 1924. 1. szám, 17. évfolyam / Figyelő
Torday Lajos: Dalművek könyve – Szerzői magánkiadás, Bp., 1936.

A SÍRHELY ÉS SÍREMLÉK ADATAINAK FORRÁSAI: 

– Nemzeti Örökség Intézete: 
https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/kacsoh-pongrac-marossellyei-kacsoh-pongrac  

– Köztérkép: 
https://www.kozterkep.hu/17411/kacsoh-pongrac-siremleke 
 
– Magyar Életrajzi Lexikon – "Füredi Richárd" szócikk:
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/f-7547C/furedi-richard-757CB/