Tudtátok-e, hogy Jászai Mari...

(Részlet az általam születő Jászai Mari-életrajzból)

Jászai Mari két némafilmben játszik, a hazai filmgyártás kezdetén.

Janovics Jenő, Jászai egykori tanítványa – a kolozsvári Nemzeti Színház direktora – felismeri a filmgyártás rejtette lehetőségeket, s az 1913-as évben alkotói csapatával elkészíti a "Sárga csikó" című filmet, melynek alapját Csepreghy Ferenc népszínműve adja. A film – első magyar filmként – világsikert arat, a külföldi mozinézők a "Vak ember titka" címen láthatják.

Majd Janovics a nagy magyar tragédia, a "Bánk bán" megfilmesítésére készül, s hogy kit kérjenek fel Gertrudis szerepére, nem lehet kétséges. 1914 nyarán Jászai Mari Gertrudisként áll a kamera elé, majd ugyanebben az esztendőben "A tolonc" című filmben vállal szerepet, amelynek forgatókönyve Tóth Ede művéből íródik – mindkét filmet az azóta világhírűvé lett kitűnő filmrendező, Kertész Mihály, vagyis Michael Curtis neve fémjelzi.

Pillantsunk be néhány pillanatra a "Bánk bán" forgatására – az időpont 1914, egy meleg, nyári, június végi nap:

"Érdekes esemény szinhelye most a kolozsvári uj nyári szinház udvara: napsütéses, nyilt pódiumon ma kezdették meg a Bánk bán előadását a mozivászon számára. Gertrudis királynét Jászai Mari személyesíti, a szép Melindát Paulay Erzsi, Bánkot Bakó Károly. Klasszikus és utolérhetetlenül hü az öreg Szentgyörgyi Tiborca, amelyet már negyven éve, hogy ő játszik a kolozsvári szinpadon.

Megragadóan szép látvány a sok, napban ragyogó, korhü magyar ruha, mint megannyi világitó, tarka szinfolt, háttérben a történelmi nevezetességü, haragoszöld Fellegvárral. …

Az operatőr már gépe mellett áll. Janovics, mint Biberach, izgatottan néz szét a porondon s a bokrok között.

– Kezdjük! Kezdjük! …

Kertész Mihály, a rendező, mintha valami nagy csatát vívna, dolgozik a szinpadon gomolygó tarka tömeggel, azt leülteti, ezt fölállitja, az egészet összébb tereli, ide küld, onnan előhuz valakit és ime, szempillantás alatt kialakul az első kép.

A gép berreg.

– Tizenöt méter már van – mondja valaki.

Biberach izgatottan vezényel:

– Táncosok ott hátul mélyebben bókolni! Petur, üssön az asztalra, de ügyesen, hogy a kupa fel ne forduljon! Táncosnők, erősebb mozgás! Ne hunyorgassanak! Ne nézzenek a gépbe! Ugy. Ugy. Jól van Mikhál. Ne nézzenek a napba! Vakok lesznek a filmen mind. Beszélni, beszélni! Mindenkinek mozogjon a szája!

– Te, – mondja egyik magyar – én találtam néked jó lakást.
– Hol?
– A Mikó utcában.

Egyik udvarhölgy igen fáradtan bókol a gyöngyöző homloku udvaroncnak.

– Négykor keltem fel. …

De Petur Bán az asztalra csapott, a sip szól… – vége a jelenésnek.


Bánk bán is megérkezett, mosolyogva köszön ismerőseinek.
A figyelem a szinház oldalajtaja felé fordul. Megjelenik Paulay Erzsi, mint Melinda.

– Áh! – hallszik minden oldalról.

Nem is csoda, mert nagyon szép. …

Ezalatt királynői fehér köntösében már a nagy Jászai is várja jelenését. Addig is egyre húzódik az árnyék felé.

– Nem bírom a nagy meleget – panaszkodik.

…És amint nézem, egyszerre valami nagy, nagy tiszteletet érzek a szinészek iránt. Ime, itt ül egy sereg ember. Van köztük elég, aki már nem is fiatal. És lám, itt ülnek hajnal óta a rettenetes melegben, szoros, izzasztó ruhákban, jókedvűen, panasz nélkül. Micsoda testi erő, micsoda szellemi erő, micsoda szellemi frisseség szorult ezekbe a lelkes emberekbe!

– Na és a legfontosabb dolognál se esik ki a pipa a szájukból – hallom a Jászai zsörtölődő hangját. – A dohány és a pálinka! Szegény magyar hazám.

De már játszik is. Mindenki néz és hallgat. Beszél a keze, az alakja, ahogy ott áll, talán még a ruhájának ránca is beszél. Bizonyára azért, mert nincs egyetlen fölösleges mozdulata sem, de amire szükség van, abból nem marad el semmi.

A jelenésnek vége. Ottó elrohan – a síp szól. Egyik udvarhölgy a bokrokhoz szalad és előhuzgál – egy bölcsőt. A kis sereg odabent nem respektálja mamája udvari szereplését, ellenben hangos szóval igyekezett a rendező parancsait túlkiabálni. Biberach, felhasználva a kis szünetet, beül autójába és átfutja a napi póstát. Melinda cigarettázik, Petur, Mikhál és még többen magyarok egy farönk körül söröznek. …

Dél van. A teremdíszletes jelenések lejártak. Következnek a plainair felvételek, mikhez a természetes hátteret gróf Korniss Károly korhű szentbenedeki kastélya fogja adni. …"
/Pesti Napló", 1914. június 25. 147. szám: "Bánk bán a fehér vásznon – Jászai Mari a filmen"/

A két film kópiái közül a "Bánk bánk"-é sajnos nem került elő, "A tolonc" egyetlen megmaradt, selejtes kópiájára New Yorkban, egy többször beázott, dohos pincében talál rá a Duna Televízió egykori elnöke, Cselényi László, 2006-ban. A kópia az azonosítást követően – kilenc hónapnyi kalandos utazás után – a 2008-as esztendőben érkezik Magyarországra Amerikából, a továbbiakban a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum gyűjteményét gyarapítva, majd a digitális felújítás összetett munkálatait követően – amelynek költségei 14 millió forintot igényeltek – 2014-ben láthatja újra a nagyközönség.

(Érdekességképpen megjegyzendő "A tolonc"-ról, hogy ez az egyetlen fennmaradt magyar némafilm, amelyben szereplőként látható Várkonyi Mihály, aki később Victor Varconi néven fut be hollywooodi karriert.)

A fotó forrása:

Jászai Mari mint Gertrudis, Katona József: Bánk bán - Nemzeti Színház, 1872.

Erdélyi Mór felvétele 1890 körül
PIM-OSZMI Fotótár ltsz.: 64.1854

Az életrajzi adatok forrásai:
– "Pesti Napló", 1914. június 25. 147. szám: "Bánk bán a fehér vásznon – Jászai Mari a filmen"
– www.cultura.hu: "A tolonc sikere"
– www.filmtett.ro: "Élőzenés hazatérés - Kertész Mihály: A tolonc"
– www.mandarchiv.hu: "A film hőskorának találkozása a csúcstechnológiával - Tudósítás A tolonc /1914/ digitális felújításáról"
– www.fidelio.hu: "A magyar némafilmek sztárja is csak profi iparosként maradhatott talpon Hollywoodban - Várkonyi Mihály"